A depresszió tünetei gyermek és serdülőkorban
A depresszió szó a köznyelvben sokszor az általános rosszkedv kifejezésére szolgáló hangulatfestő kifejezéssé vált, azonban fontos megkülönböztetnünk a klinikai depressziót, mely egy betegség és kezelést igényel, az általános rosszkedvtől és szomorúságtól, mely egy természetes, mindenkinél előforduló állapot.
A tüneti kép nagyon eltérő lehet egy csecsemő és egy kamasz esetében
Az alábbiakban kitérnénk arra, hogy az egyes életkorokban hogyan jelenik meg a depresszió, mi az, amit a szülő vagy a pedagógus leggyakrabban észlelhet a gyermeknél.
Depresszió tünetei különböző életkorokban
Csecsemő- és kisdedkorban:
Fontos tudni, hogy a csecsemőkori depresszió egy nagyon ritka állapot, szerető szülői közeg, anyai gondoskodás mellett normál esetben nem jön létre. Azoknál a babáknál tapasztaljuk, akiket valamilyen oknál fogva elválasztanak az édesanyjuktól, vagy attól a személytől, aki gondozza őket, pl. egy hosszabb kórházi kezelés, vagy állami gondozásba kerülés kapcsán. Jellemző tünet az apátia vagyis az érdektelenség a környezet irányába, szociális visszahúzódás, szomorú arckifejezés, testtartás megváltozása, akár a hangszín megváltozása, aktivitás csökkenése, étel elutasítása, testi fejlődés elmaradása, testsúly csökkenése vagy a gyarapodás elmaradása, alvászavar, vigasztalhatatlan sírás.
A depresszió csecsemőknél észlelt tünetei nagyon általánosak, különböző testi betegségek ehhez hasonló képet mutathatnak. Fontos, hogy észben tartsuk, hogy a rossz állapot, vagy a gyarapodás elmaradása mögött sokkal nagyobb valószínűséggel áll valamilyen testi betegség pl.: lisztérzékenység, mint depresszió. Így az első lépés a gyermekorvos felkeresése, és az esetleges testi betegségek kizárása.
Óvodáskorban:
Az ovis gyermekek tünetei sokban hasonlóak a kis csecsemők viselkedéséhez. Depresszió esetén ezek a gyerekek gyakran visszahúzódnak a társaiktól, akár szoronghatnak a közösségben, hogyha rájuk nézünk szomorúság van a tekintetükben, arcukon.
Gyakran étvágytalanok, vagy éppen elhízottak, mert az étel elsődleges örömforrássá válhat Előfordulhat alvászavar is.
Megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, pl.: hasfájás, fejfájás – ezek olyan fájdalmak, melyek valóban jelen vannak, visszatérőek, és szenvedést okoznak, azonban nincs szervi alapjuk.
Előfordulhat visszaesés a szobatisztaságban: bepisilés, bekakilás. Tapasztalhatjuk, hogy a gyermek a nemi szervét feltűnően gyakran birizgálja, izgatja, esetleg maszturbál. Vannak gyerekek, akiknél a depresszió általános feszültségben, robbanásra kész állapotban jelenik meg, ilyenkor gyakoriak a dühkitörések, az agresszió, mely önmaga vagy más felé is irányulhat.
Kisiskolás korban:
Ebben az életkorban a kisgyerekek számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsanak az iskolában, és képesek legyenek beilleszkedni a kortárs közegbe. Nem meglepő, hogy depresszió esetén ezeken a területeken látunk elsősorban visszaesést, úgy mint a teljesítmény csökkenése, koncentrációs nehézségek, beilleszkedési problémák.
Alvás és evésproblémák, pszichoszomatikus tünetek, bepisilés előfordulhatnak, ahogyan a dühkitörések és agresszió is.
Kiskamasz korban:
Ahogyan ez az életszakasz átmenet a kisgyermekkor és a kamaszkor között, úgy a tünetek is hasonlóan változatosak, van akinél már megjelennek a klasszikus felnőttkori depresszióra jellemző tünetek (kedvtelenség, motiválatlanság, apátia, önvádlás, alacsony önértékelés, érzelemtelenség), míg másoknál a korábban részletezett képet látjuk inkább.
A fiúkra inkább jellemző az agresszió, nehezebben alkalmazkodnak a kortárs kapcsolatokban, és ezáltal peremhelyzetbe kerülnek.
A lányok inkább passzívvá, túlzottan alkalmazkodóvá válnak.Étvágytalanság dühkitörések, ingerültség előfordulhat.
Serdülőkorban:
A tünetek már nagyon hasonlóak lehetnek a felnőttkorihoz.Gyakori a szomorúság, érzelemmentesség, alvászavar, súlyváltozás (fogyás vagy hízás), fáradtság, nyugtalanság vagy meglassultság, alacsony önértékelés, értéktelenség és ügyetlenség érzése, öngyilkossági gondolatok akár kísérletek is, DE előfordulhat magatartászavar is.
Javasoljuk, hogy amennyiben a fenti problémákat látja a gyermekénél, vagy esetleg pedagógusként az osztályba járó egyik gyereknél, kérje szakember segítségét annak eldöntésében, hogy valóban depresszióról vagy esetleg valami más problémáról van szó.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése