Idiopátiás nefrózis szindróma - Tünetek és kezelés
A
nefrózis szindróma egy súlyos vesebetegség, amelynek kiváltó okai
különfélék lehetnek. A nefrózis szindrómát a vese hajszálerei fehérje
áteresztőképességének jelentős megnövekedése okozza.
Ennek következménye a vizelettel történő súlyos fehérjevesztés. Az alacsony vérfehérjeszint miatt ödéma alakul ki, és a máj fokozott működése következtében a vér zsírtartalma emelkedik. A betegség a 2-8 éves korosztályban a leggyakoribb, de bármely életkorban előfordulhat. 12 éves kor felett többnyire a szindróma rosszindulatú formái jelentkeznAz idiopátiás nefrózis szindrómaA
nefrózis szindróma egy jelentős csoportjában korábban nem tudták az
okokat kimutatni, ezért ezt a betegséget idiopátiás nefrózis
szindrómának nevezték el. Ma már a betegség mechanizmusát ismerjük, de a
régi elnevezés megmaradt. A gyermekkori nefrózis 80%-a idiopátiás
nefrózis szindróma, amelynél szövettani vizsgálattal ún. minimális
glomerularis elváltozás figyelhető meg, ezért másképpen minimal change
nephrotic syndrome- nak (MCNS) nevezik.
Ez
a betegség szteroidkezeléssel általában jól befolyásolható, 80-85%-ban
szteroid érzékeny. Sokszor előfordul, hogy a kezelés lezajlását követően
újra jelentkezik, de az ismételt szteroidterápia általában sikeres.
A
gyermekkori nefrózis szindrómának azonban más megjelenése is lehet.
Ezek az egyéb szövettani formák: a fokális szklerózis (FSGS), a
mesangiális proliferáció és a membranosus glomerulonephritis. Általában
nagyobb gyermekeknél jelentkeznek, kezelésük korlátozott.
Az idiopátiás nefrózis szindróma tünetei
A
tünetegyüttes lényege a hajszálerek fehérje áteresztőképességének
jelentős növekedése. Ennek következtében a vérben a fehérje szint
csökken, a betegség külső megnyilvánulása a vizenyő (ödéma) megjelenése az arcon - a szemhéjakon és a szem körüli kötőszövetekben -, illetve a bokán és az alsó lábszárakon, majd testszerte. Fiúknál a herezacskó, míg a lányoknál a szeméremajkak ödémája is megfigyelhető.
Az idiopátiás nefrózis szindróma diagnózisa, kezelése
Gyermekek esetében gyakran teljesen banális légúti vagy bélfertőzés indítja el a nefrózis szindrómához vezető mechanizmust. A nefrózis szindróma diagnózisának felállítása vizeletben mért fehérjemennyiség alapján egyértelmű.
A fizikális vizsgálatot vér-és vizeletvizsgálat követi, illetve képalkotó vizsgálatokra (mellkasröntgen, hasi ultrahang vizsgálat)
is szükség lehet. A fehérjevesztés a beteg általános állapotának
leromlásához vezet, megnő a fertőzések kialakulására való hajlam is.
Egyes esetekben antibiotikumos kezelésre is szüksége lehet a páciensnek.
Nefrózis esetében fokozott trombózis veszéllyel is számolni kell.
A
pontos diagnózis felállításában, a kezelés megtervezésében és a
prognózis maghatározásában (ideértve a vesetranszplantáció
előkészületeit is) a szteroidra nem reagáló esetekben a szövettani
vizsgálatnak van a legnagyobb szerepe.
A betegséget szteroid gyulladásgátlókkal,
arra nem reagáló esetekben immunbénító gyógyszerekkel illetve
citosztatikus szerekkel kezelik. A nefrózis szindróma súlyosabb
megjelenési formái a veseműködés beszűkülésével, a vese zsugorodásával
járnak. Ilyen esetekben különböző gyógyszerekkel fékezhető a vese
sorvadása, de művese-kezelés, hosszabb távon veseátültetés is
szükségessé válhat. A nefrózis szindrómát mindig nefrológiai centrumban
kell kezelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése