Kedves Csaba !!
Köszönöm értékes kiegészítő soraidat. A bányavirágaimat életem folyamán mindig a legméltányosabb hálaüzenetnek tartottam. Az Ő sorsukat csak az tudta és tudja megérteni aki közöttük élt és velük együtt élte meg a szenvedő remény pillanatait.
Keserű sorsukat az emberi társadalom a történelem folyamán sohasem értette meg vagy érezte át. Magukra utaltságukban,szolidaritásukban,szenvedéseikben utánozhatatlan példái voltak a mindenkori társadalmaknak.
Az első munkahelyem egy bányaközpont volt. Bányaközpont /kb 5ooo lakossal amiből 23oo a bányaüzem alkalmazottja Egy hegyekkel körülvett völgykatlanba helyezkedett el 11 km hosszan.5 éven keresztül igyekeztem a lehetőségek és emberi helytállásomon keresztül gondozni őket a születéstől az elmúlásig. A férfiak korai halálozása/5o év körül/a szakmai ártalmak miatt/tuberkulózis/ a számtalan bányaszerencsétlenség amík ,gyakran halálos kimenetelűek voltak, mind megannyit átélve az állandó elszámolási kényszer hatása alatt éltem én is. Minden szerencsétlenséghez le kellet menjek az önkéntes mentőcsapattal a föld fekete sötét rohadt gyomrába, ahonnan soha nem lehetett tudni hogy van-e visszatérés. Elsősegélynyújtás volt a feladatom,azok számára akik vagy bányaomlás,robbanás sérültjei vagy áldozatai voltak.
Ezek a leírhatatlan drámai helyzetek sajnos gyakran megismétlődtek. Olykor amikor beöltözve a mentőtársaim sajátos öltözékébe a tett helyére érkeztünk és megkezdtük a mentési munkálatokat-a karbid lámpa-imbolygó fényénél mindig CRONIN-RÉZTÁBLA A KAPU ALATT című műve jutott eszembe és arra gondoltam hogy a helyzetek amit átéltem sokszor sokkal megrázóbb képet mutattak.
Ezek az emberek magukban belenyugodtak az elmúlás gondolatába,,kemények,szókimondók szavatartók,értékelték a feléjük nyújtott segítő kéz értékét és rangját Ez a hely volt életem legtanulságosabb iskolája,itt okultam a legtöbbet az emberi küzdelem,becsület,az adott szó kimondott értékéről és a szolidaritás legszebb példáiból.. Tanúja voltam a drámaí emberi sorsoknak, a vigasztalanság határain mozgó kilátástalanságból való kilábalások számos példájának. Sors és jellemformáló volt az életemben ez az élményanyag.
Jobb sorsuk reményében fohászkodjunk értük az úrhoz.
/Az alkotás kényszere/-részlet
Köszönöm értékes kiegészítő soraidat. A bányavirágaimat életem folyamán mindig a legméltányosabb hálaüzenetnek tartottam. Az Ő sorsukat csak az tudta és tudja megérteni aki közöttük élt és velük együtt élte meg a szenvedő remény pillanatait.
Keserű sorsukat az emberi társadalom a történelem folyamán sohasem értette meg vagy érezte át. Magukra utaltságukban,szolidaritásukban,szenvedéseikben utánozhatatlan példái voltak a mindenkori társadalmaknak.
Az első munkahelyem egy bányaközpont volt. Bányaközpont /kb 5ooo lakossal amiből 23oo a bányaüzem alkalmazottja Egy hegyekkel körülvett völgykatlanba helyezkedett el 11 km hosszan.5 éven keresztül igyekeztem a lehetőségek és emberi helytállásomon keresztül gondozni őket a születéstől az elmúlásig. A férfiak korai halálozása/5o év körül/a szakmai ártalmak miatt/tuberkulózis/ a számtalan bányaszerencsétlenség amík ,gyakran halálos kimenetelűek voltak, mind megannyit átélve az állandó elszámolási kényszer hatása alatt éltem én is. Minden szerencsétlenséghez le kellet menjek az önkéntes mentőcsapattal a föld fekete sötét rohadt gyomrába, ahonnan soha nem lehetett tudni hogy van-e visszatérés. Elsősegélynyújtás volt a feladatom,azok számára akik vagy bányaomlás,robbanás sérültjei vagy áldozatai voltak.
Ezek a leírhatatlan drámai helyzetek sajnos gyakran megismétlődtek. Olykor amikor beöltözve a mentőtársaim sajátos öltözékébe a tett helyére érkeztünk és megkezdtük a mentési munkálatokat-a karbid lámpa-imbolygó fényénél mindig CRONIN-RÉZTÁBLA A KAPU ALATT című műve jutott eszembe és arra gondoltam hogy a helyzetek amit átéltem sokszor sokkal megrázóbb képet mutattak.
Ezek az emberek magukban belenyugodtak az elmúlás gondolatába,,kemények,szókimondók szavatartók,értékelték a feléjük nyújtott segítő kéz értékét és rangját Ez a hely volt életem legtanulságosabb iskolája,itt okultam a legtöbbet az emberi küzdelem,becsület,az adott szó kimondott értékéről és a szolidaritás legszebb példáiból.. Tanúja voltam a drámaí emberi sorsoknak, a vigasztalanság határain mozgó kilátástalanságból való kilábalások számos példájának. Sors és jellemformáló volt az életemben ez az élményanyag.
Jobb sorsuk reményében fohászkodjunk értük az úrhoz.
/Az alkotás kényszere/-részlet
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése