Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2012. október 29., hétfő

ÉRZELMI FANYARGÁSAIM




MOTTO-Hivatásom gyakorlása folyamán soha nem kérdezték meg tőlem hogy honnan származok,mi a nemzetiségem,mi a vallásom,a társadalom szemléletem,van e villám,milyen márkáju a kocsim,milyen kapcsolatban vagyok az éppen uralkodó hatalmakkal stb A hozzámforduló beteg gyermek szülei minden esetben a segítséget várták tőlem mindem emberi méltányosságomat tekintetbe véve.
82-dik életévemben,amiből 54 évet a mai napig is a legcsodálatosabb biológiai lény a gyermek egészségének gondozásában töltöttem el nehezen vettem kezembe a tollat. De kötelez az elmúlt  évek élményanyaga, amikor is az erdélyi magyar orvostársadalom elismerte és jutalmazta életművemet. Engem nem kényeztettek el a földieím , a véreim elismeréseikkel. A felcicomázott partraszállók akik állandó szereplői voltak a médiának, és ugyanakkor szülővárosomnak  hibrid zászlóvivői is. Az én sorsom és kötelességem a gyógyítás volt,mert végül is ez volt a hivatásom. Hálát adok az Úrnak, hogy ebben a kegyben részesített mindmáig.
Szerettek,tiszteltek a maguk módján de a –babérkoszorúkat,elismeréseket, minden alkalommal a nyomulók nyakába aggatták- Mint gyarló ember ezt a szálkát mindvégig a körmöm alatt hordoztam de a mindennapi küzdelemhez való erőt   a legnagyobb tisztességet,végül is  mindig egy beteg gyermek meggyógyítása adta Amikor aztán az angol,román,magyar orvosi enciklopédiákban olvashatóvá vált a tudományos és kutató munkásságom az egyik volt osztálytársam a következőket mondta -Tudod pont beszélgettünk rólad és azt kérdezték az illetékesek- Hát ez a fiú  hol volt eddig-amire én azt feleltem-végeztem a kötelességem és gyógyítottam 54 éven át. De a sors mégsem engedte hogy a .mintegy 1o.ooo oldal írott munkám a gyermekorvoslásról  és annak tudományos,kutató alapjairól az enyészetté váljon. Ezeknek a munkáknak az esélyét kiadatásra még egy oldal erejéig sem méltatták itt a szülővárosomban. Az internetes világháló segítségemre  sietett és segített bizonyítani tudományos munkám nemzetközi elismertségét.  2o1o –ben amikor az erdéyi magyar orvostársadalom legmagasabb kitüntetését a Pápai Páriz Ferenc életműdíjat ítélték nekem a helyi sajtó a következőképpen reagált az eseményre,egy négy mondatos hírben-tehát hogy nekem ítélték a fentnevezett díjat a 2o1o-es évben, és hogy előrehaladott korom ellenére elmentem Kézdivásáhelyre a díj átvevésére.
                Lévén hogy én nem vagyok az a nyüzsgő mindenütt jelenlévő és szónokló fajta nem említettem a dologról semmit, de ugyanígy a szertartásmesterek is mélyen hallgattak az életművem elismeréséről,mintha sohasem hallottak volna rólam mint szatmári születésű társukról. Végül is egy Pápai Páriz Ferenc neve nem úgy hangzik mint a média által hosszú éveken át ajnározott- úgymond- akadémikus...
A lokálpatriotizmus minden érző embernek a lelki énjéhez tartozik,az emlékezés megszépül még az élet alkonyán  bárhová is vet a sors. .De az alkotás időtlen időkig megőrzi értékét.
                                Hiteszegett,megfáradt,öncélú-társadalmunk valószínű hogy már nem tart igényt az időtálló teljesítmények  megismerésére.
Kérem a kedves olvasót hogy ne tekintse önnyavalygásnak a leírtakat már csak azért sem mert sokan evezünk ebben  a méltánytalanul imbolygó csónakokban.
                                Mi a tűréshatáron belüli, emberi gyarlóságainktól eltekintve hithű gyógyítók voltunk,fegyelmezett életúttal,szerintem jól érzékelhető szakmaisággal,színes, kulturált  személyiségekkel.
Az Ő nevükben is szólok-

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése