-MI VÁSÁRHELYIEK,EMLÉKEZÜNK
!!
Mindezeket a sorokat sajnos csak az emlékezés jogán írhatom le immár,mert a
történelem őrlő kereke a sorstalanság útjaira terelte nemcsak tetteinket hanem
emlékeinket is.
A vásárhelyi orvos generációk hírneve és hivatásbéli tisztessége –etalon-
volt ebben az országban, Tulceatól kezdve az avasig,máramarostól a deltáig a
mieink voltak az úttörők.
Világhírű emberek adtak eszmei kenyeret a kezünkbe amivel kevés kivételtől
eltekintve jól sáfárkodtunk. Tisztelet és megbecsülés övezte úgy
tanítómestereinket mint az itt végzett orvosokat. Toleránsak voltunk egymással
és minden ember fiával aki ebben az országban élt,
A marosvásárhelyi orvostudományi egyetemnek az erdélyi magyar társadalom
rendkívül széles és nagyon sokrétű hallgatója volt származásukat,és
élményanyagukat illetően. .Mi. jól megfértünk egymással /értem a józanul
gondolkodó különböző viselkedési és erkölcsi kelléktárat magukkal hozó
kollégák-úgymond származás szerint/mert a politikai foglyok leszármazottaitól
kezdve,a marosvásárhelyre deportált földbirtokosok gyermekei,a székelyföld
magára utalt szegényparasztjai,a városi mindennapi gondjaiból élő
középréteg,késői ambíciókkal vívódó kollégák,és az akkori történelmi
pillanat-gyönyöreiben lubickoló azonnal élre törő –úgymond –jó elvtársak akiknek
az erkölcsiség keserű kenyere jutott a végjátékban. De ebben a vonatkozásban is
volt köztünk egy közös-szüleink és elődeink magyarságtudata,becsülete és
embertársi szeretete-
Mi voltunk az egészségügyi ellátás áldozati osztaga az
országban elláttuk a szenvedő embereket a bányák mélyén,az elszigetelt emberi
közösségekben,nyomortanyákon és a mindennemű sérült betegek szintjén.
Számos kiváló tudós
gazdagította ennek az országnak értékalkotó bizonyságát.
Egyszóval felbecsülhetetlen értéket szolgáltattunk ezen
ország népének.
Szatmár orvosainak az 57-es éveiben 80 % vásárhelyen
végzett. A politikai kiszorítottaknak vásárhelyről egy jó része szatmárra került
De itt voltunk mi is a közkatonák az
emberi tisztességükben megbecsült gyógyítók. Rájuk emlékezek a méltányosság és
szeretet még létező érzésvilágával.
Áldja az úr minden tetteiteket.
P.S.-Nem fér bele ennek az írásnak az érzésvilágába az a
rettenet amivel betiltották a vásárhelyen végzett hallgatóknak azt hogy
találkozóik alkalmával bemehessenek az egyetem épületébe.
Dr.Bauer Béla
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése