DOLGOS MINDENNAPOK ÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK MŰVÉSZKEDŐI
Már úgy is tudom előre hogy az arra hajlamosak egy –büdös komcsizással-vetik mágjára ezeket a sorokat-mert hát ez a trendy a megélhetési antikommunisták társadalmában.
Pedig az írásom csak annak a tíz építőmunkás mindennapjairól szól akik már hetek óta a szemem előtt végzik az embert kínzó hőségben a bérükre szabott feladatukat. Ez a csapat egy sorsközösség ami az emberi tisztességet még csak nem is oktatott formában sajátította el. Tisztelik egymást mert az egymásrautaltság ezt követeli tőlük de különben is benne van a génjeikben. Nincs idejük hazudozni,egymást ócsárolni,vagy éppen az aktuális társadalmi rémképeket fejtegetni. Olykor egy rövid káromlás felröppen de nincs evődés vagy civódás. Aztán 6 órakor elpakolják a szerszámokat megmosakodnak és hazamennek a biztos kenyér tudatával az asztalukon.
Ismerem őket mert köztük is dolgoztam. Ök tisztában vannak sorsukkal,és ismerik azt a tényt is hogy- a helyet,melyre a végzet által állíttattunk,egészen betöltsük- ez egy nagy igazság.. Ki mást keres,balgatag.
És estére jön az átkozott képernyő a politikai prostituáltak ajnározásaival,vagy szégyentelen becsméreléseivel,a lopás és rablás legszélesebb változataival és a társadalmi megbecsülések becstelen faragóival-mindezeket hatalmas juttatásokért. A kizárólagos téma majdnem csak annyi hogy ki lopott többet,kiengedték már vagy nem,kit mennyivel fizettek le és hogy magyarázzák félre egy egész jóhiszemű társadalomnak az ellenkezőjét amit két szemük világával láttak a képernyőn. Kenik a –kakit- egymásra mint a dedósok az oviban. Már nyakig fortyognak az üledékben de még most sem akarják a XXI-dik század nagy igazságait elismerni.
Már nem teszem fel magamban a kérdést hogy mit szólnának a proli ivadékokból felcseperedett- nagy vezírek- ezekhez a gondolatokhoz. Ez egy sikertelen stílusa a XXI-dik századnak az amugyis félresikerült stílustalanságában.
Egye fene –de a történelem kerekei lassan mégis őrölnek
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése