ANYANYELVI
NEVELÉS
... óvodai szerepe
Anyanyelvi nevelés
Az óvoda szerepe az anyanyelvi nevelésben kiemelt,
hiszen a 3-6 éves kor a legszenzitívebb időszaka a beszédfejlődésnek
mivel: - ekkor fejlődik legintenzívebben a gyerek beszéde
-egybeesik az ugrásszerű mentális és pszichés
fejlődéssel
-ellensúlyozható az otthoni hátrány
-játékosan, nem didaktikusan, fejleszthető
-a gyerekek itt egymástól is tanulnak.
Célunk: A gyerekek már meglévő
anyanyelvi képességeinek differenciált egyénre szabott fejlesztése.
A kapcsolatteremtés egyik legfontosabb eszköze a
beszéd, a kommunikáció. Az óvodai élet mindennapjait, egészét áthatja a
nyelvi-, illetve a metakommunikáció. Ezáltal vesszük fel a kapcsolatot
egymással, számolunk be élményeinkről, tapasztalatainkról, kérjük meg
valamire a másikat.
Feladatok:
- megfelelő és elegendő alkalmat
teremteni a beszélgetésekhez
-
a gyereket mindig végighallgatni
-
beszédhelyzeteket teremteni, játékszituációkat kialakítani, melyben az anyanyelvi
képességek fejlesztése kap hangsúlyt.
Az anyanyelvi nevelés során különböző funkciókat
fejlesztünk:
-
a hangok, hangzók tiszta ejtését
-
összefüggő beszédet
-
aktív és passzív szókincset
-
beszédészlelést és értést.
Ezek elengedhetetlen feltételei a majdani írás és
olvasás elsajátításának.
Egyéni beszélgetések alkalmával felmérjük a meglévő
nyelvi tudást, beszédállapotot, hiányosságokat. A tapasztalatokat írásban
rögzítjük.
A szókészlet felmérését tárgyak, személyek,
jelenségek megneveztetésével végezzük. A mondatfűzés, mondatalkotás képességét élménybeszámoló és
történetmondás során mérjük fel. Az így szerzett tapasztalatok alapján
megtervezzük teendőinket, mely alapja a tervszerű, tudatos munkának.
Anyanyelvi nevelésünk feltétele az óvodai nyugodt,
derűs légkör, inger-gazdag környezet, mely módot ad a szóbeli
megnyilatkozásra. Nem csak a helyes kiejtésre, mondatfűzésre ügyelünk,
hanem a tempóra, hangszínre, hangerőre, hanglejtésre, metakommunikációra.
Az óvónő beszéde szemléletes, a gyermek számára érthető, tagolt,
érzelmeket kifejező, gazdag szókincsű. A gyermek minél több beszédet
hall, annál több ösztönzést kap az önálló beszédre. Beszélgetések során
fejlődnek a társas kapcsolatok. Az óvónő azzal, hogy hogyan szól a
gyermekekhez, modellt ad a többieknek, az óvónő viszonya a gyermekekhez
meghatározza a gyermekek egymás közti viszonyát. Az óvodában dolgozó
felnőttek beszéde egymás között is mintaértékű legyen.
Az óvodai
anyanyelvi-kommunikációs nevelés fő területei:
-
beszédhallás-figyelem fejlesztése,
-
beszédhallás-emlékezet fejlesztése,
-
beszédritmus fejlesztése,
-
grafomotoros képességek fejlesztése,
-
gondolkodás fejlesztése,
-
beszédművelés (helyes ejtés)
-
kommunikáció fejlesztés (köszönés, bemutatkozás, megszólítás,
szándéknyilvánítás, elbeszélés élmény ill. kép alapján, mesebefejezés,
személyi adatok),
-
illem (az óvodás gyermek érintkezési kultúrája, megjelenése),
Napirendbe
építve szervezünk anyanyelvi játékokat:
Kiscsoportban:
-
légzéstechnikai gyakorlatok,
-
fúvási gyakorlatok,
-
ajak-és nyelvgyakorlatok (téri tájékozódás, irányok),
-
hangutánzás.
A problémás hangzókat megismételtetjük érzelmileg
közel álló szavakkal, a kritikus hang szerepel a szóban elöl, hátul,
középen.
Középső csoportban:
-
hangfelismerés,
-
akusztikus differenciálás (zörejek, hangok),
-
szókincsbővítés,
-
rövid és hosszú hangzók elkülönítése,
-
ritmus fejlesztés,
-
hallási figyelem, emlékezet fejlesztése,
-
dominancia kialakulásának elősegítése.
Képek, modellek, élőlények, tárgyak megnevezése,
felsorolása közben a passzív szókincs felszínre kerül.
Nagycsoportban:
-
ellentétpárok és szinonimagyűjtés,
-
mondatalkotás, mondatfűzés történetmesélés közben,
-
egy kitalált mese, történet bevezető mondat utáni folytatása
-
hangsorok analízise (szótagra, hangokra bontás),
-
számlálás, ritmus (szótagszámmal megegyező számú, pl. kopogás)
-
barkochba,
-
Kommunikációs játék:
Pl. Gesztus:
némajáték (történet hang nélküli eljátszása).
Mimika:
érzelmek kifejezése tükörben.
Szemkontaktus:
ránézek arra, aki elmegy mellettem, farkasszemnézés.
A beszédfejlesztéshez szükséges a motoros fejlesztés,
téri relációk ismerete, kézdominancia kialakítása, ritmusérzék
fejlesztése, hallásfejlesztés.
Az anyanyelvi nevelés komplex módon érvényesül
a nevelési folyamatban. Folyamatos kommunikáció segítségével alapozzuk
meg a jó kapcsolatot gyermek és felnőtt között.
Gondozás közben:
-
a gyermek megfogalmazza szükségleteit, bátran segítséget kér,
-
megérti a hozzáintézett közléseket, kéréseket.
Játékban kialakuló társas kapcsolatok
fejlesztik a beszédet, a szerepvállalás, követés során gyakorolják a
gyerekek az odaillő hanglejtést, mimikát. Gondolkodtató, cselekedtető
játékban fejlődik a gyerekek gondolkodása, kifejezőképességük. Olyan
szituációkat teremtünk, melyben a gyermek megfigyel, felfedez, új
ismereteket szerez, gondolkodik, mindenről beszélhet, kérdéseire választ
kap. A gyermek is megválaszolja a hozzá intézett kérdéseket, a gyerekek
párbeszédet folytatnak, alkalmazzák a kérdést, felszólítást, kijelentést.
Munka közben:
-
beszédkapcsolatok alakulnak az együttműködés alapjaként,
-
az információkat megértik a gyerekek,
-
szókincsük bővül (eszközök, szerszámok, edények, műveletek elnevezésének
tanulása, gyakorlása).
Tanulás során
A problémamegoldó tevékenység szerves része a
párbeszéd. Az óvónő problémafelvetését követi a gyermeki megnyilvánulás:
csodálkozás, hitetlenkedés, hirtelen felismerést követő felkiáltás. A
feladatmegoldás során a gyermek tevékenységét, gondolkodását gyakran
kíséri félhangos beszéddel. Értékelés során ismét párbeszéd alakul ki, a
nevelő értékel, dicsér, a gyermekek hangot adnak érzéseiknek. Az óvónő
kérdéseit a feldolgozandó anyag logikai sorrendjéhez igazítja, a gyermekek
tapasztalataihoz, előzetes ismereteihez, értelmi szintjükhöz, a következő
fejlődési szint elérését célzó feladathoz. Természetesnek vesszük, hogy a
gyermek megállapításaival, kérdéseivel megállítja a szervezett
tevékenység logikai menetét.
Ábrázolás-kézimunka
Nyelvi ismeret szükséges már ahhoz is, hogy a gyermek
megértse a feladatot, tudja, hogy milyen eszközök, anyagok állnak
rendelkezésére. Tudatosítjuk a gyermekekben az anyagok, eszközök,
munkafogások elnevezését, ezeket megtanulják, beépül szókincsükbe. A
lerajzolt mesetémák fejlesztik a képzeletet, emlékezetet, fokozzák az
alkotási vágyat. Gyurmázás – barkácsolás során a térbeli arányok és
irányok, viszonyok megnevezésére kerül sor. Fordított a folyamat, amikor
azt kérjük a gyermektől, hogy meséljen az elkészült képről. Mindkét
irányból a vizuális és verbális kifejezés összhangját mélyítjük el.
Ének-zene
A zenei nevelés
jó alkalmat kínál az ének, zene, szöveg, mozgás komplex esztétikai,
érzelmi hatásának érvényesítésére. Megzenésített gyermekversek, népi
játékdalok fejlesztik a gyermek beszédét. Mondókák, versek elősegítik a
helyes ritmusban való beszéd kialakulását. Ritmusjátékok jól
alkalmazhatók beszédhibák javítására. Bővül a szókincs fogalompárok
gyakorlásakor is (lassú-gyors, halk-hangos, magas-mély).
Mozgásos tevékenységek közben:
Közlések megértésére van szükség, hogy a gyermek el
tudja végezni az egyes mozgásformákat, cselekvéssorokat. Megértésük azonnal lemérhető a
gyermekek mozgásából, reakciójából. Másrészről mozgásfejlesztő munkánk
részét képezi a beszédszervek ügyesítése is.
A környezet megismerése
Az élmények, tapasztalatok felidézését, a közvetlen
tapasztalatszerzést (észlelés, érzékelés, mozgás) követő megállapítások a
gondolkodást, a beszédaktivitást serkentik. Beszéd és gondolkodás
párhuzamos fejlesztését végezzük probléma-szituációk teremtésével.
Matematikai természetű tapasztalatszerzés során
gyakorolják a gyerekek a névutók használatát, megtanulják a téri irányok
elnevezését. Szókincsbővítés a természeti és társadalmi környezettel való
ismerkedés során történik (mesterségek, időjárás, gyűjtőfogalmak).
Bábozás során
Arra ösztönözzük a gyermeket, hogy gyakorolja, hogyan
tud bánni hangjával. A visszahúzódó gyermeket is motiváljuk bábbal, hogy
„mögé” bújva megszólaljon. Ha a gyermek saját maga által kitalált
szöveggel bábozik, fejlődik képzelete, kifejezőképessége, fantáziája.
Mese-vers
Dramatizálás, bábozás során gyakorolják a gyerekek a
mondatszerkesztést, párbeszédes formát, fejlődik nyelvi emlékezetük.
Szókincsük bővül az irodalmi alkotásokban megismert és
jelentéstartalommal bíró szavakkal. Mese, vers, mondóka a nyelvtanilag
helyes mondatok formálására, tiszta kiejtésre, kifejező előadásmódra ad
lehetőséget.
Ünnepeinkhez kapcsolódó
hagyományok, irodalmi anyagok bővítik a szókincset.
A nevelési ciklus utolsó évében különös figyelmet
fordítunk a tisztán artikulált, jól hangsúlyozott, helyes hanglejtéssel,
beszéddallammal előadott, folyamatos – összefüggő mondatokból álló –
beszéd kialakítására, és a dominancia kialakulására.
Egyéni bánásmóddal biztosítjuk a beszédfejlődésben
elmaradt gyermekek felzárkóztatását (ingergazdag környezettel,
sikerélmények biztosításával, egyénre szabott fejlesztéssel).
A fejlettebb gyerekek spontán érdeklődését a betűk
iránt szintén kielégítjük.
Anyanyelvi fejlesztő munkánkhoz logopédus segítségét
vesszük igénybe.
Elvárt eredmény:
Az óvodai élet folyamán a gyerekek saját, egyéni adottságait
figyelembe véve, mindennap találkoznak az anyanyelvi fejlődést elősegítő szituációkkal,
játékokkal, melyeket a pedagógusok tudatosan, a heti pedagógiai terv
szerint szerveznek.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése