De valóban minden esetben orvoshoz kell fordulni, vagy tehetünk otthon is valamit a könnyek felszárítása érdekében?
A rovarok általában élelemszerzés céljából látogatnak meg bennünket
(pl. szúnyog, kullancs), ritkábban védekezésből „támadnak” (darázs,
méh). Ez utóbbiak mérget, a táplálkozni kívánó csoport egyedei pedig
leginkább a nyálukkal együtt véralvadásgátló anyagot juttatnak a bőrbe.
Bármi is kerül a bőrünk alá, azt az immunrendszer felismeri, a
testidegen fehérjék miatt védekező reakció indul be. Ennek foka
határozza meg, hogy csupán egy normál viszketés, duzzanat, avagy egy
túlzott reakció, vagyis allergia alakul ki.
Allergiás reakció esetén igen jelentős duzzanat, bőrelváltozás
alakulhat ki, akár testszerte is, ritkábban torok - nyelvduzzanat,
„gombócérzés”, nehézlégzés jelentkezhet. Ilyen esetben azonnal a
legközelebbi ellátóhelyre kell menni, vagy akár mentőt kell hívni!
Csípésre jelentkező súlyos allergia viszonylag ritka, a csípésekre
allergiás betegek jó része pedig azt tudja is magáról, így a megfelelő
gyógyszereket magánál tartja.
Népi „gyógymódok”
Bármilyen nagyságú dudor, ill. fájdalom is jelentkezik,
általánosságban igaz a csípésekre, hogy a mindenki által ilyenkor
előszeretettel javasolt kalciumtablettával, pezsgőtablettával bár nagy
bajt nem tudunk okozni, azonban alkalmazásuk bizonyítottan hatástalan
(allergiás reakció esetében is!).
A különböző népi „pakolások ” - tejföl, paradicsom, hagyma, stb. -
nagy bajt nem okoznak, de csak akkor hatnak, ha hidegek, hatásukat
azonban egy hideg vizes borogatással is el tudjuk érni, pl. a hagyma
kellemetlen „mellékhatása” nélkül is.
Az ecetes borogatás semmiképpen sem javasolt, hiszen felmarja a bőrt, a fertőzések kialakulását elősegítheti.
Szúnyogcsípések
Egy egyszerű szúnyogcsípéssel nyilván nem kell azonnal orvoshoz
rohannunk, azonban ha a gyermeket nagyon kínozza a csípés után
visszamaradt dudor, csillapíthatatlanul viszket, a legjobb egy hideg
borogatás, esetleg egy kis antihisztamin tartalmú kenőcs használata.
A legfontosabb, hogy a gyermek ne vakarja el a kialakult csípés
helyét, a kis piszkos mancsok miatt kialakult bőrsérülés könnyen
elfertőződhet. Egy egyszerű szúnyogcsípés néhány nap alatt elmúlik, ill.
jelentősen megkisebbedik, azonban ha 3-4 nap után még mindig
változatlan nagyságban észleljük, vagy netalán még növekszik is, akkor
már célszerű orvosi segítséget kérni. Súlyos fertőzés, gyulladás
kialakulása esetén láz, váladékozás, fokozódó fájdalom jelenhet meg a
korábbi kis bibi helyén, mely miatt alkalmanként akár sebészeti ellátás
is szükségessé válhat.
Kullancsok
Ezek az apró vérszívók okozhatják a legtöbb kellemetlenséget, akár
súlyos fertőzéseket is. A csípés után általában igen enyhe bőrreakció
észlelhető, a csípés utáni elvakarás, elfertőződés nem jellemző,
ellenben ezek a pici bestiák számos fertőző betegséget terjeszthetnek. A
kórokozó általában a vérszívás befejezését követően, a rovarok nyálával
kerül át a sebbe. A mohó állatkák túleszik magukat, majd
„visszaöklendezik” a felesleget a bőrbe. Így, amint kullancsot észlelünk
a gyermekben, ne késlekedjünk, minél előbb távolítsuk el a veszélyes
jószágot. A közhiedelemben még mind a mai napig is szereplő kenőcsözés,
az állatka „megfullasztására” tett kísérlet ritkán vezet eredményre, ne
alkalmazzuk, hiszen csak a kórokozók átvitelének esélyét növeljük így.
Legjobban a gyógyszertárakban kapható kullancskiszedő csipeszek, kanalak
alkalmazhatóak, de ezek hiányában egy szemöldökcsipesz is megteszi.
Fontos, hogy a kullancs hátsó részét ne fogjuk meg, próbáljuk meg a
fejénél megragadni, és úgy kicsavarni. Annak nincs jelentősége, hogy
melyik irányba csavarjuk, a lényeg, hogy mielőbb kirángassuk a bőrből.
Sokan nem merik felvállalni ezt a beavatkozást, mondván, mi lesz akkor,
ha beszakad az állat rágója a bőrbe? Az igazság az, hogy semmi, és
alkalmanként még egy gyakorlott szakemberrel is előfordulhat. Az, ha a
kullancs pici része beszakad, nem gond, majd idővel kiesik magától,
ezért sem kell a sebészetre cipelni a gyermeket. Mindenkit arra
bátorítanék, hogy próbálja meg otthon eltávolítani a kis állatkát a
bőrből, az ügyeletre történő eljutással is megy az idő, mellyel csak a
fertőzésveszélyt fokozzuk.
Ha végre túl vagyunk a nehezén, a kullancsot kivettük, a csípés
helyét kenjük be fertőtlenítő oldattal, majd 2-3 héten keresztül
figyelgessük a csípés helyét, ill. a gyermeket. A csípés helyén
kialakult bőrpír néhány nap alatt általában önmagától múlik, teendőt
ritkán igényel. Ha a csípés helyén 1-2 hét múlva növekvő bőrpírt
észlelünk, esetleg a gyermek általános állapotában történik változás
(levertség, fejfájás, láz) mielőbb forduljunk orvoshoz!
A fenti várakozási idő alatt, ha kíváncsiak vagyunk, hogy a gyermek
piciny „háziállatkája” fertőzött volt-e, bizonyos helyeken anyagi
ellenszolgáltatás ellenében erre a vizsgálatra (a kullancs beküldésével)
van mód. A vizsgálat eredményét azonban fenntartással kell kezelni,
hiszen ha esetleg az állat fertőzött is volt, akkor még nem biztos, hogy
a gyermek is megfertőződött, ráadásul csak a Lyme-kór kórokozóját lehet
így kimutatni a kullancs által terjesztett számos betegség közül.
Néhány kullancs által terjesztett betegségre már létezik védőoltás
is, ha gyakran kirándulunk kullanccsal fertőzött helyeken, ennek
beadatása a gyermeknek megfontolandó!
Darázscsípés, méhcsípés
A fenti rovarok általában csak védekezésből támadnak, elkülöníteni a
két állat csípését a sebben visszamaradt fullánkból lehet, ugyanis a
méhek fullánkja minden esetben a sebben marad. Ezt próbáljuk meg
eltávolítani a sebből, majd fertőtlenítsük a sebet. E rovarok csípése
heves fájdalommal, duzzanattal jár, és gyakrabban fordulhat elő
allergiás reakció a csípések után. Amennyiben nem jelentkeznek súlyos
tünetek, a légutakban duzzanat nem alakul ki, otthon a fentebb említett
hideg borogatás, antihisztamin - készítmények alkalmazása elegendő, a
panaszok 2-3 nap alatt múlnak. Ez esetben is igaz az, hogy amennyiben
3-4 nap után is meglevő, esetlegesen fokozódó panaszokat észlelnek,
fertőzés lehetőségére kell gondolni, és orvoshoz kell fordulni!
Végezetül…
Összességében látható, hogy az esetek túlnyomó részében a csípések
otthon is kezelhetőek. Hasonló elvek érvényesek a fentebb nem
részletezett, ritkábban előforduló egyéb (hangya, bögöly) csípések
esetében is. Mindenki tapasztalta már a „saját bőrén”, milyen egy
rovarcsípés. Hasonlóan kell eljárni gyermekek esetében is, és itt is
igaz, hogy bizonytalanság, kétség esetén ne habozzon senki, forduljon
szakemberhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése