Megváltozott a nagyszülői szerepkör
Huszonnégy órás nagyszülő, vendég nagyszülő, távolsági
nagyszülő, „mostoha” nagyszülő – a megváltozott világ e téren is számos új
szerepet vezetett be, a mostani nagyszülők által gyerekkorukban látott minták
nagyon ritkán működnek.
Meg kell találnunk a lehetőségeket, hogy jó szívvel
tudjuk a nagyszülői elvárásokat teljesíteni.
Eltűnőben a többgenerációs család, ezáltal megváltoztak
az elvárások a nagyszülőkkel szemben, ugyanakkor nagyon sok nagyszülő is aktív
életet él, így ma már azok a minták, amiket a családból vagy az ismeretségi
körből átvehetnének az unoka születésekor, nem biztos, hogy működnének. Újabban
útmutatók is megjelentek a nagyszülői szerepre vonatkozóan, de lényeges, hogy
mindezt a saját családra kell alkalmazni A megnövekedett élettartamnak köszönhetően
egyre többen érik el a nagyszülői kort az utóbbi századokban, viszont nem
nagyon valószínű, hogy megnövekszik az üknagyszülők száma, lévén, hogy
kitolódott a gyermekvállalási idő, mind több fiatal alapít a harmincas éveiben
családot.
Igazodni
kell a környezethez
Ösztönösen tudja az immár nagyszülővé alakult szülő, mi
az ő szerepe a megváltozott körülmények közepette, vagy meg kell ezt beszélni –
merül fel a kérdés. „A sztereotípiák, a szociokulturális minták ebben a nagyon változó
társadalomban nehezen alkalmazhatók, a valós életben ki-ki a sajátos
környezetével kell megalkossa azt a szerepet, amit egyrészt rá rónak
valahogyan, másrészt megvan a szabadság, hogy mindenki az egyéniségének
megfelelően alakítsa azt. Vállalom vagy sem azt a feladatot, felelősséget, ami
a nagyszülői szerepből ered? – ez a kérdés lehet költői, hiszen a mai
nagyszülők nagyrészt aktívak, és hogyha szeretnének is többet nyújtani az
unokáknak, ritkán adatik meg, hogy teljes mértékben erre szánják az idejüket.
Az, hogy miként működünk nagyszülői szerepben, lehet egy társadalmi elvárás, de
nekünk oda kell igazodnunk a mi saját családi környezetünkhöz, mert ott
adódhatnak a konfliktusok, hogyha másként szeretnénk ezt megvalósítani, mint
ahogyan erre szükség mutatkozik”
Mire
jók ma a nagyszülők?
Vajon jó hatással vannak-e a nagyszülők a ma felnövekvő
generációra, „hiszen nem mindig tudhatják, hogy mik a mai feltételek, egy más
történelemnek, más tapasztalatnak a hordozói. A nagyszülők javára dőlt el ez a
kutatás, kimutatták, előfordulhat, hogy a nagyszülők által nevelt gyerekek
kevésbé vannak felkészülve az iskolára, történetesen, ha nem jártak óvodába,
kevésbé ismerik a betűket, a számokat, és lehet, hogy a közösségi életben is
nehézkesen alkalmazkodnak, ugyanakkor sokkal ritkábbak a különböző
magatartásbeli zavarok, és sokkal kiegyensúlyozottabbak ezek a gyerekek. Itt is meg
kell különböztetni a családi helyzetekből adódó sajátos elvárásokat,
feladatokat, szerepköröket. Más lesz a nagyszülő szerepe és helye a
többgenerációs családban: egy fedél alatt él a szülőkkel, akik nagyrészt
ellátják a gyerekeket és csak kisegítőként kell a részt vegyen ebben. Mi
történik, ha a gyerekét egyedül neveli valamelyik szülő? Ilyenkor a nagyszülő
egy olyan szerepkört kap, mint egy pótanya vagy pótapa, és ez a gyerekben
összekeveri azt a képet, amit a szülőről kellene kialakítson. Még bonyolultabb,
hogyha vegyes, többgyermekes családban kell nagyszülőnek lenni. Ilyenkor nehéz
tárgyilagosan, és egyformán szeretve, egyforma időt és figyelmet biztosítva
minden gyereknek, úgy megalakítani a szerepünket, hogy egyik se érezze úgy:
nekem mostoha nagymamám/nagypapám van.
Másképp alakul a helyzet, hogyha úgymond vendég
nagyszülőről beszélünk, aki mondjuk, heti egyszer látogatja meg a fiatal
családot, unokát, vagy a folyamatosan jelen lévő nagyszülőről, aki napi szinten
vagy akár a családdal együtt élve végzi el ezt a feladatkört. Részmunkaidős
vagy 24 órás nagyszülő? A szerep-összeolvadás gyakori utóbbi esetben, és ebből
bonyodalmak adódhatnak. Sajátos helyzet a mi régiónkban a pótszülői szerep,
nagyon sok helyen a nagyszülők nevelik a gyerekeket, mivel a szülők külföldön
élnek. Itt megint megváltozik a szerep, és ebből olyanfajta érzelmi bonyodalmak
következnek, amelyek a későbbi életben is visszahatnak” – hívta fel a figyelmet
az előadó.
Mikor
látogatható az unoka?
Kell-e meghívás ahhoz, hogy a nagyszülő láthassa
unokáját? – egy olyan
kérdés, amelyet szintén sokan sokféleképpen látnak. A pszichológus szerint ez
is függ a körülményektől, viszont a mai túlzsúfolt program mellett szerencsés
egyeztetni, hogy mikor tölt időt az unoka a nagyszülővel.
Modern
nagyszülőség
A modern nagyszülőség alatt nemcsak a „szupernagyi”
értendő, aki megérzi, ha szükség van rá, villámgyorsan megoldja a problémát és
el is tűnik, hanem a megváltozott életkörülmények is, mivel gyakran az unoka
távol, más országban él. Erre is létezik már túlélési kézikönyv, ebből csak pár
„szabályt” idéznék most az előadás kapcsán: az élet a legjobb esetben sem
tökéletes, megpróbáltatások akkor is lesznek az unoka számára, ha közel vannak
hozzá a nagyszülők; hála Istennek, van Skype, ezáltal részesei lehetnek az
apró-cseprő történéseknek a távol élők is, az unoka akkor is fog tudni fog nagyszüleiről,
ha naponta nem beszélnek vele; az életnek van értelme a nagyszülő szerepen
kívül is.
Segítői
szerepkör
„A nagyszülői szerepkör olyan, mint a segítői: a segítő
közbelépésének is akkor van létjogosultsága, ha erre felkérik, ha viszont
túlbuzgó, és mindenáron segíteni akar, közbelépésével legtöbbször csak
bonyodalmat okoz, akár a jó szándéka ellenére. Fontos, hogy összhangban legyen, amit
a nagyszülő tesz, a család nevelési elveivel, a fiatal család értékeivel, a
közbenjárással az új család egységét erősíteni tudja” – hangzott el
összegzésként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése