Vita, viszály, veszekedés – miként hat a gyermekre?

 

Bajt okoz, vagy kifejezetten jó, ha a gyermek vitázni is látja a szüleit? Acosta Sára Diána válaszolt a Femina kérdéseire.

Egyetlen szülő sem akarja, hogy a gyermek lelke sérüljön, de bizonyos mértékű negatív hatás sajnos óhatatlanul érheti a mindennapokban. Ilyen a szülők veszekedése is, melynek kapcsán sokakban ébred kétség és lelkifurdalás, vajon árt-e a gyermek lelkének egy-egy ilyen, a szülei közt zajló indulatos jelenet.

Acosta Sára Diána pszichológust kérdeztük meg, hogyan érdemes kezelni az otthoni szülői konfliktusokat, baj-e, ha a gyermek látja a szülőket vitázni, vagy éppen hasznára lehet bizonyos szempontból.

Árthat a lelkének, ha a gyermek látja a szüleit veszekedni?

Nem lehet mindig mindenben egyetérteni a másikkal, minden kapcsolatban előfordulnak nézeteltérések. Baj akkor van, ha a szülők ezeket a konfliktusokat heves vitákkal próbálják rendezni, főleg, ha mindezt a gyermekek szeme vagy füle hallatára teszik. Ez súlyos pszichés károkat tud okozni a gyermekben, és negatív irányba befolyásolja a mentális jóllétét és érzelmi stabilitását. A legfrissebb kutatások szerint már a 6 hónapos csecsemők képesek detektálni a szülők közti feszültséget, melyre megemelkedett vérnyomással reagálnak. A kutatások szerint azonban, meglepő módon nem a veszekedések gyakorisága a mérvadó, sokkal inkább azok intenzitása, és a tény, hogy a szülők kibékülnek-e a végén.

Ha látta a szülőket veszekedni, kell róla utólag beszélni a gyermekkel, mintegy feloldandó a feszültséget?

Mindenképp érdemes utána beszélgetni a gyermekkel, persze a saját szintjén. Fontos biztosítani arról, hogy viták előfordulnak ugyan, de attól még a szülők szeretik egymást. Kisebbeknél, óvodás-kisiskolás korúaknál az is nagyon fontos, hogy megnyugtassuk, nem az ő hibája volt a veszekedés, mivel ilyenkor a gondolkodásuk még nagyon én-centrikus, és hajlamosak mindent a saját tetteik következményeként tekinteni.

Kell tudatni a gyermekkel, hogy a szülők a vita óta ki is békültek?

El lehet mondani, hogy megbeszélték egymással a dolgot, és már minden rendben. Nem érdemes részletekbe menően elemezni a konfliktust, túlságosan bevonni a gyermeket, vagy legrosszabb esetben állásfoglalásra kényszeríteni. A lényeg, hogy lássa, hogy megvolt a békülés, és a szülők közös nevezőn vannak. Felesleges tettetni, a gyermek úgyis érezni fogja, ha nem így van.

Gyarapíthatja a gyermek a konfliktuskezelő képességét egy jól lebonyolított vita?

A gyermekek sokat tanulhatnak abból, ha a szülőktől jó konfliktuskezelési mintákat látnak. Ha a szülők képesek arra, hogy nézeteltéréseiket higgadtan és eredményesen rendezzék, azzal jó példát tudnak mutatni gyermekeiknek, akik így megtanulhatják, hogy a konfliktusok nem mindig rosszak, és jó megoldásokhoz, kompromisszumhoz, béküléshez vezetnek.

Ronthat a gyermek konfliktusmegoldó képességén, ha a szülők csak ordibálnak egymással?

Természetesen a szülők is emberek, néha mindenki mérges, felemeli a hangját. Ha a végeredmény megnyugtató, a gyermekek ebből is tanulnak. Megtanulják, hogy néha szabad mérgesnek lenni, a haragot, konfliktusokat nem elnyomni, elrejteni kell. Attól még a két fél szereti egymást, és a nézeteltérések – még ha olykor hevesebbek is – a kapcsolatok természetes velejárói: legyen szó barátságokról vagy párkapcsolatról.

Jó vagy rossz taktika a szülők részéről, ha soha nem vitáznak a gyermek előtt, és a jelenlétében mindig nyugalmat parancsolnak maguknak?

Ha elvonulunk vitatkozni, és feldúltan vagy rosszkedvűen jövünk vissza, a gyermek akkor is érezni fogja a feszültséget, tehát pusztán azzal, hogy nem a jelenlétükben zajlanak a viták, nincs megoldva a dolog. A gyermekeket nehéz átverni, és ha azt mondjuk nekik, hogy nem vitatkozunk, miközben egyértelműen igen, azzal csak a bizalmukat fogjuk elveszteni – a saját megérzéseikben és bennünk is.

Jobb a gyermek szeme láttára vitázni?

Nem, ez nem jelenti azt, hogy direkt a gyermek előtt kell a vitákat lerendezni, sőt, ha előre látjuk, hogy az adott téma heves vitát szülhet, érdemes áttenni egy olyan alkalomra, amikor a gyermekek nincsenek jelen, és megkímélni őket a feszültségtől. A lényeg, hogy hitelesek maradjunk: tényleg oldjuk meg a konfliktusainkat, és akkor nem lesz nehéz őszintén közvetíteni a gyermek felé, hogy minden rendben. Ráadásul még a kapcsolattal is jót teszünk közben. Még mindig jobb tehát a gyermekeknek, ha napi szinten szem- vagy fültanúi sikeresen megoldott konfliktusoknak, mint hogyha titokban, zárt ajtók mögött vitatkoznak a szülők, a feszültséget viszont továbbviszik a mindennapokba.

Miről ne vitázzunk semmiképp a gyermek előtt?

Attól óva inteném a szülőket, hogy gyermeknevelési kérdéseket a gyermekek jelenlétében vitassanak meg. Célszerű a gyermekek előtt egységes álláspontot képviselni, és az ilyen vitákat inkább olyankor rendezni, amikor a gyermekek nincsenek otthon, vagy alszanak.

#1 Dr.BauerBela

---