Az elmúlt évtizedekben drámai
átalakulásnak lehettünk szemtanúi a család intézményét és a
párkapcsolatokat illetően. A házasságról és a gyermekvállalásról
átkerült a hangsúly az „én”-re. A karrier és az önmegvalósítás egyre
nagyobb szerepet kap, így nem csoda, ha úgy érezzük, egy gyerek is bőven
elég a boldogsághoz. A 2008-as gazdasági válságot követően az amerikai
születési ráta jelentős visszaesést mutatott, és ez a trend azóta sem
nagyon változott.
Bár a pszichológiai vizsgálatok a testvéri kapcsolatokban is
számtalan negatívumot fedeztek fel, Freud pszichoanalitikus
versengéselméletétől kezdve, egészen Adler születési sorrenddel
kapcsolatos feltevéséig, legtöbbször mégiscsak az egykeség
árnyoldalairól hallunk.
Az egyke gyerekekkel kapcsolatban elterjedt a nézet, miszerint
felnőttként gyakran önzők és magányosak. Egyesek szerint több szülői
figyelmet kapnak, ugyanakkor sokan nem tanulják meg, hogyan kell
osztozkodni, és későbbi életük folyamán számtalan szociális problémával
kell megküzdeniük. Az egyik legnagyobb amerikai pszichológus, G. Stanley
Hall azt mondta: „az egykeség már önmagában betegség.” A képet pedig
csak még tovább rontja a popkultúra. De vajon mi az igazság, és mi a
mítosz?
Tények és tévhitek
Elterjedt nézet, miszerint az egykék gyakran magányosak, mivel sokkal
nehezebben kötnek barátságot, ismeretséget. Az Amerikai Szociológiai
Társaság 2010-ben készített vizsgálatában azonban a testvérekkel
rendelkező gyerekeket ugyanolyan valószínűséggel választották barátnak
társaik, mint az egykéket. Összességében tehát semmilyen különbség nem
mutatkozott népszerűség szempontjából. Dr. Susan Newman pszichológus
szerint tévedés, hogy a testvérek nélkülözhetetlenek az empátia, az
osztozkodás vagy a szociális készségek elsajátítása szempontjából.
Ezekre képességekre ugyanis már nagyon korán, az óvodában és a különböző
játszócsoportokban is szert tehetnek a kicsik. Egy kutatásban azt
találták, hogy az óvodában látott enyhe szociális problémák szinte
nyomtalanul eltűnnek, mire a gyermek eléri a középiskolás kort.
Érdekes, hogy az egykeség a karrier szempontjából is előnyökkel járhat. Az Amerikai Szociológiai Szemle
egyik tanulmánya szerint a testvérek akár hátráltathatják is a
gyermekek tanulmányi előmenetelét. Sőt, minél több testvére van
valakinek, annál nehezebb számára jó jegyeket szerezni. Kutatók ezt
azzal magyarázzák, hogy a család méretének növekedésével párhuzamosan a
szülőknek is egyre kevesebb idejük jut egy-egy gyermekre, és az
iskolával kapcsolatban is alacsonyabb elvárásaik lesznek, illetve
kevesebbet tudnak félretenni a későbbi tanulmányokra. Fontos emellett,
hogy az egykék gyakran kreatívabbak, és jobban összpontosítanak, mert
gyerekként megtanulják magukat szórakoztatni.
A Texasi Egyetem professzora, Toni Falbo eltökélte, hogy lebontja az
egykékkel kapcsolatos sztereotípiákat. Ennek érdekében több mint 115
kutatást vizsgált meg, melyeket 1925-től 1988-ig folytattak le. Azt
találta, hogy az egykék semmivel sem önzőbbek, mint testvérekkel
rendelkező társaik. Ezek a gyerekek nagyobb pontszámot értek el az
önbecsülést illetően, mint azok, akik nagycsaládban nőttek fel. Egy
1982-es kutatás szerint azok a gyerekek, akik kevés gyereket és sok
felnőttet számláló családokban nőttek fel, gyorsabb intellektuális
fejlődést mutatnak, és magabiztosabbak. Ezt megerősítette egy 2004-es
tanulmány is, amely szerint az egyke tinédzserek jobban teljesítenek az
iskolában, és kisebb valószínűséggel fogyasztanak illegálisan alkoholt,
mint a testvérekkel rendelkezők.
Fontos eredmény emellett, hogy a testvéri rivalizálás, illetve
zaklatás gyakran ugyanolyan káros, ha nem károsabb, mint az iskolai
piszkálódás. Mindez potenciális viselkedési és érzelmi problémákhoz
vezethet. Sőt! Egyes pszichológusok szerint a testvéri terrortól sok
esetben egyenes út vezet a felnőttkori mentális zavarokhoz.
Kis császárok
Persze az éremnek két oldala van, és bőven akad a mindennapokban
ellenpélda is. A gyors népességnövekedés megakadályozása érdekében
1979-ben bevezették Kínában az egykepolitikát. Kutatások szerint azonban
azok a gyerekek, akik a törvény hatályba lépte után születtek, kevésbé
megbízhatók és sokkal pesszimistábbak, mint azok, akik a szabályozás
előtt jöttek világra. A kínai média a jelenséget egyenesen „kis császár
szindrómának” nevezi, mely szerint az említett felnövekvő generáció
elkényeztetett és antiszociális. Szakemberek állítják, a látszólagos
személyiségváltozásnak érezhető hatásai lehetnek világszerte, hiszen a
kockázatkerülő magatartás az innováció útjába állhat.
Bár az 1890-es években Hall az egygyermekes családokat rendellenesnek
nyilvánította, láthatólag a kérdés sokkal árnyaltabb képet mutat, mint
ahogyan a kutató akkor gondolta.
Ahogyan a társadalom változik, a mi értékrendünk, szemléletünk is
átalakuláson megy keresztül. Ez azonban nem feltétlenül rossz, akár új
lehetőségeket is tartogathat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése