A hadarásról
.
A hadarás többnyire örökletes organikus zavar eredményeként jön
létre, gyakorta halmozottan jelentkezik olyan családokban, ahol a
beszédgyengeség különböző fokozatai és típusai megtalálhatók. A hadarás a
beszéd veleszületett zavara, melynek különböző súlyossági fokai
ismeretesek. A hadarást leggyakrabban a különböző szintű, de
mindenképpen jelenlévő beszédgyorsaság jellemzi, ami feltűnő ugyan,
mégsem a legsúlyosabb tünet.
A felgyorsult beszédtempóval természetszerűleg együtt jár bizonyos hangok, szótagok kihagyása, a rendkívül pontatlan, torz hangképzés, illetve sokszor szembeötlő a beszéd monotóniája, amely a beszédzavar organikus jellegével van összefüggésben. A monotónia tünetének EEG vizsgálata alapján különbséget lehet tenni az agytörzsi sérülés következményeként előálló hangok közti monotónia, és a kérgi károsodásból eredő mondaton belüli monotónia jelensége között.
A kutatások azt mutatják, hogy a hadarás egy veleszületett beszédgyengeség eredménye tehát, ami rendszerint megkésett beszédfejlődéssel jár, majd később erre épül a hadarás jelensége. Egyes kutatók a hadarás és a balkezesség között összefüggést látnak, s bár ez nem nyert bizonyítást, mégis tagadhatatlan, hogy a hadarók között nagyon gyakran fordul elő balkezesség. Egyes kutatók az akusztikus képességek fejletlenségében látják a probléma gyökerét. A beszédgyengeség és a jó zenei képesség egymást kizáró okok ugyanis. A hadarók sokszor valóban dallamsüketek, s akár egy egyszerű dallam visszaadása is megoldhatatlannak bizonyulhat számukra.
A hadaró személyisége is hordoz bizonyos szembeötlő, általánosan jellemző jegyeket. Ilyen a gyors, túlfűtött, kapkodó jelenlét, kissé szétszórt figyelem, közlékenység, extravertáltság, egyfajta hypermobilitás, az örökös időzavarral való küzdelem. A beszédben és a beszélgetőpartnerre való sokszor hiányos figyelemben is megnyilvánul a szétszórtság, a kapkodás. Sokat és folyamatosan beszél, mondatait hajlamos azonban befejezetlenül hagyni, s egy másikkal folytatni. Ez egy viszonylag hangsúlyosabb agresszió és kontrollálatlanság meglétét is feltételezi a személyiségstruktúrában. A hadaró egész személyiségére jellemző az a gyorsaság, amellyel a beszédben is igyekszik kifejezni önmagát, mindez viszont nem mindig párosul megfelelő mozgásügyességgel, s így az artikuláció igen felületessé válhat, ami pedig az érthetőség rovására megy. Ilyen nem fordulhat elő az ún. tachylalia beszédzavar esetében, ahol a beszédstílus nagyban felgyorsul, de ennek ellenére pontos artikulációval - és fokozott mimikai mozgásokkal - társul. Jó emlékezet mellett általában jó intellektuális képességűek, és az esetek nagy hányadában inkább reálérdeklődésűek.
A hadaró általában csak abban az esetben jelentkezik beszédjavító foglalkozáson, ha munkája megkívánja beszéde korrekcióját. A hadarás, intenzív beszédterápia hatására javulást mutat, bár a visszaesés nagy kockázata okán, szükséges az eredmények gyakori felülvizsgálata.
Az alkalmazott terápia folyamata a hadarás legfőbb tüneteinek mérsékléséből, kiküszöböléséből tevődik össze, melyet elsősorban a tempó csökkentésével lehet megvalósulni. Mivel azonban a hadaró speciális karaktere és beszédhibájának típusa is igen nehezen „meggyőzhető”, ezért „kényszerítő” eszközökhöz kell folyamodni. Ilyen lehet a metronómmal kísért olvasás, vagy az olvasott szöveg részeinek letakarása melletti olvasás, illetve például a végtagok nagymozgásainak beiktatásával kísért beszéd. Jó hatású különböző memoriterek megtanultatása, illetve a sokféle lassított olvasási módszer változatos alkalmazása.
A felgyorsult beszédtempóval természetszerűleg együtt jár bizonyos hangok, szótagok kihagyása, a rendkívül pontatlan, torz hangképzés, illetve sokszor szembeötlő a beszéd monotóniája, amely a beszédzavar organikus jellegével van összefüggésben. A monotónia tünetének EEG vizsgálata alapján különbséget lehet tenni az agytörzsi sérülés következményeként előálló hangok közti monotónia, és a kérgi károsodásból eredő mondaton belüli monotónia jelensége között.
A kutatások azt mutatják, hogy a hadarás egy veleszületett beszédgyengeség eredménye tehát, ami rendszerint megkésett beszédfejlődéssel jár, majd később erre épül a hadarás jelensége. Egyes kutatók a hadarás és a balkezesség között összefüggést látnak, s bár ez nem nyert bizonyítást, mégis tagadhatatlan, hogy a hadarók között nagyon gyakran fordul elő balkezesség. Egyes kutatók az akusztikus képességek fejletlenségében látják a probléma gyökerét. A beszédgyengeség és a jó zenei képesség egymást kizáró okok ugyanis. A hadarók sokszor valóban dallamsüketek, s akár egy egyszerű dallam visszaadása is megoldhatatlannak bizonyulhat számukra.
A hadaró személyisége is hordoz bizonyos szembeötlő, általánosan jellemző jegyeket. Ilyen a gyors, túlfűtött, kapkodó jelenlét, kissé szétszórt figyelem, közlékenység, extravertáltság, egyfajta hypermobilitás, az örökös időzavarral való küzdelem. A beszédben és a beszélgetőpartnerre való sokszor hiányos figyelemben is megnyilvánul a szétszórtság, a kapkodás. Sokat és folyamatosan beszél, mondatait hajlamos azonban befejezetlenül hagyni, s egy másikkal folytatni. Ez egy viszonylag hangsúlyosabb agresszió és kontrollálatlanság meglétét is feltételezi a személyiségstruktúrában. A hadaró egész személyiségére jellemző az a gyorsaság, amellyel a beszédben is igyekszik kifejezni önmagát, mindez viszont nem mindig párosul megfelelő mozgásügyességgel, s így az artikuláció igen felületessé válhat, ami pedig az érthetőség rovására megy. Ilyen nem fordulhat elő az ún. tachylalia beszédzavar esetében, ahol a beszédstílus nagyban felgyorsul, de ennek ellenére pontos artikulációval - és fokozott mimikai mozgásokkal - társul. Jó emlékezet mellett általában jó intellektuális képességűek, és az esetek nagy hányadában inkább reálérdeklődésűek.
A hadaró általában csak abban az esetben jelentkezik beszédjavító foglalkozáson, ha munkája megkívánja beszéde korrekcióját. A hadarás, intenzív beszédterápia hatására javulást mutat, bár a visszaesés nagy kockázata okán, szükséges az eredmények gyakori felülvizsgálata.
Az alkalmazott terápia folyamata a hadarás legfőbb tüneteinek mérsékléséből, kiküszöböléséből tevődik össze, melyet elsősorban a tempó csökkentésével lehet megvalósulni. Mivel azonban a hadaró speciális karaktere és beszédhibájának típusa is igen nehezen „meggyőzhető”, ezért „kényszerítő” eszközökhöz kell folyamodni. Ilyen lehet a metronómmal kísért olvasás, vagy az olvasott szöveg részeinek letakarása melletti olvasás, illetve például a végtagok nagymozgásainak beiktatásával kísért beszéd. Jó hatású különböző memoriterek megtanultatása, illetve a sokféle lassított olvasási módszer változatos alkalmazása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése