Dr. Bauer Béla Ph.D. gyermekgyógyász főorvos, 50 éves tapasztalatával, számos gyermekbetegség tüneteivel és kezelésével ismerteti meg a blog.bauerbela.ro kismamablog látogatóit. "Nagyon hasznos tanácsokat olvashattunk ismét. Minden szülőnek ajánlom figyelmébe." K.L.
Ahány embert megkérdezünk, annyi véleményt fogunk hallani
arról, hogyan neveljük a gyerekeinket, hogyan alakítsuk családi
életünket. Ezek egy részét alátámasztják a kutatások, más vélekedéseket
azonban megcáfol a tudomány. Cikkünkben hét olyan tanulmányt mutatunk
be, amit minden szülőnek érdemes elolvasnia.
Az egyik központi kérdés mindig, hogy mikor fektessük le a gyermeket.
Az altatás időpontja kora gyermekkorban hatással van a kognitív
fejlődésre egy angol kutatás szerint (Kelly és mtsai, 2013). A több mint
11 000 gyereket érintő vizsgálat során a lefekvés ideje és olvasási,
matematikai, illetve térérzékelési tesztek eredményei között keresték az
összefüggést. Azok a gyerekek, akik nem ugyanakkor feküdtek le minden
nap, rosszabbul teljesítettek a kognitív teszteken. Ez fokozottan
érvényes volt azokra, akiket nagyon fiatalon vagy akár egész
kisgyerekkoruk alatt rendszertelen időpontokban tettek le aludni. A gyermekcentrikus megközelítés
Sokan vitatják a gyermekcentrikus megközelítés pozitív hatásait, azaz
hogy érdemes-e a gyerekeket állítani a család életének középpontjába,
ahol ők kapják a legtöbb szociális, anyagi és érzelmi erőforrást, mivel
ez alááshatja a szülők saját jóllétét. Egy tanulmány (Ashton-James és
mtsai, 2013) azonban rámutatott arra, hogy
MIKOR MÁSOK JÓlLÉTÉBE FEKTETÜNK, SAJÁT JÓlLÉTÜNKET IS FOKOZZUK.
A 136 szülő bevonásával végzett kutatásban a gyermekcentrikusabb szülők
több pozitív és kevesebb negatív érzelmet tapasztaltak, és nagyobb
arányban gondolták úgy, hogy megtalálták életük értelmét. Hogyan hat a testmozgás a tanulmányi eredményekre?
A testmozgás és az iskolai teljesítmény kapcsolatát vizsgálták közel
ötezer brit tizenévest bevonva Booth és munkatársai 2013-ban.
Bizonyítékot találtak arra, hogy a közepes, illetve erőteljes
intenzitású testmozgás hosszú távú pozitív hatással van a serdülők
jegyeire: a természettudományos, angol és matematikavizsgákon is jobban
teljesítettek azok a gyerekek, akik rendszeresen végeztek testmozgást. Mennyi időt tévézhet a gyerekünk?
Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége kétéves kor alatt egyáltalán
nem ajánlja, hogy a gyerekek tévét nézzenek, kétéves kor felett pedig
naponta maximum két órát szabad véleményük szerint a képernyő előtt
tölteniük. Két és fél éves korban
akár már napi plusz egy óra tévézés is rosszabb eredményeket okoz a későbbi években.
Egy kanadai kutatás (Pagani és mtsai, 2013) azt vizsgálta, hogyan hat
a kiskori tévénézés az iskolaérettségre: majdnem kétezer kisgyereket
követtek figyelemmel két és fél éves koruktól öt és fél éves korukig.
Azoknak a két és fél éveseknek, akik többet tévéztek, ötéves korukban
rosszabbak voltak a matematikai készségeik, a motoros funkcióik, és a
szókincsük is kisebb volt. Azt is megállapították, hogy a többet tévéző
gyerekek kevésbé tudnak odafigyelni az osztályteremben, ráadásul
gyakrabban esnek áldozatul a kortársaik bántalmazásának is. Két és fél éves korban akár már napi plusz egy óra tévézés is rosszabb eredményeket okoz a későbbi években.Ki mennyi házimunkát végezzen?
A gyerekek lelkiállapotát nagymértékben befolyásolja a szülők
kapcsolata, közöttük pedig gyakori konfliktusforrás lehet, hogy ki
csinálja meg a házimunkát: kutatások szerint a házaspárok többet kapnak
össze ezen, mint a felek munkahelyi ügyeit érintő dolgokon (Kluwer,
Heesink & Van de Vliert, 1996). Így az otthoni teendők felosztása
fontos összefüggésbe kerül az egyének boldogságával és házasságuk
minőségével.
Amerikai kutatók arra jutottak, hogy mindkét fél jobbnak tartja a
házasságuk minőségét, ha meg vannak elégedve a házimunka elosztásával
(Galovan és mtsai, 2013). Amikor a szülők egyszerre végezték a
házimunkát, elégedettebbek voltak, függetlenül attól, ki milyen
feladatot csinált. Az „intenzív anyaság” esete
Gyakran halljuk, hogy valaki azért szeretne gyereket, mert szerinte
az boldoggá tenné. Valóban születtek tanulmányok arról, hogy a szülők
elégedettebbek voltak az életükkel, azonban sok kutatás éppen az
ellenkezőjére jutott.
Nem a szülőség az, ami lelki bajokhoz vezet, hanem egy sajátos nevelési mód, az „intenzív anyaság”.
Amerikai kutatók ezt a paradoxont oldották fel egy speciális nevelési
mód, az „intenzív anyaság” és az anyák mentális egészségének
vizsgálatával (Rizzo és mtsai, 2012). A 181 ötévesnél fiatalabb gyereket
nevelő anyával végzett kutatásukban azt találták, hogy azok az anyák,
akik szerint a gyerekek „szentek” és azt gondolják, hogy az anyák sokkal
jobb szülők az apáknál, nagyobb valószínűséggel voltak depressziósak és
elégedetlenek az életükkel. Miért ne kiabáljunk kamasz gyerekünkkel?
Egy, az USA-ban készült felmérés azt mutatta, hogy a szülők
körülbelül 90 százaléka alkalmazott már legalább egyszer durva verbális
fenyítést a gyerekével szemben (Straus & Field, 2003). Ez a fajta
büntetés – a kiabálás, az ordítás és a gyermek megalázása is ide
tartozik például – drámai hatással van a tizenévesek viselkedésbeli és
érzelmi fejlődésére.
Egy 976 családot vizsgáló amerikai tanulmány szerint egy 13 éves gyereknél a
DURVA VERBÁLIS FENYÍTÉS CSAK FOKOZZA A KAMASZ MAGATARTÁSZAVARÁT ÉS DEPRESSZIÓS TÜNETEIT
az azt követő 1 évben, ezt a hatást még a szülők részéről tanúsított
meleg, gondoskodó viselkedés sem enyhíti (Wang & Kenny, 2014). A
kutatás szerint az anyák részéről gyakoribb a súlyos szóbeli büntetés,
de a szülők fenyítési stílusa általában összhangban van. Ez részben
annak köszönhető, hogy a hasonló gondolkodású egyének gyakrabban
találnak egymásra, részben pedig annak, hogy egy kapcsolatban a szülők
nagy valószínűséggel befolyásolják egymást, veszik át a másik fél
fegyelmezési technikáit.
Reméljük, hogy a tanulmányokból és kutatásokból merítve hasznos
tanácsokkal és tudományos eredményekkel láttuk el az aktív és leendőbeli
szülőket.
Felhasznált szakirodalom:
Ashton-James, C. E., Kushlev, K., & Dunn, E. W. (2013). Parents reap what they sow: Child-centrism and parental well-being. Social Psychological and Personality Science, 4(6), 635-642.
Booth JN, Leary SD, Joinson C, et al. (2014) Associations between
objectively measured physical activity and academic attainment in
adolescents from a UK cohort. British Journal of Sports Medicine. 48(3), 265–70.
Galovan, A. M., Holmes, E. K., Schramm, D. G., & Lee, T. R.
(2014). Father involvement, father–child relationship quality, and
satisfaction with family work: Actor and partner influences on marital
quality. Journal of Family Issues, 35(13), 1846-1867.
Kelly, Y., Kelly, J., & Sacker, A. (2013). Time for bed:
Associations with cognitive performance in 7-year-old children: A
longitudinal population-based study. Journal of Epidemiology & Community Health, 67, 926–931.
Kluwer, E. S., Heesink, J. A., & Van de Vliert, E. (1996).
Marital conflict about the division of household labor and paid work. Journal of Marriage and the Family, 958-969.
Pagani, L. S., Fitzpatrick, C., & Barnett, T. A. (2013). Early
childhood television viewing and kindergarten entry readiness. Pediatric research, 74(3), 350.
Rizzo, K. M., Schiffrin, H. H., & Liss, M. (2013). Insight into
the parenthood paradox: Mental health outcomes of intensive mothering. Journal of Child and Family Studies, 22(5), 614-620.
Wang, M. T., & Kenny, S. (2014). Longitudinal links between
fathers’ and mothers’ harsh verbal discipline and adolescents’ conduct
problems and depressive symptoms. Child development, 85(3), 908-923.
További forrás: itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése