“Édesanyám következetes,szigorú,már zsenge gyermekkoromban önállóságra, szorgalmas,kitartó munkára késztető ember volt.
Céltudatosan. olykor kíméletlenül teljesítményre nevelt,sokszor lemondatva a gyermekkor apró örömeiről,amit annak idején még nem mindig tudtam feldolgozni és magamévá tenni
A társadalmi méltánytalanságokat , szinte mindennap átélve mindig azzal érvelt, hogy egy szerény sorsú gyermeknek létkérdése ez a szigorú,feszes és az állandó kapaszkodási kényszer helyzetekkel terhelt életvitel.
Ezt a kimondhatalanul vérmes reményt, sújkolta belém-hogy életemnek ez az egyedüli lehetséges értelme és méltányos fohásza.”
Részlet-Az alkotás kényszere –cimü önéletrajzi irásomból. #1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése