Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. augusztus 30., szombat

ÖNZŐ VILÁG-NEVELÉSI TANÁCSOK

ÖNZŐ VILÁG-NEVELÉSI TANÁCSOK

NAP MINT NAP adódnak alkalmak arra, hogy az ember figyelmes legyen másokkal. De úgy tűnik, sokan csak magukra gondolnak. Ez szinte mindenütt megfigyelhető: vannak, akik arcátlanul becsapnak másokat, agresszíven vezetnek, nyersen beszélnek, vagy szabad folyást engednek az indulataiknak.
Az énközpontú gondolkodásmód gyakran otthon is megnyilvánul. Sokan például azért válnak el a házastársuktól, mert úgy érzik, „jobbat érdemelnek”. A szülők pedig akaratlanul is önzésre nevelhetik a gyermekeiket, ha minden kívánságukat teljesítik, és közben elmulasztják a fegyelmezést.
De vannak olyan szülők is, akik arra tanítják a gyermekeiket, hogy legyenek tekintettel másokra, és ez sok jót eredményez. A figyelmes gyermekek könnyebben barátkoznak, és nagyobb esély van arra, hogy megtartják a barátaikat. Valószínűleg elégedettebbek is, hiszen ahogy a Biblia megállapítja, „nagyobb boldogság adni, mint kapni).
Ha te is szülő vagy, hogyan segíthetsz a gyermekednek, hogy élvezze a kedvességből fakadó jót, és ne fertőzze meg a mindenütt jelen levő énközpontú gondolkodás? Vegyünk nagyító alá három hibát, mellyel az önzést erősítenéd a gyermekedben, és vizsgáljuk meg, hogyan kerülheted el ezeket.

 1. Túlzásba vitt dicséret


Mi okoz gondot? A kutatók arra a nyugtalanító jelenségre figyeltek fel, hogy sok pályakezdő fiatal észrevehetően úgy érzi, hogy ez vagy az jár neki, és sikeresnek kell lennie, holott ezért nem sokat vagy semmit sem tett. Vannak, akik gyors előléptetésre számítanak, pedig még el sem sajátították a szakmát. Mások különlegesnek tartják magukat, és elvárják, hogy így is bánjanak velük, aztán le vannak sújtva, amikor rájönnek, hogy a környezetük egyáltalán nem ilyennek látja őket.
Mi lehet a háttérben? Az effajta téves énkép néha a neveltetésből ered. Némelyik szülőt például túlságosan is befolyásolta az az utóbbi évtizedekben népszerűvé vált irányzat, mely szerint a gyermek önbecsülését egyfolytában erősíteni kell. Az alapelv logikusnak tűnt: Ha egy kis dicséret jót tesz a gyermeknek, akkor a sok dicséret még hasznosabb. Ehhez társult az az elgondolás, hogy a rosszallás bármiféle kifejezése kedvét szegi a gyermeknek. Mivel a cél az önbecsülés felépítése volt, rossz szülőnek bélyegezték azt, aki nem követte ezt az irányzatot. A gyermekben soha nem szabad rossz érzéseket kelteni önmagával kapcsolatban – legalábbis ezt tanították a szülőknek.
Ezért aztán számos apuka és anyuka elhalmozta dicséretekkel a gyermekeit, még akkor is, ha azok semmi olyat sem tettek, ami különösebben dicséretre méltó lett volna. Minden eredményt megünnepeltek, bármilyen jelentéktelen volt is, miközben minden hibát elnéztek, még a súlyosakat is. Úgy gondolták, az önbecsülés fejlesztésének az a titka, hogy szemet hunynak afölött, ami rossz, minden egyebet pedig megdicsérnek. Fontosabb lett, hogy a gyermekben jó érzéseket keltsenek önmagával kapcsolatban, mint az, hogy olyasmire tanítsák, ami miatt tényleg büszkeség töltheti el.

Mi okoz gondot? Sok pályakezdő fiatal nincs felkészülve a nehézségekre. Vannak, akik a legenyhébb bírálattól is összeomlanak. Mások válogatósak, és csak olyan munkát hajlandók elvégezni, amelyet ideálisnak tartanak
Mi lehet a háttérben? Az elmúlt évtizedekben sok szülő úgy érezte, mindenféle nehézségtől meg kell óvnia a gyermekét. Egyest kapott a dolgozatára? Menj be, és követeld a tanártól, hogy írjon be jobb jegyet. Megbírságolták? Fizesd ki helyette. Szerelmi csalódás érte? Csakis a másik lehet a hibás.
Persze érthető, hogy meg akarod óvni a gyermekedet, de ha túlzásba viszed, azzal azt tanítod neki, hogy nem kell vállalnia a felelősséget a tetteiért. „Az ilyen gyermekek nem tanulják meg, hogy a fájdalmat és a csalódást túl lehet élni, sőt ezekből még tanulni is lehet. Elképesztően énközpontú felnőttek lesznek belőlük, akik meg vannak róla győződve, hogy körülöttük forog a világ” – 

 2. Túlzásba vitt gondoskodás


Mi okoz gondot? Egy felmérés során, melyet fiatal felnőttek körében végeztek, a válaszadók 81 százaléka úgy nyilatkozott, hogy ennek a nemzedéknek a legfőbb célja a meggazdagodás, és ez jóval megelőzi a másoknak való segítségnyújtást. A pénzhajhászás azonban nem hoz megelégedettséget, sőt, a kutatások szerint azok, akik az anyagiakra koncentrálnak, kevésbé boldogok, és hajlamosabbak a depresszióra. Ezenkívül nagyobb arányban szenvednek valamilyen szervi vagy mentális betegségben.
Mi lehet a háttérben? Sok gyermek anyagias családban nő fel. Egy könyvben ez olvasható: „A szülők boldoggá akarják tenni a gyermekeiket, a gyermekeknek pedig vannak kívánságaik. Így hát a szülők megveszik nekik, amit akarnak. A gyermekek boldogok, de csak egy ideig. Aztán még több mindenre vágynak” (
A reklámipar természetesen mindent megtesz, hogy kihasználja ezt a sóvár fogyasztói réteget. Ilyen jelszavakkal célozzák meg a fiatalokat: „A legjobbat érdemled!” vagy „Ez jár neked!” Számos fiatal felnőtt lépre ment, és most úszik az adósságban, mert nem bírta kifizetni, amit „megérdemelt”.
Mit tehetsz? Mint szülő gondold át, hogy te miként gondolkodsz a pénzről és a pénzen megvásárolható dolgokról. Legyen egyértelmű fontossági sorrended, és segíts a gyermekednek, hogy ő is ki tudjon alakítani egyet.: „A szülők elbeszélgethetnek a gyermekeikkel ilyen témákról: »Mikor jó akciós termékeket vásárolni? Mikor nem okos dolog ezt tenni? Mit jelent a kamatláb? Volt már olyan, hogy valamit azért vettél meg, mert más úgy gondolta, hogy meg kell venned?«
Soha ne próbáld anyagiakkal a szőnyeg alá söpörni a családi gondokat, melyekről beszélnetek kellene.
„A problémák elkendőzése anyagi javakkal sosem válik be A megoldáshoz gondolkodásra, tisztánlátásra és együttérzésre van szükség, nem cipőkre és zsebpénzre” 


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése