Elhanyagoltság miatt menekülő kiskorúak
Nemcsak a nehéz sorban élő, hanem a jómódú családok gyermekei is elszöknek
otthonról, napokig, hetekig csellengenek, nem ritkán utcagyermekekhez
csatlakoznak. A jelenség, amelynek fő oka, hogy a kiskorúakat elhanyagolják,
Maros megyében is tapasztalható.
Vidéki és városi gyerekek is
csellengenek
Elgondolkoztató adatokra hívta fel a közvélemény figyelmét
nemrég a Mentsétek meg a gyermekeket! szervezet Maros megyei kirendeltsége.
Az eltűnt gyermekek világnapja kapcsán az egyesület képviselője,
Alina Schrenk arról
számolt be, hogy országszinten 2013 májusa és 2014 májusa között 3257 gyermek
tűnt el otthonról, s ezek 90 százaléka önként távozott. Maros megyében idén
harminc csellengőt kerestek a rendőrség segítségével, mindenikük önként hagyta
el otthonát. Közülük négyen 15 évnél kisebbek, 11-en vidékiek, 19-en városiak.
Tavaly és idén is minden Maros megyei csellengő kiskorút megtaláltak, és
visszavittek szüleikhez.
Miért
szöknek el otthonról?
. Mint kifejtette, a
közhiedelemmel ellentétben nemcsak a nehéz sorban élő, munkára kényszerített
gyermekek hagyják el önként otthonukat, hanem a jómódú családban élők is. Az előbbiek így próbálnak megszabadulni a szegénységtől, a
kizsákmányolástól.
„A szegény családokban nem ritka, hogy a gyermekeket – legyenek azok
elemisták vagy gimnazisták – nem engedik iskolába járni, mert a szülőknek kell
segíteniük az állatok gondozásában, őrzésében vagy papír- és
műanyagpalack-gyűjtésben. A gyermekek főként
azért menekülnek el otthonról, hogy többet ne kelljen dolgozniuk, és úgymond
szabadok lehessenek, ők dönthessék el, mivel töltik napjaikat. Nem ritka, hogy
a faluról városba vagy egyik városból a másikba kerülő kiskorúak utcagyerekek
csoportjához csatlakoznak, velük közösen kéregetnek, lopnak, s tudatmódosító
szereket is használnak” – magyarázta a szakember.
A jómódú családokban a szülők általában sokat dolgoznak, sokszor két
munkahelyük van, s próbálnak mindent megvásárolni a gyermekeiknek. Azonban nekik elsősorban a szülői szeretetre,
figyelemre van szükségük, arra, hogy az édesanyjuk és édesapjuk meghallgassa
őket, több időt töltsenek velük.
„A gyermekek, különösen kamaszkorban, próbálják feszegetni határaikat,
gyakran szembeszállnak a szülőkkel. A rossz jegyek,
a züllött viselkedés, az iskolai hiányzások miatt a szülők megpróbálnak
szigorral fellépni, eltiltják a gyermekeket az internettől, a baráti
társaságtól, esetleg a telefonhasználattól. Ilyen esetben vannak olyanok, akik
az otthonról való távozást választják, s barátokhoz, távolabbi ismerősökhöz
mennek
Mit
tegyen a szülő, a pedagógus?
A szakember azt javasolja, hogy a szülők próbáljanak meg minél több időt
tölteni gyermekeikkel, ápoljanak jó kapcsolatot, kommunikáljanak velük. A gyermek viselkedésében bekövetkezett
drasztikus változásokra mindenképp fel kell figyelni, s ha a szülő nem tud erre
magyarázatot adni, ki kell kérni a tanítónő, osztályfőnök véleményét.
Eredményes lehet, ha a szülők és a pedagógus közösen próbálnak segíteni a
kiskorún.
Amennyiben a gyermek elszökik otthonról, majd megkerül, lehetőséget kell
teremteni neki, hogy megindokolja tettét.
A nagy büntetések kiszabása helyett érdemes időt szánni a kapcsolatok
ápolására, hiszen a család körébe visszatért kiskorúnak nem egyszerű belátni
tévedését, újra alkalmazkodni a családi és iskolai közösségbe. Célszerű szakember,
gyermekpszichológus segítséget kérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése