Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. szeptember 29., csütörtök

Miért nevezik csókbetegségnek a mononucleosist?



Mononucleosis -

 Rendkívül kellemetlen tünetekkel jár a csókbetegség



Miért nevezik csókbetegségnek a mononucleosist?
A betegség pontos latin neve mononucleosis infectiosa, az orvosok Pfeiffer-féle mirigyláznak is nevezik, a hétköznapokban pedig valóban használatos a csókbetegség elnevezés is. Utóbbi azért ragadt rá, mert legtipikusabban nyállal terjed, emellett pedig főleg serdülőkorban és huszonévesen gyakori, bár mindez természetesen nem kizárólagos. Nem kizárólag csók vagy szexuális érintkezés útján lehet elkapni, de valóban ez a leggyakoribb. Mivel cseppfertőzésről van szó, emellett tipikusan gyakran megjelenik olyanoknál is, akik például marihuánát, hasist szívnak, és körbeadják egymás között a füves cigarettát vagy a pipát. Ám ez sem általános, vagyis felesleges hűtlenséggel, netán drogfogyasztással gyanúsítani azt, aki elkapja a fertőzést, hiszen ha valaki egy beteg után nem megfelelően elöblített pohárból iszik, akkor is megbetegedhet. Magát a betegséget többnyire egy Epstein-Barr nevű vírus okozza, ami a herpeszvírusok körébe tartozik. Kisebb százalékban ennek egy rokona, a citomegalo-vírus a felelős a fertőzésért.
Milyen tünetekkel jár ez a betegség?
A mononucleosis az egyik legkellemetlenebb immunrendszeri megbetegedés, de mindenkire másként hat. A beteg először jellemzően torokfájással, lázzal és általános gyengeséggel, rossz közérzettel küzd. Párhuzamosan a nyirokmirigyek is megduzzadnak, fokozott izzadás jelentkezik, de egyéb tünetekről is beszélhetünk, melyek egyénenként is eltérhetnek egymástól. Egyes belső szervek, így például a máj vagy a lép megduzzadása éppúgy ide tartozik, mint a nyomás a mellkasban, a hasi fájdalom, az erős fejfájás vagy a hányás, sőt, a mandulagyulladás. Emellett általános nyomott hangulat is társulhat a mononucleosishoz: levertség, kedvtelenség, minden mindegy-állapot.
Miben térnek el egymástól az egyes esetek? Netán a lábadozási idő terén is jelentkezhetnek különbségek?
A Pfeiffer-féle mirigyláz még a mai fejlettnek mondható orvostudomány mellett is elég kiszámíthatatlan. Hogy mindjárt a legérdekesebb példával kezdjem, egyesek úgy vélik: olyan betegek is vannak, akik csak hordozzák a vírust, miután mondjuk csókolóztak egy fertőzöttel, de rajtuk semmiféle tünet nem ütközik ki. Viszont innentől kezdve ők is megfertőzhetnek másokat… Ami az egyes állapotok súlyosságát illeti, vannak, akik úgy esnek át a betegségen, hogy nem is tudnak róla, legfeljebb egyszer-kétszer kicsit gyengének érzik magukat, vagy még az sem. A másik véglet hetekig tartó, stabilan visszatérő rosszulléteket, általános gyengeséget, rossz közérzetet jelent. A gyengeség itt szó szerint értendő, és nem túlzás: az is előfordulhat, hogy a beteg jóformán fel sem bír kelni az ágyból, olyan szinten nincs ereje. Ilyenkor akár fél évnél hosszabb idő is eltelhet addig, mire az illető végre teljesen jól érzi magát, sőt, bizonyos – szerencsére tényleg szélsőséges – esetekben akár ennél hosszabb lábadozásra is sor kerülhet. A betegség ráadásul roppant alattomos: a szervezet egyes sejtjeiben megmaradhatnak a nyugalomban lévő vírusok, amik később ismét aktiválhatják magukat.
Mi az egyéni eltérések oka?
Az egyik ok, hogy a vírus gyakorlatilag az emberi test összes szövetét és szervét képes megbetegíteni, de nagyban eltér, kinél mire „húzódik rá”. Alapesetben nagyjából egy hónap vagy kicsit több idő, míg elmúlik, ennek az első fele keményebb, ekkor jellemző a láz, a rosszullét, ezt követően pedig még több hetet is igénybe vehet, míg a nyirokcsomók visszahúzódnak. Itt jegyezném meg, hogy transzplantáltak vagy HIV-fertőzöttek esetében is gyakori a mononucleosis, és az ő esetükben általában különösen súlyos tünetekkel zajlik le, hiszen az immunrendszerük eleve gyengébb.
Meglehetősen általános tüneteket említett. Hogyan jönnek rá az orvosok, hogy minden kétséget kizáróan mononucleosisról van szó?
Teljes biztonsággal szinte csak laborvizsgálatokkal, egyébként pusztán a tünetek alapján aligha állítható fel teljesen egzakt diagnózis. Leggyakrabban a tüszős mandulagyulladással szokták összekeverni a kezdeti stádiumot, gyakran ugyanis szinte megtévesztően azonosak a tünetek. A választ ezekben az esetekben is a laborvizsgálat adja meg. De a betegség még ebből a szempontból is rendhagyó, mert korántsem biztos, hogy az első tünetek jelentkezésekor egy vérvétel kimutatja. Mindenesetre a legárulkodóbb, hogy ha valaki megfertőződik mononucleosisszal, annál jellegzetes elváltozások jelentkeznek a vérképben: rendszerint megszaporodnak a limfociták és a monociták. Ez okozza egyébként a nyirokcsomók, netán a máj vagy a lép megduzzadását is. A májproblémák néha sárgasághoz is vezetnek.
Hogyan lehet gyógyítani a mononucleosist?
Sehogy. Magától elmúlik, amikor elmúlik, és mint mondtam, ez betegenként is erősen változó. Gyorsítani nem nagyon lehetséges a lefolyását, így igazán sokat sajnos nem tehetünk. Pihenés, a megterhelő fizikai aktivitás kerülése mindenképpen javasolt, az egyes tüneteket pedig azok a gyógyszerek enyhíthetik, amiket egyébként is szedünk ilyen esetekben. Ezek persze magát a betegséget nem gyógyítják meg, és csakis orvosi rendelvényre élhetünk velük. Bizonyos esetekben antibiotikumokra is szükség lehet egyes felülfertőződések, komplikációk miatt, de ez sem gyakori. Ha azonban nincsenek efféle fertőzések, éppen a máj állapota miatt kerülni kell az antibiotikumokat, és mint sejthető, az alkoholfogyasztás sem javasolt. Mindvégig ügyeljünk a bőséges folyadékfogyasztásra, és ami nagyon fontos, szedjünk vitaminokat, együnk sok gyümölcsöt, zöldséget. A kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás ilyenkor kiemelten fontos.
Milyen szövődményekkel kell számolnia annak, aki megfertőződött?
A legradikálisabb ezek közül a léprepedés, ami szerencsére ritka, és ha előfordul, akkor is inkább a felnőtt betegeknél. Ha azonban a betegség lefolyása alatt hasi fájdalmat érzünk, azt sosem szabad félvállról venni éppen emiatt. Néha légúti panaszok is jelentkezhetnek.
Halálos kimenetelű lehet a mononucleosis?
Elméletileg lehet, ez azonban tényleg olyan ritka, hogy tanácsosabb inkább elméleti valószínűségről beszélni.

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése