A
szenvedélybetegség okai mindig a családban keresendők
Évről
évre nő a szenvedélybetegek száma, köztük egyre több a kóros játékfüggő. A
számítógépes függőség több, annál, hogy a gyermek szeret játszani egy bizonyos
játékot.
A kötődés olyan erős, hogy megvonása dühkitörést és agressziót vált ki a gyerekből. A számítógépről való letiltással szabályos elvonási tünetek jönnek létre, ami nyugtalanságban, szorongásban, pánikban esetleg vad indulatban nyilvánul meg. A mentális jelek segélykiáltások, amik mindig ott lépnek fel, ahol a gyermek valamilyen érzelmi szempontból magányosnak és elhagyatottnak érzi magát. Úgy véli, hogy nem kap meg valamit és ezt a hiányt akarja pótolni a játék segítségével.
Az esetek nagy százalékában a gyermekek
nincsenek tisztában a cselekedeteik és a lelki dolgaik összefüggésével, a szülő
egyszer csak azt tapasztalja, hogy a gyermeke nem tud már meglenni a
számítógépes játékok által nyújtott talmi ideák és az azok által nyújtott
virtuális világ nélkül, ahol a kudarcai eltűnnek, sikeres és eredményes lesz.
A
számítógépes játékfüggés tünetei nyilvánvalóak, de a szülő nem veszi ezeket a
jeleket. A függőség olyan
magatartásmódok sorozatát hozza felszínre, amelyeket addig nem tapasztaltunk
gyermekünkön. A beteg személyiség nem tud lemondani róla, még akkor sem, ha
ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi vagy családja, környezete tiltja.
A
függőség azonban nem csak anyagokkal szemben alakulhat ki, lehet televízió vagy
számítógép, chat, vásárlás függőség is.
Valahogy úgy indul az egész, hogy a gyermek látva, beszélgetve másokkal
kipróbálja a számítógépes játékokat. Amikor a környezete nem eléggé inger dús
számára, szülei elhanyagolják, nem képes sikereket elérni a tanulásban emberi
kapcsolatban, nincs célja, értelmetlenné válik az élete, (nincsenek programok,
a szülők elfoglaltak, problémák vannak körülötte), akkor
a gyermek olyan világba menekül ahol ezek a problémák nincsenek jelen.
Ha
a gyermeke egyre több időt tölt a gép előtt,
az iskolából hazatérve bezárkózik a szobába és ha benyit
a szülő agresszív indulatos hangol válaszol, nem érdekli a családja, nem éhes,
elhanyagolja alapvető szociális szükségleteit, nem fontosak már számára azok a
dolgok amik eddig meghatározták életét, kezdi elhanyagolni a hobbijait,
melyeket régen szeretett, csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol
tart éppen a játékban. A baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a
virtuális világba, a tanulmányi eredménye fokozatosan romlik, egyre kevesebbet
tanul, azt mondja a számítógépen kell elkészítenie a házi feladatot, a
realitásérzéke változik, egyre erősebb a „sikerforrás" utáni vágya, a
számítógépes játékok során elért eredmény hajszolása. A gyermek gyakran
elhiteti a szülővel, hogy a számítógép már elavult és venni kell egy jobb
modernebb gépet, mert ez már lassú.
Az igazi ok azonban az,
hogy a számítógépes játék csak bizonyos hardverek együttes megléte mellett
futtatható, amihez a tájékozatlan szülőket értelmetlen
beruházásokba hajszolja.
A
szülőknek, gyakran nincs meg az alapismerete ahhoz, hogy felismerje a gyermeke
átveréseit. Az ilyen gyerekek a könyvtárakat is, csak a
szenvedélyeik csillapítására használják, a szülő gyakran csak annyit tud
gyermekéről, hogy délután gyermeke a könyvtárba ment, de azt nem tudja, hogy
ott csak játékszenvedélyének hódol, amíg el nem fogy a pénze, játszik megállás
nélkül, nem eszik nem iszik, majd addig bolyong amíg újabb pénzt nem szerez
amivel csillapíthatja a játékszenvedélyét. Ezek a gyerekek értelmetlenül
lődörögnek és csak azon jár az agyuk, hogy tudnának egy újabb potya körre szert
tenni. Tekintetük fáradságról, kimerültségről
árulkodik, nincs az arcukon érzelemnek már semmi jele, amint megkapják a
lehetőséget a számítógép használatához a türelmetlenség és remegő feszültség
átalakul kétségbeesett izgalommá és mindenen átgázolva rontanak szenvedélyük
tárgyához. Akkor vesszük észre a betegséget, amikor ki akarjuk kapcsoltatni velük a
számítógépet, ugyanis nem képesek rá. Amikor megszakad
az internetkapcsolat dühösen és kétségbeesetten, gyűlöletes arccal akarják
elpusztítani a környezetükben található tárgyakat. A tehetetlen düh elképesztő
agresszivitást hoz a felszínre, ami a legsúlyosabb
bűncselekmények elkövetésére szolgáltat mentális hátteret. Összeszorított ököllel és dühös tekintettel bolyongnak türelmetlenül
enyhülést remélve.
A
szenvedélybeteg gyermek már elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül, lehangolt, depressziós és szorongó ha nem játszhat, gyakran fáradt,
álmos, a szemizom egyensúlyának zavarát okozhatja a túlzott számítógép használat,
ami szédülést okozhat, krónikus szemgyulladások keletkeznek, szemégés,
szemfáradtság, kötőhártya-vörösség, szárazságérzet, betűk összefolyása,
fejfájás, a szemhéjszéli bőr vörössége vagy gyulladása, szúró érzés vagy
könnyezés tapasztalható. Ha ezeket észleli a szülő, joggal gyanakodhat arra,
hogy a gyermeke hazugságokkal leplezi sajátos életvitelét. A játékhoz pénz
kell, ha otthon nem engedik a számítógéphez, amit akár bűncselekmény árán is
megszerez.
A
gyermek időérzéke leromlik, megfeledkezik biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés, tanulás) a játék közben. Nem érdekli más, csak a
játék,nem is érzi, hogy amit csinál probléma lenne, a dolgok fontossági
sorrendje átalakul, olyan világot teremt magának, amiben nincs helye a
problémáknak, és ha
a szülő ki akarja ragadni ebből a közegből, akkor meglepő ellenállásra
számíthat. A fiatalok jóval több időt töltenek el a
számítógép előtt, mint amennyit eredetileg kellene. Fokozatosan
elszigetelődnek, lógnak az iskolából, rosszul alszanak és deviáns lesz a
viselkedésük.
Nagy
segítség lenne, ha a szülők odafigyelnének a gyermekeikre és tudnák, milyen
programokat használ a csemetéjük. A számítógépes játékok,
elsősorban a fiúk figyelmét keltik fel. Társadalmi párbeszédre és az oktatás
megváltoztatására van szükség.
Emellett
fontos, hogy a fiatalok megtanulják a családban a tiszteletet és nagyobb
figyelmet kapjanak az emberi kapcsolatok.
A beteg a saját erejét használja fel a betegség legyőzésére.
Hiszen a szenvedélybetegséget csak legyőzni lehet, gyógyítani nem. Minimálisan 3 hónap szeparáció és csoportterápiás kontroll segíti elő az
átalakulást. A gyerekek mesterséges örömforrást keresnek a játékokban, ergó ezt
kell pótolni ahhoz hogy elfelejtsék, illetve ne keressék az olcsó eufóriát.
A viselkedési addikcióktól
való elfordulás a legnehezebb, ha a beteg nem tud ellenállni a kísértésnek,
később sem tudja abbahagyni szokását, vagy kényszeresen visszatér hozzá.
Mindezek következtében beszűkül és
korlátozódik egyetlen szenvedélyre. Hibás énképek esetén előfordulhatnak a
kóros feszültség-levezetésnek egészen extrém megnyilvánulásai. Kényszeresen kárt tehet
magában, de az önsértő viselkedésnek nem az
öngyilkosság, hanem a feszültség levezetése a célja. A virtuális világban amit
a játék ad, teljesül a vágy, hogy itt ellentétben a valósággal, ők lehetnek a
legkiválóbbak, legnagyobbak, legerősebbek, legszebbek. Könnyebben
szocializálódhatnak ebben a világban a legkisebb nehézség nélkül.
Sokan
azért kezdenek el játszani, mert elesettnek és jelentéktelennek érzik magukat
igazi lehetőségeik, korlátaik között, a játékban pedig egyszeriben
hatalmasokká, híresekké válhatnak.
Ebben a világában a kapott szerep
megváltoztatja a helyes helyzet felismerésünket, önértékelésünket, itt képesek
vagyunk helytállni és elviselni a nehézségeket, szembesülni a szürke
hétköznapok problémáival. Szinte rezisztenssé válnak a külső ingerekkel szemben
újra és újra visszaesnek a játék világába, ahol minden egyszerű és könnyebb. Ha
a játékszenvedély menekülés a valós problémák elől, akkor az veszélyes
betegség.
A szülők, tanárok feladata, hogy eltérítsék a fiatalokat a túlzásba vitt
játéktól azzal, hogy kommunikálnak velük, segítenek a problémáik megoldásában,
és alternatívákat kínálnak fel számukra, a szabadidő tartalmas eltöltésére.
A
függőség társadalmi következménye óriási.
Felnőttként a szenvedélybeteg gyermek tovább folytatja
kisded játékait és majd a munkahelyen is a játék fog uralkodni felette.
Számtalan felnőttet látunk aki , „cyberparaszt" játékokat játszik és a
munkája már csak másodlagos lesz. A folyamatos játékot csak addig szakítja meg
amíg a főnöke elhalad mögötte. A teljesítmény rovására megy a
szenvedélybetegség, akár a dohányzás, hiszen mint tudjuk a dohányosok 20%-al
kevesebbet dolgoznak a többieknél mert ki mennek rágyújtani óránként.
A
szenvedély fokozatosan eszkalálódik, kicsiben indul és beláthatatlan
következményei lehetnek. Hosszútávon már
gyermekkorban elvetett mag felnőtt korban csúcsosodik a teljes élet kudarcává,
ami majdan felnőtt korban akár a suiciditás gondolatának előtérbe kerüléséhez
vezethet.
A
játékfüggő a saját és mások egzisztenciáját is veszélyezteti. A családi kassza mindig megérzi ha a gyermek szenvedélybeteg, mert olyan
kiadásokkal terheli a családot ami normális esetben nem
lenne.(gépvásárlás,internet, online kártya előfizetés, dvd vásárlás stb.)
A
család szerepe egyre nagyobb a szenvedélybetegségek kialakulásában és
fenntartásában. A diszfunkcionális családban az
erőszakos viselkedés mindennapos konfliktusok forrása. A gyerekek attitűdjét
jelentősen meghatározzák ezek a minták. A következménye, hogy nem reagálnak a
másik érzelmeire, problémáira, emberi kapcsolataikat sivárság és apátia
jellemzi.
A
családban kialakult rideg erőszakra hajlamos öntörvényű szülők kaotikus mérgező
légkört alakítanak ki, aminek része lesz a gyermek és adaptálja értékrendjébe. A szülők inkompetenciája magatartászavarhoz és önfejűségéhez
összeférhetetlenséghez vezet. A magatartásban bekövetkezett deviancia a
kapcsolatteremtésben és a szocializálódásban is megmutatkozik.
A
több generáción átívelő alkoholizmus, és a nevelés hiánya, az alacsony iskolázottságból
adódó igénytelenség,vezet a kultikus önmagából kivetkőző kontroll nélküli
erőszakos szerepek kialakulásához. A másik a
kaotikus következetlen szabályok közé erőszakolt család, ahol gyakori a válás
és az érzelmi sivárság. Az irracionális düh és a szégyen ambivalens kettőssége,
a szadizmus és a mazochizmus erőszakos és lojális kettőssége jellemzi a
családot. Az ilyen családban felnövő gyerek bipoláris
depresszióban szenved majd, többnyire problémás életet él, esetleg
hiperaktívnak látszik eleinte, vagy minden tradicionális érték ellen lázadó,
ritkán befelé forduló szorongó félénk gyakran öngyilkosságra hajlamos
személyiséggé alakul..
Sajnos
a történelem megismétli önmagát, a sérült személyiség a társadalomban
újratermelődik, mert a sérült gyermek szülőként megismétli szülei hibáit. Ezek
az okok vezetnek a szenvedélybetegségek kialakulásához.
A szenvedélybe való kapaszkodás ugyanis kényszer, ami a lelki hiányosságok
által keletkezett űrt hivatott betölteni. Sajnos csak akkor lenne esély a
láncolat megszakítására, ha kiragadnánk a gyermeket abból a szociális közegből
amibe született.
Hiába dolgoznak a könyvtárosok és a tanárok vállvetve a gyermek
megmentéséért, ha a szülők akaratlanul is táplálják azt. Mivel már generációk
nőttek fel, ezért stratégiai jelentősége lenne a precvenciónak, amibe be
kellene vonni a szülőket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése