A hiszti. Miért
hisztizik a gyerek?
Mindenkinek, aki
kisgyermeket nevel, több mint valószínű, hogy van már tapasztalata az
embertpróbláló hisztikkel. Soha nem fogom elfelejteni azt a jelenetet, amikor
kislányom olyan hisztit produkált, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Egy gyerekruhaüzletbe mentünk
vásárolni és a pénztár előtt álltunk sorban, amikor meglátott egy kis plüssállatot
gyerekszem magasságban elhelyezve egy állványon. Először hízelgően szépen
kérte, aztán sírva kezdett esdekelni érte. A gyomrom görcsbe rándult, az agyam
zakatolt, hogy mivel terelhetném el a figyelmét, mert éreztem, hogy mindjárt
kitör az, amitől rettegek, a mindent elsöprő hiszti. Egyet tudtam csak, bármi
fog történni, nem veszem meg a játékot.
A hiszti forgatókönyve most sem
tartogatott meglepetést. Kislányom a földre vetette magát és úgy toporzékolt,
hogy vegyem meg neki a kiszemelt szőrmókot. Árgus szemekkel figyelt a közönség,
hogy most mi fog történni.
Ugye ismerős a
szituáció?
Nem vettem meg neki és nagyon nem volt könnyű a "hiszti a
boltban" című helyzetet kezelni. Mindketten sokat tanultunk belőle.
Amikor egyik hiszti
követte a másikat, elkeseredésemben azon töprengtem, hogy vajon
Miért hisztizik ennyit ez a
gyerek?
Mikor lesz már ennek vége?
Hogyan kell jól kezelni a hisztis
gyereket?
és amivel nehéz volt
szembesülni: Miért félek a hisztiktől?
Minden szülő vágyik
arra, hogy jól tudja kezelni a hisztirohamokat, de sokszor tanácstalanok
vagyunk, hogy mit is kellene ilyenkor tenni. Elkezdődik az akarat-háború
szülő és gyerek között, lesz egy nyertes és egy vesztes, aminek súlyos negatív
következményei lehetnek hosszú távon. Nézzük, hogy mit tehetünk azért, hogy a hisztiből
gyerek és szülő is nyertesen kerüljön ki.
A hiszti és az érzelmi agy -
miért aktiválódik gyakran a düh-rendszer?
Agyunk három területre
osztható: racionális agy, emlősagy és hüllőagy. Az a mód, ahogyan felneveljük
gyerekeinket és ahogyan reagálunk rájuk erőteljesen hat arra, hogy agyuk melyik
része aktiválódik leginkább. A különböző agyterületek koordináltan fognak
működni vagy inkább az egyik rész uralkodik a többi felett?
Az emlősagy
vagy érzelmi agy (limbikus rendszer) onnan
kapta az elnevezését, hogy nagyjából azonos struktúrával rendelkezik, mint a
többi emlős agya. Ez a terület az erőteljes érzelmek központja,
amelyet magasabb rendű racionális agyunk (neocortex) tud szabályozni. Többek
között itt keletkezik a düh, a félelem és az elválás okozta szorongás
(szeparációs distressz) intenzív érzése.
A gyerekek agyának
nagyobb része születés után fejlődik ki (75%), főként a magasabb rendű agyuk rendkívül fejletlen.
Így
az első életévekben az alacsonyabb rendű agy az, ami uralkodó helyzetben van,
ami azt jelenti, hogy az ide tartozó érzelmi rendszerek és primitív
megnyilvánulások könnyen felülkerekedhetnek. Ez a magyarázata annak, hogy
miért hisztizik gyakran egy kisgyerek, emiatt lesz zaklatott és emiatt ordít és
fetreng a földön kétségbeejtő állapotban.
A magasabb rendű
racionális agy ekkor még nem elég fejlett ahhoz,
hogy képes legyen csillapítani ezeket az óriási érzelmi hullámokat. Szükségük
van a szülői segítségre, hogy megnyugodjanak. Az érzelemdús szülői gondoskodás
révén a gyermek homloklebenye, magasabb rendű agya elkezd fejlődni és képessé
válik arra, hogy hatékonyan kezelje a megterhelő stresszhelyzeteket.
Miért fontosak a
hisztirohamok?
Fontos hangsúlyozni,
hogy a hisztiroham az éretlenség jele és a
gyermek ilyenkor nem "rosszalkodik", hanem valódi kínzó
érzésektől szenved.
Ha tisztában vagyunk
azzal, hogy mi is történik a gyermekünkkel valójában a hiszti alatt és
megfelelően tudjuk kezelni a dühkitöréseket, akkor pozitív irányba
alakíthatjuk gyermekünk agyát. Felnőttkorában megfelelően tudja majd kezelni az
érzéseit, meg tudja magát nyugtatni az érzelmileg rendkívül megterhelő stressz helyzetekben.
Az a gyermek, aki nem
hisztizik, valószínűleg korán megtanulta, hogy ezt ne tegye, mert különben
ijesztő szülői reakcióval szembesül. Azért, hogy szeressék és elfogadják őket
teljes engedelmességnek vetik alá magukat.
Későbbi életükben, ha
frusztráltnak érzik magukat dühkitöréssel fognak reagálni, ill. rengeteg energiát
fordítanak arra, hogy magabiztosnak tűnjenek. Így fordulhat elő, hogy
felnőtteknél is találkozhatunk a hiszti jelenségével.
Milyen tényezők
váltják ki a hisztit?
Különböző tényezők, a
gyermek számára "fájdalmas állapotok" tehetők felelőssé a hisztik
kialakulásáért. Sokat segít a hisztik kezelésében, ha nem vonódunk be, hanem
kívülről szemléljük a szituációt, amit bizony sokkal nehezebb megtenni, mint
leírni.
Figyeljük meg
gyermekünket és gondoljuk végig, hogy az adott esetben mi okozhatott érzelmi
vihart nála:
Éhség
Fáradtság
Az agy éretlensége
Ingerszegénység vagy más néven unalom -
fizikailag fájdalmas állapot a testi aktivációs szint szempontjából
Erőteljes érzelmek: csalódottság,
frusztráltság, tehetetlenség, veszteség, meg nem értettség
Szülői stressz
Kétfajta hiszti
létezik és mindkettő sajátos hozzáállást igényel
Ha hisztiről van szó,
akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden hiszti mögött az
akaratosság, a manipuláció, a hatalom iránti vágy húzódik meg. De vajon ez valóban így
van? Egyáltalán van olyan hiszti, ami mögött nincs valamiféle manipulatív
szándék, nem színjáték, hanem ténylegesen szenved a gyerek?
A válasz: igen, van. Ezt hívja a
szakirodalom "distressz-típusú" hisztinek és sajnos kevés szó esik
róla, amikor a hisztikről beszélünk.
A distressz típusú
hiszti jellemzői
Distressz hiszti
esetén a gyerek nem akarja irányítani, kontrollálni a környezetét. A fent említett 6 féle
kiváltó tényező miatt - éhség, fáradtság, agy éretlensége, unalom, erőteljes
negatív érzelmek, szülői stressz - alacsonyabb rendű érzelmi agyában a düh,
félelem és szeparációs distressz rendszer aktiválódik.
Stresszvegyületek
áradnak szét a gyerek testében és agyában. Ha nem vigasztaljuk meg a
gyereket, a stresszhormonok (pl. kortizol) szintje óriási mértékben
megemelkedik.
Ezt a fajta hisztit
gyakran erőteljes érzelmek váltják ki: csalódottság, veszteség,
frusztráció.
Például ha éppen elfogyott a
kakaó otthon, a gyermek csalódott és érzelmi kínokat él át. Valódi
szenvedés látható az arcán, le kell vezetnie a frusztrációt - ennek lesz a
megnyilvánulása az általunk hisztinek címkézett viselkedés - és ilyenkor megnyugtatásra, együttérzésre van szüksége.
A distressz típusú hisztinél
hiába próbálunk szót érteni vele, hiába próbálunk érvelni, megmagyarázni a
helyzetet, nem sikerül. Olyan zavart
állapotba kerül a gyerek, hogy ilyenkor nem képes beszélni és odafigyelni
sem, csupán arra képes, hogy az érzéseit levezesse (még társadalmilag nem
elfogadható módon).
Azt tapasztalhatjuk,
hogy a gyermek többször felriad éjszaka, rosszat álmodik. Gyakori
jelenség, hogy a gyereknek rémálmai lesznek, ha napközben distressz típusú
hisztirohama volt. Ezek is alátámásztják a gyerekben dúló érzelmek
intenzitását.
Hogyan kezeljük a
"distressz" típusú hisztit?
Megértő bánásmóddal: oda kell menni a
gyerekhez és meg kell vigasztalni.
A testi érintés létfontosságú
ilyenkor: ha ölbe vesszük, simogatjuk csillapítjuk agyában az óriási hormonális
viharokat.
Beszéljünk hozzá gyengéden,
egyszerű, megnyugtató szavakkal. Nevezzük meg az érzéseit. (Pl.
"Tudom." "Jól van." "Értem." "Nagyon
csalódott vagy, hogy haza kell mennünk." stb.)
Őrizzük meg a
nyugalmunkat, mert a mi kiegyensúlyozottságunk hatással van a gyermekre és
ezáltal kezdi majd újra biztonságban érezni magát.
Cselekedjünk higgadtan
és egyszerűen (pl. ha reggelinél hisztizik a gyerek, kínáljunk fel választási
alternatívát: tejet vagy kakaót szeretnél-e inni.)
Amikor a gyermek már kezd
megnyugodni, hívjuk fel a figyelmét valamilyen szórakoztató vagy érdekes
dologra (pl. egy játékra, valami, ami felkeltheti az érdeklődését a közelben.)
Ezzel a megértő hozzáállásal elősegítjük, hogy a gyermek agyában
kifejlődjenek azok az idegpályák, amelyek lehetővé teszik számára, hogy
megnyugodjon, ha stressz éri.
Ha
szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy úgyanúgy kezeljünk minden egyes
hisztirohamot, akkor nem segítjük hozzá gyermekünket, hogy agyában a hatékony
agyi stressz-szabályozó rendszerek kialakuljanak.
Felszabadító érzést és
óriási megkönnyebülést jelent a kisgyerek számára, ha
tudja, hogy a szülei képesek őt - a hisztik sorozata alkalmával is - megérteni
és megnyugtatni, csillapítani ezáltal a testében és agyában dúló érzelmi
viharokat.
Tovább növeljük a
stresszt a gyermekben, ha dühösek leszünk rá vagy ügyet sem
vetve rá otthagyjuk, amikor borzasztó érzelmi kínokat él át.
Mi az, amit semmiképp
se tegyünk distressz-típusú hiszti esetén?
Ne hagyjuk
egyedül a gyermeket a szobában. Még ha abbahagyná is a hangos sírást, belül
folytathajta hangtalanul, ami sokkal károsabb lehet (a megemelkedett
stresszhormon szint hosszú ideig magas marad).
A belső sírás annak a jele, hogy a gyerek már nem
hisz abban, hogy a segítség megérkezik és ez a bizalom-vesztés egész életén át
elkísérheti.
A kis-Néró típusú
hiszti jellemzői
Amikor az az érzésünk
támad, hogy a gyerek színjátékot játszik és egyértelműen irányítani szeretne
bennünket, akkor a kis-Néró hisztivel van dolgunk.
Ez az a hiszti,
amiről általában több szó esik. A kis-Néró hiszti célja, hogy
kontrolláljon és manipuláljon.
A gyermek magasabb
rendű agya aktiválódik: tehát képes gondolkodni és beszélni. Tudatosan és szándékosan cselekszik: hiszti közben meg tudja
mondani, hogy mit akar és vitatkozik, ha nemet mondunk.
A kis-Néró hiszti
jelmondata: "Add ide, amit akarok!
Most!" Erőszakosan és másokat kényszerítve éri el a gyerek, amit
akar, ami lehet bármi, pl. figyelem, ennivaló, játék, stb.
Nem árasztják el
stresszvegyületek a gyerek agyát és a testét. Nem éli át azt a gyötrődést, kínzó állapotot és
pánikot, ami a distressz hisztire jellemző.
Mi történik, ha
"beadjuk a derekunkat"?
Ha ezeket az "Add
ide nekem, amit akarok - most!" hisztiket megerősítjük, azzal, hogy
engedünk gyermekünk erőszakos követeléseinek, a düh a gyermek
személyiségének részévé válhat.
Ha túl sokszor nyeri meg a
gyermek ezeket a hiszti-csatákat, nagy esélye van annak, hogy hatalomra vágyó, erőszakos
felnőtt lesz, aki mindenkit irányítani fog maga körül.
Mit tegyünk a
"kis Néró" típusú hiszti esetén?
Ne legyünk közönség a
gyerek számára.
Ha biztosak vagyunk benne, hogy a gyermeknek, nem distressz
típusú hisztirohama van, sétáljunk ki a
szobából és hagyjuk figyelmen kívül. Idővel a produkciók is alább hagynak, ha
nincs hozzá közönség.
Ne akarjuk meggyőzni, ne magyarázodjunk, ne vitatkozzunk és ne alkudozzunk
a gyerekkel. Minden egyes szó jutalmazza, megerősíti az akaratos hisztit.
Ne dédelgessük, ne puszilgassuk őt. Különben azt közvetítjük a gyerek felé,
“hogyha dühös leszel és így hisztizel sok-sok szeretetet kapsz tőlem”.
Mondjunk határozottan nemet. Például így: “Szívesen beszélgetek veled
arról, hogy mit szeretnél, ha ugyanolyan nyugodtan beszélsz, mint én.”
Folytassuk amit éppen csináltunk mindaddig, amíg a gyerek meg nem nyugszik és
azt nem mondja, hogy “légyszíves vagy kérlek szépen”.
Kezeljük humorral a helyzetet! A humorral és játékossággal élét vehetjük a
hisztinek és ezzel azt üzenjük a gyereknek, hogy nem vesszük komolyan a
parancsolgatást.
A kétféle hiszti
átbillenhet egymásba
Nagyon fontos, hogy meg
tudjuk különböztetni a distressz és a kis-Néró típusú
hisztirohamokat. Néha bizony nehéz feladat, mert az egyik átbillenhet a
másikba.
Íme néhány életből
vett saját példa, ami segíthet a hisztik megkülönböztetésében:
1. Evéssel és étellel kapcsolatos
konfliktus (hisztirohamok 17%-át határozza meg):
A gyerek túrórudit szeretne most azonnal enni, de mi határozottan kitartunk
amellett, hogy csak vacsora után kaphatja meg. Eleinte, amikor azt mondja, hogy
“akarom”, “add ide” és közben leveti magát a földre és úgy toporzékol, akkor a
kis-Néró hisztivel szembesülünk. Folytassuk tovább a vacsora készítését és
tálaljunk meg, ne szenteljünk figyelmet a gyereknek.
Ha azt tapasztaljuk, hogy egyre
zaklatottabban sír, megjelennek a könnyek és nem reagál arra, ha hívjuk az
asztalhoz, akkor valószínű, hogy a kezdeti akaratosság átváltott csalódottságba. Valóban szenved a
testében zajló érzelmi vihartól és arra van szüksége, hogy átöleljük,
megvigasztaljuk. A mi nyugodt, együttérző, gyengéd érintésünkre, szavainkra
lassan lecsillapodik és ha minden jól sikerül együttműködővé válik: elfogadja,
hogy előbb vacsora és utána túrórudi. Gyakori eset, hogy a kis-Néró
hisztirohamból distressz hiszti lesz.
2. Hiszti az
öltözködésnél (kb. 11%)
Elől maradtak még a
nyári ruhák és gyermekünk ragaszkodik hozzá, hogy egy lenge szoknyában menjen
oviba egy hűvös őszi napon. Röviden felkínáljuk az alternatívákat (szoknya + hosszú
nadrág, a hőn áhított szoknya az oviban lehet az a benti ruhája, stb.), de ő
nekikeseredik és hisztizni kedz. Csak a szoknyát akarja és úgy, ahogy ő
szeretné. Csapkod, vonaglik, sír (könnyek nélkül). Egyre jobban belelovalja
magát és a végén már azt halljuk, hogy sírása fokozódik, már nem vitatkozik,
nem beszél. Érzelmi agya átvette az irányítást és már képtelen megnyugtatni
magát. Megértő, empatikus bánásmódra van
szüksége.
3. Hiszti a lefekvés
körül
Rókusz, az érzelmi
biztonságot jelentő alvótárs az óvodában maradt. Óriási hiszti vette kezdetét. Valódi könnyek
potyogtak és fájdalmas sírás töltötte be a szobát. Szinte hallani lehetett,
hogy mennyire fáj ez most neki. Ilyenkor csak a vigasztalás segít.
Aztán pár perc elteltével, ahogy megnyugodott, elkezdett parancs-szerűen
utasítani, hogy mit csináljak. Menjek el az óvodába érte, MOST! Hívjam fel
azonnal az óvónénit. Az óvónéni nyissa ki az óvodát és adja oda Rókuszt. Ez egy
olyan eset volt, ahol a distressz hisztiből lett kis-Néró típusú hiszti. Ez, az
ami ritkábban fordul elő.
(A humor segített feloldani a helyzetet: parancsba adtuk a játékkatonáknak,
hogy azonnal masírozzanak el az óvódába. De ők nem mozdultak, ezen mindenki
nagyot nevetett.)
A hiszti kezelése -
szülőként
Ahhoz, hogy a
nyugalmunkat meg tudjuk őrizni és jól tudjuk kezelni a nagyjeleneteket, ne
feledjük a hiszti mögött rejtőző okokat!
Az ember és minden
emlős állat arra van programozva, hogy dühösen reagáljon, ha nem kap meg
valamit, amit akar. A homloklebeny érettsége, fejlettsége szükséges ahhoz, hogy
átértékeljük ezeket a helyzeteket.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése