Pörög megállás nélkül
A
hiperaktív gyerek nem szándékosan tartja állandó mozgásban és
stresszben környezetét. Belső motorja helyre és helyzetre való tekintet
nélkül, önkéntelenül és állandóan pörög, sodorva magával mindenkit.
Bálint
világrajötte pillanatától más volt, mint két testvére. A sírást csak az
evés rövid időszakában hagyta abba, összevissza aludt, de éjszaka még
véletlenül sem. Nem járt, hanem rögtön szaladt, már tizenegy hónaposan.
Dobált, ütött, mindenhova fölmászott. Élettel teli, egy pillanatra sem
nyugvó kis energiagombóc volt. A házban többször meg is jegyezték: "Hogy
fér egy apró teremtésbe ennyi energia? Na, ennek a szájában nem alszik
majd meg a tej!"
Bálint egyre nehezebb feladatot ró a környezetére. Miért más, mint a többiek? Honnan a végtelen energia? Miért nyomják rá azonnal mindenhol a "bajcsináló" bélyegét?
Vajon miért?
Bálint hiperaktív, csakúgy, mint negyedmillió iskoláskorú gyerek. Az
okokat kutatva különböző elméletekbe botlunk, ám végül
bizonytalanságban hagy minket a tudomány. Valószínűleg
biológiai-idegrendszeri hatások együttese váltja ki a szétszórt,
túlzottan aktív viselkedést.
Egyesek a terhesség második harmadában előforduló betegséget,
fertőzést, rohamos vagy elhúzódó szülést, koraszülést követő lelassult
fejlődést, mások egy (egyelőre kimutathatatlan) minimális agykárosodást
vagy kora gyerekkori megbetegedést okolnak. Egy biztos: szülői nevelés
hatására nem alakul ki hiperaktivitás. Családi problémák, teljes
következetlenség, stressz, folyamatos kudarc vagy a gyerek
elutasításának hatására létrejönnek hiperaktivitásra megtévesztően
hasonlító tünetek. Ezt fontos tudni, hiszen ha pszichés probléma áll a háttérben, azt kezelni kell, nem egyszerűen legyinteni: hiperaktív, így született, nincs mit tenni!
A számok tükrében
Statisztikák szerint fiúknál 4-9-szer sűrűbben jelentkeznek ezek a
zavarok, mint lányoknál. Nemzetközi felmérés alapján a 3-18 éves
korosztály 14-16 százaléka (hazánkban húsz százaléka) küzd kimutatható
tanulási vagy beilleszkedési zavarral, bizonyos hányaduknál
hiperaktivitás is tapasztalható. Ám ezeket a dolgokat nem szabad
összemosni: beilleszkedési vagy figyelemzavar létezik hiperaktivitás
nélkül is.
Az ADHD jellemző tünetei
A hiperaktív gyerekre jellemző tünetcsoport egyénenként változik,
ezért is olyan nehéz a pontos diagnózis felállítása. Cserfes, be nem áll
a szája, belevág mások szavába. Képtelen kivárni a sorát, játék közben
sem kész a szabálykövetésre, türelmetlen. Nem kitartó, mindig valami
újba kezd, anélkül, hogy bármit befejezne. Sokaknál komoly kihívást
jelent a folyamatos figyelmet, elmélyülést igénylő munka, a részletek
kidolgozása, megfigyelése, egy feladat elejétől végéig való követése.
Csak akkor képes leckéivel foglalkozni, ha egy felnőtt rajta tartja a
szemét, és noszogatja. Ez az oka annak, hogy gyakran rossz jegyeket hoz,
pedig nem buta. Van, akire a feledékenység, szétszórtság jellemző.
Sokszor érzelmileg túlfűtött, hamar elsírja magát, vagy indulatos a
hiperaktív gyerek.
Nem tud nyugodtan ülni, ficánkol, mindenre felmászik, leugrik,
táncol, izeg-mozog megállás nélkül. Ez a folyamatos mozgás saját maga és
a körülötte élők számára is fárasztó. Állandóan küzd saját belső
erőivel és környezetével. Játékai, eszközei eltörnek, tönkremennek,
elvesznek. Átgondolt, türelmes, következetes, elfogadó és szerető szülő
és pedagógus sikeresen segítheti át a gyereket a nehéz helyzetek
sokaságán.
Babakorban nem igazolható!
A hiperaktivitás jelei már egészen kicsi korban jelentkezhetnek, de a
lelkiismeretes szakember csak alapos vizsgálatot követően, ötéves kor
után állítja fel a diagnózist. Ha a gyerek csak bizonyos környezetben
izgága, nyugtalan (mondjuk, csak otthon, esetleg csak az oviban, vagy
vásárlás közben), akkor biztosan nem hiperaktív. Ha az asztalon táncoló,
majd egy tigrisugrással az ágyon landoló gyereknek repülés közben van
egy pillanata arra, hogy a vállán át hátranézzen, és tesztelje szülei
döbbent arcát, majd elégedetten továbbáll, akkor sem hiperaktív - itt családi, nevelési problémáról van szó.
Kismamatipp
A szülő, a gyermekorvos és a pedagógus alapos megfigyeléseit
tekintetbe véve a nevelési tanácsadókban dolgozó pszichológus,
gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus segítheti szakvéleményével a szülőt.
Minden esetben érdemes megkeresni a fenti szakemberek csoportját, mivel
a szakvélemény a későbbi terápia szempontjából elengedhetetlenül
fontos.
Terápia: gyógyszer, diéta, türelem?
A hiperaktív gyerekek egy részénél gyógyszeres terápiát
javasolhatnak. A metilfenidat-tartalmú szerrel kapcsolatban nagyon
eltérő még a szakemberek véleménye is, ugyanis gyógyszerészeti
szempontból a "kábítószerek" egyik csoportjába (a pszichostimulánsok
közé) tartozik. A gyermekorvosok egy része más eszközöket tart
biztonságosnak, különösen iskoláskor előtt, mivel a gyógyszerek
mellékhatásait és hosszú távú hatásait még nem ismerik pontosan. A
terápiában ilyenkor nagyobb hangsúlyt kap a teljesen cukormentes
táplálkozás, amely komoly javulást eredményezhet.
A kötött napirend, a meghatározott időpontokhoz rendelt alvás,
étkezés, játék, fürdés keretet ad a napnak, segít lelassítani a
gyereket, és biztonságot nyújt számára. A csöndes, nyugodt játék dicsérete és a szerető, elfogadó, megerősítő visszajelzés segít
abban, hogy a kicsi megtanulja építő módon használni az energiáját. A
sok szabadtéri mozgás, futás, mászás, nagyobbaknál pedig a rendszeres
sport különösen fontos. Emellett hasznosak a ritmusos feladatok, a
hangszerek, például a dob használata az energia levezetésére. Minél
ritkábban kényszerül nyugodtan ülni a gyerek, annál nagyobb az esélyünk a
sikerre.
A nehéz pillanatok kezelésére tanítsuk meg a felnőtteknél jól működő
"vegyél egy mély lélegzetet" technikáját. Orrunkon szívjuk be a
levegőt, majd szájon át eresszük ki, így oldjuk a stresszt. A
figyelemelterelés, a közös játék cinkos érzése mellett a felfokozott
tempót is kordában tarthatjuk.
A jó meleg, levendulaolajos fürdő, a lágy, kellemes zene vagy egy
masszázs nemcsak esti segítség lehet, szükség esetén bevethető akár
napközben is.
És ami a legfontosabb, soha ne felejtsük el: a gyerek nem rossz.
Hiperaktív. Segítséggel, szeretetteljes hozzáállással élete és
környezete vidámmá, kiegyensúlyozottá varázsolható. Megérdemli.
Magyarázat a kortársaknak
A hiperaktív gyereket az osztálytársaknak sem könnyű elfogadniuk. A
Beszélő Szem Kiadó Ne parázz! című könyvével a többi gyerek számára is
érthetővé teszi, milyen nehéz annak, aki hiperaktív. "Rájuk az jellemző,
hogy nagyon tudnak koncentrálni, de csak egyetlen dologra, és emellett
minden más kiesik a figyelmükből. Éppen ezért nehezebben tanulnak és
jegyeznek meg dolgokat, nehezebben adnak számot tudásukról.
A nagydolgozat nem az ő műfajuk. És az is jellemző, hogy általában
jót akarnak. De mert sokszor állítják maguk körül a feje tetejére a
világot, és emiatt gyakran meg is kapják a magukét, egyre jobban
összezavarodnak. És mert egy hiperaktívnak ugyanolyan érzései vannak,
mint neked, meg mindenki másnak, és ugyanúgy nem szereti, ha letolják,
ezért egy idő múlva már előre védekezik. Megszokta, hogy akármit tesz,
annak szidás a vége, és ezt unja. Így akárki szól hozzá, már meg se hallgatja, hanem előre... hát hogy is mondjam... szóval elküldi máshová."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése