DELELÉS
-DR.LÜKŐ BÉLA KÓRHÁZ-SZOLGÁLÓJA -
Immár 10.000.000-hoz közel van a megtekintők száma akik a
világ 195 országából tisztelték meg érdeklődésükkel az orvostudományi és
gyermekgondozási közleményeimet a net oldalain. A megnevezett cím abban talál
magyarázatot hogy a kiadványom 18.000 oldal terjedelemben távlataiban még sok
felhasználónak a hasznára lesz,mert ez nem egy érzelmekre ható ugyanakkor
múlandó alkotás,hanem egy mindennapi igénybevétel lehetőségét biztosítja az
arra utaltaknak. A gyermekbetegségeknek évezredekre visszatekintő múltja van és
jómagam ezeket az ismereteket megpróbáltam a mai tudományos értékrend szerint
felsorakoztatni. Ez a munka időtálló, de hosszú távú de kilátásai mégis
korlátozottak. Abban biztos vagyok hogy
még a „delelés”után is nagyon sokan fognak klikkelni a soraimra. De
hagyjuk ezt sorsra és azokra akik majd
annak idején mit és mennyit tesznek erre
az asztalra.
Gondolom hogy egy olyan léptékű tudomány ágazatban mint
az orvosi ténykedés, ahol a siker olykor
áldatlan állapotok között születetik meg, nem elhanyagolható szempont egy alkotó értékrendet ismerő társadalom
bátoritó magatartása. De ettől eltekintve nem a hivalkodás ösztöneitől
késztetve,nem is a hivatalos orvosi szervek,netán a kollegáim vagy a még
emlékező barátaim egy elismerő szavára számítottam. Talán csak annyira hogy
azon néhány igaz barát kivételével ,az
arra illetékes hontársaim közül egy elismerő szóval jelezze hogy szülővárosomban
elismerik teljesítményemet. Mert ha már a világ minden sarkából,ennyi érdeklődő
tisztelte meg a minden pillanatban segítőkész törekvéseimet jogosan elvárható
lett volna néhány mondat erejéig megszólalni egy kitartó munka méltatására.
Említem ezt azért is mert ennek a városnak vagyok a szülötte,itt küzdöttem meg
létem mindenapjain 55 éven keresztül ezen város és megye gyermekeinek
egészségéért és számos esetben életéért. Nem vagyok az a nyomulós fajta,vagy a
mindennapi média préda, sem az állandó babérkoszorút igénylő és hordozó tudományoskodó
bájgúnár. De az már a tisztes kategória jellemzői közé tartozik hogy egy
földim, sorstársam alkotó munkáját elismerjem. Amikor 201o-ben átvettem a
romániai magyar orvosok legmagasabb kitüntetését a “Pápai Páriz Ferenc életmű
díjat Kézdivásárhelyen a helyi sajtóban a következő comment jelent meg –Bauer
Béla idős kora ellenére elment hogy a
neki ítélt életműdíjat átvegye.Ugyancsak mély hallgatásba merülve lépték át azt
az eseményt is amikor a legmagasabb
szakmai fórum az Egészségügyi Minisztérium az Egészségügyi Érdemrendet,két alkalommal
az Egészségügyi Érdemérmet valamint a Kíváló kutató elismeréseket ítélte nekem.
Az én alkotásom betűről betűre megtalálható a Net-en,következésképpen a
nemzetközi értékmérő tűzkeresztségen átesett és közülük egyeseket az
egyedülállók közé sorolták a nemzetközi gyermekgyógyászati irodalomban.
A Magyar
Egézségügyi Tanács kollégám és
gyermekkori barátom Dr.Nagy Bélára való megemlékezése a alkalmával elmondott
beszédemben következő gondolattal méltattam Őt-
Vannak emberek akiket bármilyen munkaterületre sodorjon
az élet beverekedik magukat az élre. Ők azok akik nyughatatlanságukkal
olykor,kényelmetlenek,akiknek pontossága és kitartása idegesítő lehet,hisz gyengeségeinkre,emlékeztetnek,akik nem taktikáznak
az életnek nevezett színjátékban,s ha szót kapnak azt mondják amit a közösségi
érdek diktál, s nem pedig azt ami a perc, pillanat mint magán személyeknek
éppen jó/bb/Ezek az emberek élő felkiáltójelként vonulhatnak végig a közös
színtereken, s ki tudnak bányászni magukból annyi erkölcsi energiát,hogy
tartásuk,ne lazuljon el akkor sem, amikor éppen az avatatlanok át akarják
sodorni őket, sorsuk árnyékos oldalaira.
Vannak emberek akiknek csendes szava és áldozatkészsége
felér mások kemény hangoskodásával,kikről nézésük, puszta létük hirdeti hogy
itt vannak és velük számolni kell.
A mi generációnkat ez az eszmevilág jellemezte,köztük az
enyémet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése