A HASI ELHIZÁS KÖVETKEZMÉNYEIRŐL

A HASI ELHIZÁS KÖVETKEZMÉNYEIRŐL         

A legtöbb elhízott ember - attól függetlenül, hogy milyen viszonyban van állapotával – nem gondol arra, hogy a jóízû falatok és a mozgásszegény életmód egyszer majd betegségek kialakulásához vezetnek. A hedonisztikus életszeretet, az egyéni bánat, vagy a társasági örömök, a családi példa, az országos kínálat és szokások szentesíthetik az elhízást, és alig adnak teret az óvatos, fékezõ véleményeknek. Pedig az elhízást kísérõ betegségek már kisfokú súlytöbblet esetén is elindulhatnak, és a már diagnosztizált betegség gyakran visszafordíthatatlan állapotban kerül észlelésre.

Közismert, hogy a férfiak rövidebb ideig élnek. Valóban gyengébbek lennének, mint a gyengébb nem ? Mi okozhatja korábbi halálukat? Lehetséges, hogy többet vállalnak az élet küzdelmeibõl, és így jobban veri õket az élet vihara? Vagy egyszerûen férfi mivoltukból eredõen szervezetük már eleve olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a rövidebb életre hajlamosítanak? Nehéz kérdések.
Mindenesetre van egy biztos pont, amely a férfiak egy részét megkülönbözteti az átlagosnõtõl, és ez a hasra lokalizálódó elhízás.

Sokáig nem tulajdonítottak ennek nagy jelentõséget, bár a kórképet már a XVIII. században leírta egy jószemû orvos, Morgagni. 1947-ben egy francia belgyógyász, Vague Marseille-ben mutatta ki az android típusú elhízás hatásait különbözõ betegségek kialakulására, amelyek - mint késõbb kiderült - elhízásban megrövidítik az életet. Munkásságát eleinte nem kísérte érdeklõdés, csak az 1970-es években figyelt fel rá a világ, és erõsítették meg állításait.

 Manapság se szeri, se száma azoknak az orvosi közleményeknek, amelyek a hasi típusú elhízás következményeirõl írnak.

Az egészséges szervezet szövetei a mûködésükhöz nélkülözhetetlen cukrot a hasnyálmirigy egyik hormonjának az inzulinnak  hatására veszik fel.  A cukorbetegség egyik fajtájában  és ilyen a legtöbb cukorbeteg, hiába van a szervezetben nagy mennyiségû inzulin, az nem tudja a cukrot bejuttatni a sejtekbe. Ebben az esetben a szövetek ellenállnak az inzulinhatásnak, amit inzulinrezisztenciának nevezünk. A vérpályában maradó cukor magas vércukorszintet képez. A hasnyálmirigy a hatás létrejötte érdekében egyre több inzulint termel, és így az inzulinszint is magas lesz.

 Mindkét anyag felszaporodása létrejön android típusú elhízásban, amelynek tehát gyakori kísérõje az inzulinkezelésre nem szoruló cukorbetegség.
Ezeknek a betegeknek a különbözõ szövetei, az izomzat, a máj és a zsírszövet is nehezen tudja sejtjeibe felvenni a rendelkezésére álló cukrot. 

az amylin gyakorol hatást. Tehát a visceralis zsír inzulinrezisztenciát okoz, amely az inzulin- és az amylin-szint növekedését, hyperinsulinaemiát és hyperamylinaemiát vált ki. Az utóbbi fõleg a renin-angiotenzin rendszeren keresztül idézi elõ a hipertóniát. Hatása kiegészül a szimpatikus idegrendszer (SIR) effektusával is.

A visceralis vagy hasüregi zsír inzulin-rezisztenciát okoz, amely az amylin fokozott kiválasztása révén ingerli a renin-angiotenzin rendszert (RAS) és magas vérnyomást okoz.

A hasüregi zsír egyidejûleg fokozza a szimpatikus idegrendszer mûködését, amely sejten belüli ionváltozásokat hoz létre. A zsírfelszaporodás a fibrinolízis, vagyis a vérrögképzõdés oldódásának csökkenését okozza. Mindez magasvérnyomás betegséghez és érelmeszesedéshez vezet.

Hasi elhízásban a szimpatikus idegrendszer fokozott tevékenysége alakul ki, amely sejtszinten az ionháztartás zavarát, dysioniát okoz. Ez a kalcium, magnézium, kálium, nátrium és a sejt vegyhatásának változásában nyilvánul meg. Végül a fibrinolízis, vagyis a véralvadás utolsó fázisának zavara módosítja a klinikai képet.
A hipertónia következtében gyakoribb elhízottakon a szélhûdés, amely átmeneti agyi keringési zavar, trombózis vagy agyvérzés eredménye is lehet. Ezek keletkezésében a véralvadási faktorok rendellenes vérszintje és mûködése is szerepet játszik.

 A hasi zsírszövet felszaporodásával együtt jár a véráramlás megváltozása, mivel a vér és a plazma viszkozitása nõ, és a legkisebb erekben az átáramlás ezáltal csökken.

Elhízott férfiakon igen gyakoriak a vérzsírokat szállító fehérjék - a lipoproteinek - anyagcserezavarai is. A hason belüli nagy tömegû zsír mintegy elárasztja a májat a szabad zsírsavakkal és zsírmáj jön létre. A koleszterin- és triglicerid-anyagcsere károsodik, amely további következményekkel jár.

 Ennek tudható be számos szív- és érrendszeri betegség jelentkezése elhízottakon.
Az elhízásra jellemzõnek tartjuk az érfalat védõ koleszterin alacsony vérszintjét, az egyidejûleg megállapítható magas triglicerid- és az ún. kissûrûségû lipoprotein-szintjét, amely elhízásban könnyen oxidálódó formában van jelen, és ez jelentõs veszélyt jelent az érelmeszesedés kialakulására.
Az elhízás kialakulásának, fennmaradásának és következményeinek együttesét ördögi körnek neveztem. Fokozott táplálékfelvétel vagy csökkent energialeadás hányadosa elhízásban nõ.
Közbülsõ változásokon keresztül az elhízás folyamatai oda vezetnek, hogy ez a hányados az elhízás folyamán tovább növekszik, vagyis a különbözõ változások súlyosbítják a kiindulási helyzetet.

Melyek ezek a változások?

Elõször a testtömeg növekszik, amelyet a zsír és izom arányának növekedése követ, vagyis a zsír tömegének növekedésével az izomzat aránya csökken. Ez az elhízás elsõ szakaszában még a zsigeri idegrendszer paraszimpatikus ágának túlsúlyával jár, amelyet az emésztõszervek fokozott mûködése és energiaraktározás jellemez. Hamarosan azonban romlik az elhízott személy légzése és vénás keringése, majd a szív pumpafunkciója is, amely a keringõ vér áramlását biztosítja. A zsírfelhalmozódással

Régen ismert, hogy az inzulinkezelésre nem szoruló, pirospozsgás arcú cukorbetegek nagy része elhízott, vagyis a cukorbetegség az elhízás édestestvére. Az utóbbi években vált ismertté orvosi körökben, hogy a cukorbetegség leggyakrabban android az amylin gyakorol hatást.

Tehát a visceralis zsír inzulinrezisztenciát okoz, amely az inzulin- és az amylin-szint növekedését, hyperinsulinaemiát és hyperamylinaemiát vált ki. Az utóbbi fõleg a renin-angiotenzin rendszeren keresztül idézi elõ a hipertóniát. Hatása kiegészül a szimpatikus idegrendszer (SIR) effektusával is.

A visceralis vagy hasüregi zsír inzulin-rezisztenciát okoz, amely az amylin fokozott kiválasztása révén ingerli a renin-angiotenzin rendszert (RAS) és magas vérnyomást okoz. A hasüregi zsír egyidejûleg fokozza a szimpatikus idegrendszer mûködését, amely sejten belüli ionváltozásokat hoz létre. A zsírfelszaporodás a fibrinolízis, vagyis a vérrögképzõdés oldódásának csökkenését okozza. Mindez magasvérnyomás betegséghez és érelmeszesedéshez vezet.

A természeti népek körében, amíg hagyományos életkörülményeik között élnek és fõleg növényi eredetû ételekkel táplálkoznak, gyakorlatilag nem fordul elõ epekõbetegség.

A civilizáció betörésével, vagyis a nagyobb zsírtartalmú ételek fogyasztásával együtt, az elhízás kísérõjeként az epekõ betegség elõfordulása gyakoribb lett.
A jelenség természetesen a fejlett társadalmakban is megtalálható.
Egyes mozgásszervi betegségek is gyakrabban fordulnak elõ elhízottakon. A mechanikus túlterhelés miatt a térd- és csípõ ízület kopása, s így degeneratív betegségei és a gerincferdülések gyakrabban fordulnak el õ elhízottakon.

A hasi zsírtömeg megjelenése a test középvonalától elõbbre helyezi súlypontunkat, és az ágyéki gerinc behorpadása fokozódik. Mivel a hasi zsírtömeg egy méhen belüli magzat súlyát többszörösen meghaladhatja, érthetõ, hogy a hasi elhízott deréktáji helyzete a terhes kismamáéhoz lesz hasonló, amit mozgásszervi szempontból úgy is megfogalmazhatunk, hogy a hasi elhízás a férfiak terhessége.

A közlekedési balesetek áldozatai között gyakrabban találunk elhízottakat.
Nemcsak azért, mert a közúti forgalomban kissé egoista stílusban haladó gépkocsivezetõk elõl nehezebben tudnak elugrani, mint sovány közlekedési partnereik, hanem azért is, mert a forgalomban gyakrabban elszenderednek.
Újabban lett ismert az alvási légzésszünet kórképe, amelyet az jellemez, hogy a beteg éjszaka nem elég mélyen lélegzik, ezért a tüdõ oxigéncseréje romlik, majd egy idõ múlva átmeneti rövid idõre a beteg nem vesz levegõt. Ennek hiányában horkanva felébred, ismét lélegezni kezd, majd újra bekövetkezik a légzésszünet.
Eközben érthetõ, hogy nem jut el a pihentet õ mély alvásig, reggel fáradtan ébred, napközben álmos, és a nap folyamán többször elbóbiskol, attól függetlenül, hogy hol ül. Szerencsétlen esetben ez a volán mögött történik.

Az alvási légzésszünet nem ritka kórkép, Magyarországon 200 000-400 000-re becsülik a betegségben szenvedõk számát. A nagy tömegû hasi zsír, valamint a légzõ izmok mûködését mérséklõ környezeti zsír, továbbá a garat tájékát beszûkítõ zsírszövet, végül az alváskor kialakuló izomrenyheség a garatban

elhízásban alakul ki, és kezelésének elsõ és legfontosabb része a testsúly csökkentése.
Évtizedekkel ezelõtt egy amerikai kisváros lakosságának egészségi állapotát felmérve elhatározták, hogy hosszú évtizedekig követik a lakosok egészségének alakulását. A város neve után az elindított tanulmányt Framingham-studynak keresztelték el. Ebbõl a tanulmányból ismertük meg azt a megszívlelendõ tényt, hogy az elhízás a szív- és érbetegségek önálló kockázati tényezõje, vagyis az elhízás magában is szív- és érrendszeri betegségekhez vezet. Azóta pontosabban tudjuk, hogy ez mind a miokardiális infarktusra, mind a koszorúér-meszesedésre, mind a szívelégtelenségre vonatkozóan igaz.
Az elhízás nagyarányú hazai elõfordulását egybevetve a szív- és érrendszeri betegségek számával, egyértelmû, hogy az utóbbiak keletkezésében az elhízás szerepet játszhat. A hazai halálozási statisztika szerint a halálesetek 53%-ában szív- és érrendszeri betegség állapítható meg. Az elhízás jelentõs többletterhet ró a szívre. A nagyobb testtömeg bõvebb vérellátása következtében a szív munkája jelentõsen megnõ.

Ezen túlmenõen az elhízásban létrejövõ zsíranyagcsere-zavarok következtében az érrendszer - beleértve a koszorúsereket is - állapota romlik.
A megnövekedett hasi zsírtömegbõl nagy mennyiségû szabad zsírsav árasztja el a májat, amely végül is elzsírosodik. A zsírmáj megváltozott anyagcseréje révén ún. dyslipidaemiaalakul ki. Ez károsítja a szerveket.
Az érfalban rendellenes szerkezetû zsírt szállító fehérjék, az ún. kissûrûségû oxidált lipoprotein molekulák rakódnak le az érelmeszesedés egyik tényezõjeként. Ez szerepet játszik a késõbb kialakuló magasvérnyomás betegség, miokardiális infarktus és az agyi vaszkuláris krízisek kialakulásában is.

Az elhízás másik édestestvére a hipertónia vagy magasvérnyomás betegség. A megnagyobbodott zsírtömeg vérellátása egyrészt nagyobb vértömeget igényel, másrészt a zsírszövetet sûrûn behálózó erek nagy többletet jelentenek mind felület, mind egyes anyagok termelése szempontjából.

A daliás férfiélet összes szépségét a férfiak egy része pókhasával és annak következményeivel törleszti le a sorsnak. Hogy korábbi kérdésemre is visszatérjek, lehetséges, hogy akaratuk gyengébb és vágyuk az ízes falatok zsákmányáért és annak bekebelezéséért erõsebb, mint az idealizált nõk étkezési magatartása. Lehetséges, hogy agresszivitásuk a falatok bekebelezésében nyilvánul meg, s az agresszivitást okozó hímhormonok saját csapdájukba esve jutnak el a kisebb hormonhatásig, vagyis az elhízásig, amelynek analógiája a háziállatok körében jól ismert. 

#1 Dr.BauerBela

---