Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. szeptember 8., csütörtök

Ezt ne tegyük, ha hisztizik a gyerek!



Ezt ne tegyük, ha hisztizik a gyerek!
A leggyakoribb gyereknevelési probléma, amikor hisztizik a gyerek, és nekünk fogalmunk sincs, hogy mit tegyünk, csak széttárjuk a kezünket, és tanácstalanul nézünk az ég felé, mintegy segítséget várva.

Ha hisztizik a gyerek
Persze rengeteg jó tanácsot lehet kapni nagyszülőktől, barátoktól, és játszótéri anyukáktól, de mi most inkább abban szeretnénk ötletet adni, hogy mit ne tegyünk semmiképpen sem egy kiadós hiszti esetén.
h i r d e t é s
Egy mindent elsöprő hisztirohamnak többféle oka lehet, de a leggyakoribb az, ha a gyermekünk nem tud valamit megcsinálni, és ez nagyon frusztrálja, vagy ha elfárad, és emiatt teljesen elveszti az önkontrollt, esetleg ha nem kap meg valamit, amire nagyon vágyik. A probléma általában az, hogy ilyenkor felnőttként arra koncentrálunk, hogy minél hamarabb véget vessünk a hisztinek, ezért gyakran esünk abba a hibába, hogy inkább engedünk az akaratának, mert nem akarjuk tovább fenntartani ezt az állapotot. Pedig nem árt résen lennünk, hiszen, ha engedünk neki, akkor a gyermek viselkedési eszköztárába könnyen beépülhet a hiszti, mint a célok elérésének, a szülői figyelem megnyerésének eszköze.

Szóval, akár tetszik, akár nem, a hisztivel foglalkoznunk kell, többek között azért, mert a hisztikezelés által tanulja meg gyermekünk helyesen kezelni és kontrollálni az érzelmeit és az indulatait. De mégis mit NE tegyünk, ha jön a hiszti?


Ne ilyenkor neveljük!
Ha kitör a hiszti, legjobb, ha elfogadjuk a helyzetet. Ne ilyenkor próbáljuk nevelni, hiszen a hisztizés alatt úgysincs semmi értelme megmagyarázni a hisztitől magán kívül levő gyereknek, hogy most éppen téved, és, hogy mi lenne ilyenkor a helyes cselekedet. Ez nem segít a helyzet megoldásában, sőt, mi több, csak ronthat rajta. Ilyen esetben minél kevesebb szóval, de határozottan próbáljuk a gyermeket kivonni abból a közegből, ahol a hiszti kitört. Hiába próbáljuk megmagyarázni neki, mi történt, abban az érzelmi állapotban úgysem jut el hozzá az információ.


Ne kiabáljunk!
Akaratlanul tovább gerjeszthetjük a hisztit, ha ingerülten rákiabálunk a gyerekre, hogy ne hisztizzen, vagy hagyja már abba a hisztit. Ha megcímkézzük a viselkedését, azzal csak felerősítjük a reakcióit. Fontos megemlíteni, hogy bár nehéz ilyenkor higgadtnak maradni, sokkal könnyebben bánhatunk a hisztiző gyerekkel, ha tudjuk, mi rejlik a hátterében, miért csinálja a gyerek, illetve ha elfogadjuk, hogy ez egy életkori sajátosság.

Az, hogy hogyan viselkedünk egy adott konfliktushelyzetben, minta lesz a gyerek számára. Ha üvöltünk a gyerekkel, hogy hagyja már abba az ordítást, azzal pont arra mutattunk neki példát, hogy az üvöltés teljesen rendben van, ez a helyes reakció, ha nem tudunk mit kezdeni az érzelmeinkkel.


Ne büntessük!
Ne büntessük a gyereket, csak azért mert hisztizik. Sokan hagyják egyedül a szobában a hisztiző csemetét, vagy tiltják el a kedvenc meséjétől egy időre. Nem szabad, hogy a büntetés legyen az egyetlen eszköz a tarsolyunkban hiszti esetére. Rossz hozzáállás, hogy ha "a gyerek megcsíp minket, mi is visszacsípünk, hogy tudja, hogy milyen érzést okoz másoknak." Ha büntetjük, vagy esetleg a fenekére csapunk, egyrészt a szülői tekintélyünket tesszük kockára, másrészt pedig biztosak lehetünk abban, hogy a kapcsolatunk elveszti stabil alapjait.

A büntetés leginkább a saját szülői tehetetlenségünkről szól. A tehetetlenség érzését nagyon nehéz beismerni, de miért kellene minden helyzetben azonnal feltalálnunk magunkat? Ha fogalmunk sincs, hogy mit tehetnénk, akkor nyugodtan kommunikálhatjuk saját tehetetlenségünket a gyerek felé. Kiszakítva a gyereket a hiszti helyszínéről, menjünk egy kicsit távolabb és mondjuk el, hogy minket most nagyon zavar ez a helyzet, hogy feszültek lettünk tőle, és várjunk egy kicsit, míg mindketten megnyugszunk.

Nyugodtan valljuk be, hogyan érezzük magunkat. Ilyenkor a humor, és a figyelemelterelés is sokat jelent, a gyermek ezeket rögtön megérzi, és hálás lesz, hogy segítettünk neki.


Ne hagyjuk magunkat zsarolni!
Sokszor előfordul, hogy a gyerek hisztizni kezd, ha nem kanyarodunk a kedvenc fagyizója felé, ha nem vesszük meg neki a boltban a hetvennegyedik kisautót, vagy nem engedjük megnézni a nagyobb gyerekek számára készült mesefilmet. Ilyenkor beindulhat a hiszti, és ha nem vagyunk résen, a gyerekünk könnyen átveheti az irányítást felettünk. Abbahagyom a sírást, ha kapok fagyit! Befejezem a hisztit, ha megveszed a kisautót... Fontos, hogy ha tényleg nem állt szándékunkban fagyit venni és kisautót vásárolni, akkor ne térjünk el tőle csak azért, mert a lurkónk mást szeretne.

Természetesen fontos az ő véleményének és nézőpontjának figyelembevétele, illetve bizonyos döntésekbe való bevonása helyén való eszköz, ezeket viszont mindig előre meg kell beszélni. Ha a kereteket rendszeresen az ő reakcióihoz igazítjuk, úgy igen hamar egy utasítgató kisgyerekkel találjuk magunkat szemben, aki egy személyben uralja a háztartást, és zsarolja a család többi tagjait. Tehát felejtsük el azt is, hogy a hisztiző gyereket tárgyi ajándékkal, édességgel, vagy kiváltsággal vigasztaljuk!

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése