Unatkozni jó, úgyhogy hagyjátok békén a gyerekeket, hadd unatkozzanak!

• Ha olyan gyerek voltál, akit egész nyáron táboroztattak, és mindenféle programot kitaláltak, hogy egy percig se unatkozz, vagy pont te vagy olyan szülő, aki mindig leköti a gyerekét, akkor gondold át újra a stratégiát, mert amellett, hogy mindez egészséges, és segíti a gyerek szociális készségeit, valamilyen szinten kifejezetten káros is az ember fejlődésére.

Pszichológusok és gyerekszakértők szerint a gyerekek vakációját túlszervezni felesleges, ráadásul meggátolja a gyerekeket abban, hogy felfedezzék, mi érdekli őket igazán.

Szülőként az az ember feladata, hogy felkészítse a gyerekét a felnőtt társadalomban való részvételre, felnőttnek lenni viszont azt jelenti, hogy úgy tudod felhasználni az idődet, hogy az életed a lehető legkielégítőbb, azaz boldogabb legyen. Így ha a szülő a gyerek minden szabadidejét beosztja, akkor a gyerek hozzászokik ahhoz, hogy eldöntik helyette, mit csináljon, azaz sosem fog felnőni – mondta a Quartznak Lyn Fry oktatásra szakosodott londoni gyerekpszichológus.
Az ő idealisztikus javaslata az, hogy nyár elején a szülő üljön le a gyerekkel (legalábbis ha már van legalább 5 éves), és együtt beszéljék meg, mit szeretne csinálni a nyár folyamán a gyerek, legyen az akár biciklizés, kártyázás vagy egyéb apróság. Így amikor a gyerek panaszkodik, hogy unatkozik, csak elő kell venni a listát.

Nincs egyedül a véleményével, dr. Teresa Belton a Kelet-angliai Egyetemről a BBC-nek azt mondta, hogy
az unalom elengedhetetlen egy „belső inger” kialakulásához, ami aztán az igazi kreativitáshoz vezet.
A gyerek valószínűleg, bármit is csináljon, egy idő után úgyis unatkozni fog, úgyhogy a legfontosabb, hogy a szülő ezen ne nagyon bosszankodjon, ez ugyanis nem szimpla időpocsékolás, sose lehet tudni, mi minden jó sül ki belőle. Elég csak arra gondolni, milyen viccesek a világ leglustább emberei.
Ehhez képest úgy fest, hogy az unalom egyre inkább kikopik az életünkből. Az okostelefon-korszakban az unalom egy félelmetes, mindenképp elkerülni való dolog, már egy pár perces sorbanálláskor is a telefonunkba menekülünk.
Viszont nem szabad összekeverni az unalmat a depresszióval, bár van átfedés. Az unatkozásnak háromféle változata van:

1. Amikor azért unatkozunk, mert megakadályoznak minket abban, ahogy azt csináljuk, amit éppen szeretnénk.
   
2. Amikor arra kényszerítenek minket, hogy olyasmit csináljunk, amit nem akarunk.
   
3. Amikor nem tudni, miért, de éppen nem vagyunk képesek arra, hogy fenntartsuk az érdeklődésünket valami iránt.

A szakemberek évtizedek óta hangsúlyozzák az unalom fontosságát, és a XX. századi irodalomban (Camus-től Bukowskiig) és a popzenében (punk, grunge) is komplett műfajok épültek erre. Bertrand Russel filozófus 1930-ban azt írta: „Egy gyerek akkor fejlődik a legjobban, ha, mint egy fiatal növényt, háborítatlanul hagyjuk ugyanabban a talajban. A túl sok utazás, a túl sok különböző benyomás nem jó a fiataloknak, mert képtelenné teszi őket a gyümölcsöző monotónia elviselésére.”
Már csak az a kérdés, mi van, ha a gyerek már az unatkozást is unja? Talán akkor kezd el felnőni.

#1 Dr.BauerBela

---