Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. szeptember 13., kedd

Testvér a láthatáron...



Testvér a láthatáron...



Egy négytagú családban így feleltek a fiúk arra a kérdésre, hogy szeretnének-e kistestvért: Matyi (8): Igen, nagyon, egy kislány lenne a legjobb! Ábel (4): Igazit? (Igen.) Azt nem! Csak játékot.
Túl vagyunk az első szülésen, legyőztünk számos nehézséget, szépen cseperedik a gyerkőc, akár jöhet is a második! Igen ám, de mit szól mindehhez az elsőszülött? Nem feltétlenül repes a boldogságtól, de sokat tehetünk azért, hogy a testvér érkezése számára is örömteli esemény legyen!
Az első perctől
Már a nagyon kicsi gyerekek is észreveszik, ha anyukájuk szokatlanul viselkedik: folyton álmos, rosszul van, ingerlékeny - a nagyobbacskák pedig rá is kérdeznek a furcsaságok okára.

Nem érdemes nagyon titkolóznunk, mert előbb-utóbb úgyis kitudódik a dolog, és a kicsi esetleg úgy érezheti, korábban becsapták a szülei. Az életkorához igazodva mondjunk el neki mindent, amire kíváncsi. Természetesen más a helyzet, ha valamiért félünk a vetéléstől - ebben az esetben jobb, ha megvárjuk, amíg elmúlik a veszélyes időszak.
Mit mondjunk?
Két-három évesen a kisgyerek már megérti, hogy kistestvére születik, esetleg látott is már másokat nagy pocakkal. Ebben a korban a "hogy ment be?" és "hogy jön ki?" még csak ritkán elhangzó kérdés. Ha nem érdeklődik különösebben, akkor elég az elején annyit elmondanunk, hogy anya babát vár, és emiatt a teste meg fog változni. Az óvodások azonban szinte biztosan a szülőknek szegezik kíváncsi kérdéseiket.

Arra semmi szükség, hogy anatómiaórát tartsunk a csemetének, de bármit is mondunk, az mindig legyen igaz. A gólyamesék ideje már nagyon régen lejárt! Segíthetnek a válaszadásban a kicsiknek szánt felvilágosító könyvek is, amelyek köntörfalazás nélkül, ám az életkoruknak megfelelően, sokszor meseszerűen mondják el, hogyan is születnek a gyerekek.
A középpontban: Ő
A kicsik imádják, ha saját magukról hallanak. Itt a legjobb alkalom, hogy elővegyük a fényképalbumot, és együtt nézegessük, amikor ő volt a pocakban. Ezek a meghitt, csak rá figyelő beszélgetések esetleg kérdések sorát indíthatják el benne, ezért nem árt előre végiggondolnunk a mondanivalónkat. Meséljünk arról, milyen volt, amikor őt vártuk, hogy készültünk a születésére! A féltve őrzött kórházi karszalag, az első fotók, kisruhák megerősítik benne azt az érzést, hogy az ő személye igenis fontos.
Osztozni nehéz
Bármennyire körültekintően és figyelmesen bánunk elsőszülöttünkkel, szinte biztos, hogy féltékenyen fogja figyelni az eseményeket, mert érzi, hogy már nem csupán rá figyelnek a szülei. A mérték ugyan különbözhet, van olyan pici, aki csak kicsit lesz bújósabb, több szeretetet vár, de előfordulhatnak szélsőségesebb megnyilvánulások is.

Kisebb korban visszaesés a szobatisztaságban, evészavarok, a nagyobbaknál rémálmok, viselkedési gondok hívhatják fel a figyelmet arra, hogy a gyereknek valami nyomja a lelkét.
Azt különösen nehéz elfogadniuk, hogy a mama növekvő pocakja miatt őket már nem lehet annyiszor felemelni, és a hevesebb játékok is szünetelnek néhány hónapra.

Ekkor jön el az apák ideje! Velük korlátlanul lehet birkózni, ugrálni továbbra is. A picik nagyon megértőek és együttműködőek tudnak lenni, ha jól közelítünk hozzájuk. Megtanulják, hogy anya most csak simogatni, átölelni, ölbe venni tud, a többi apa "dolga". Persze ehhez az kell, hogy az anyai szeretet továbbra is elérhető és érezhető legyen számukra.
Ne ámítsuk!
"Lesz végre egy játszótársad!" - hallja sokszor a kisgyerek, és örömmel el is hiszi. Mekkora csalódás ezek után a magatehetetlen csecsemő, aki jószerével csak eszik, alszik és sír, még rendesen megfogni sem szabad, mert olyan törékeny! Ha arra készítjük fel, hogy a babával eleinte sok tennivalónk lesz, de ebben ő is segíthet, nem éri annyira váratlanul a változás.

Az esetleges éjszakai sírásokra, a szülők ebből adódó kimerültségére viszont semmiképpen sem tudjuk felkészíteni. Ezért vonjuk be már időben a családtagokat a kicsi életébe, hogy ne a szülés után szembesüljön azzal, hogy csak apa kel fel hozzá, vagy nagymama megy érte az oviba. Ha pótmamát keresünk a kisgyerek mellé, törekedjünk arra, hogy idejében megismerkedjenek és megszeressék egymást.
Neki fontos!
A gyerekek nagyon ragaszkodnak személyes holmijukhoz és szokásaikhoz, ezért körültekintően kell eljárnunk, ha az eddig általa használt tárgyakról van szó, legyen az akár egy kis takaró vagy éppen az autós gyerekülés helye a kocsiban.
Ha a kicsi még babakocsis korú, akkor az is megoldásra váró feladat, hogy eztán két gyereket kell tologatnunk.

A testvérbabakocsi nem olcsó mulatság, és viszonylag hamar feleslegessé válik, ráadásul szinte lehetetlen közlekedni vele. Jobb a nagytestvért a saját kocsijában hagyni, a picit pedig hordozókendőben vinni magunkkal, ez nagyobb mozgásszabadságot biztosít. Nagyobb lurkóknál jó ötlet a fellépő beszerzése a meglévő kocsihoz, persze itt is kellő tapintattal kell őt rávenni arra, hogy ülés helyett ezentúl álljon.
Fokozatosan
A testvér születésekor a kicsi néhány napig kénytelen nélkülözni az anyukáját, hacsak nem otthon, családi körben születik meg a pici. Ezért aztán készítsük fel távollétünkre!

Mivel az apa valószínűleg a szülésnél lesz, valaki más fog vigyázni az otthon maradó kisgyerekre. Ne felejtsük el előre felhívni erre a figyelmét, mondjuk meg, ki lesz majd vele, kivel tölti a szülés utáni napokat. Ha esetleg máshol kell majd aludnia, ne ez legyen az első ilyen alkalom az életében, próbáljuk ki korábban is néhányszor.
Most már ő a nagy
Sok családban ez a kiságyból való kiköltözés ideje, a picié lesz a rácsos, a nagy pedig újat kap. Semmiképp se mondjuk azt, hogy kell a kicsinek az ágy, és ezért kell lemondania róla - közelítsünk inkább arról az oldalról, hogy ő már nagy, és ezért szép új ágyat kap, és persze ezt is jóval a szülés előtt tegyük meg. Mint rangidősnek, biztosítsunk neki előjogokat: például tíz perccel később kell ágyba bújnia. Bízzunk rá kisebb döntéseket (melyik zoknit vegye fel a baba?).

Próbáljuk magunkat a helyébe képzelni: milyen lehet, hogy mindenki a picit ugrálja körül? Kérjük meg a vendégeket, hogy előbb vele foglalkozzanak kicsit. Vezesse őket ő a kiságyhoz. Így ő is fontosnak és "nagynak" érzi majd magát. Egy-két hét múlva új feladatokat is kaphat: tolhatja a babakocsit, ringathatja a függőágyban, "csörgőzhet" neki, vagy másképp szórakoztatja (énekel, mondókát mond).
Anyabánat
"Semmire nincs időm!"
Rostáljuk ki azokat a teendőket, amelyek nem fontosak vagy nem sürgősek. Ezek helyére iktassunk egy kis pihenést vagy szórakozást.

"Igenis megbirkózom minden nehézséggel!"
Ne most akarjon bizonyítani! Senkinek sem végtelen az ereje - fogadjon el bátran segítséget, ettől nem lesz kevésbé értékes ember és kevésbé jó anya.

"Minden nap egyforma"
Keressünk valami gyerekezéssel összeegyeztethető programot, kérjük meg apát, hogy "menekítsen ki" az etetés-altatás-pelenkázás körforgásából. És vessük össze a mai napot azzal, ami egy hónappal ezelőtt volt: ugye milyen sokat fejlődtek a kicsik?
Mire lesz szükségünk?
Az előkészítéshez:
  • régi fényképek a "nagy" kiskoráról;
  • babás könyvek, "felvilágosító könyvek";
  • pelenkázható pólyás baba (kisfiúknak is);
  • igényes, új mesekönyvek, kártyajátékok, táblás játékok - a hancúrozás kiváltásához.
Amikor megjött a kicsi
(igény szerint):
  • tapasztalt, támogató barátnők, rokonok;
  • vészhelyzetben előkapható cipősdoboz zsebrádióval, kimustrált kazettával, más érdekes, de veszélytelen tárgyakkal;
  • - függőágy - ebben ringathatja a nagytesó.
Ne kerüljön hátrányba!
A két év körüli korkülönbség nem elég ahhoz, hogy elsőszülöttünket nagytestvérnek nyilvánítsuk. Éppen a dackorszakban, önállósodási kísérletei során gyakran tapasztalja, hogy jó néhány dolog még nem sikerül olyan könnyen, mint szeretné. Inkább kezeljük őt is átmenetileg koránál fiatalabbként, ebből a szerepből majd ő maga lép ki. Ahhoz azonban elég eszes már, hogy észrevegye, a kisbabát előnyben részesítjük. Éppen ezért mindig neki adjunk először reggelit, kakaót, neki mondjunk mesét, neki énekeljünk - ahogy eddig is tettük.

Készítsünk neki elő egy kis tálcára gyümölcslevet, gyümölcstálat, zöldségfalatkákat, amíg a picit szoptatjuk. Ültessük magunk mellé, és meséljünk neki, hogy ő is élvezhesse ezeket a bensőséges pillanatokat. Persze ha éppen elmerült a játékban, használjuk ki a zavartalan perceket. Varrjunk vagy vásároljunk neki és kistestvérének néhány egyforma ruhát. A kisbabát bízzuk a papára, nagyira egy-egy bábszínház, állatkerti séta idejére, és ne fordítva.

Figyeljük meg, mit szeret jobban: részt venni a baba körüli teendőkben, vagy azt, ha csak vele foglalkozunk. Nyugodtan igazodhatunk érzéseihez! A testvérek kapcsolata változik majd, de sok keserűséget megtakaríthatunk az első félévben, ha tekintettel vagyunk érzékenységére.



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése