Egy apró trükk, amivel sok családi veszekedés megelőzhető lenne Facebook Pinterest Share veszekedésVan az az állapot, amikor annyira kimerültnek érzed magad, hogy szinte látod a hasadon a nagy világító üres elem jelet, alatta a felirattal: Kérjük tegye töltőre! Ilyenkor az ingerküszöböd a béke feneke alatt és persze semmi nem úgy alakul, ahogy te szeretnéd. A gyerekek mindenen veszekednek, ezerszer kell szólnod nekik, de az is olyan, mint a falra hányt borsó. Egész nap pakolsz, mégis úgy néz ki a lakás, mint ahova atombombát dobtak le. Arra nincs időd, hogy leülj megenni az ebédedet, mert épp akkor csörög a telefon, kell kitörölni a gyerek fenekét, borítja ki valaki a vizet a szoba kellős közepén. Ha pedig fel tudod venni a telefont, tuti akkor verekednek össze a gyerekek, visítanak és sírnak egyszerre. Te pedig érzed, ahogy az a kevés türelmed is, ami van egyre csökken. Felhívod a férjed egy kis jó szóra vágyva, de kinyomja a telefont. Hát persze, biztosan tárgyal. Közben lejárt a mosógép, és lassan vacsorát is kéne csinálnod. És persze folyamatos pakolás, pakolás, rendrakás. Annyira leülnél valami csöndes, nyugodt helyen! De nem lehet, helyt kell állni. Nem baj, a férjed ma biztosan időben hazaér és egy kicsit tehermentesít. Felhívod megint, nem veszi fel. Megy tovább a nap és te már alig várod, hogy este legyen, a gyerekek ágyba bújjanak és csönd legyen. Erre a gondolatra persze megszólal a lelki-ismeret harangja, hogy hogy lehet már ilyet kívánni és elszégyelled magad. De ha egyszer olyan kimerült vagy. Az a legrosszabb, hogy tudod, nem így kéne szólni a gyerekekhez, tudod, hogy most rosszul csinálod, de egyszerűen nincs hozzá elég energiád, hogy úgy csináld, ahogy kéne. Visszahív a férjed, és vidám hangon közli, azért nem vette föl, mert beültek egy kávézóba az XY-nal, és még egy kicsit tovább bent kell maradnia, de azért vacsorára hazaér. És akkor az összes felgyülemlett frusztrációd és dühöd ellene fordul. Mire hazaér úgy felturbózod magadat, mint abban a viccben, hogy “Nyuszika, b*** a fűnyíródat!” A leggyakrabban következő verzió ezek után: Miután hazaér a férjed ráöntöd az összes eddig benned felgyülemlett dühöt és mérget. Na jó, lehet, hogy nem rögtön az előszobában, de nem tudsz soká várni, és kirobban belőled: “Ez egyszerűen nem igazság, ketten vállaltuk a gyerekeket, mégis minden rám marad. Dolgozom, mint egy robot, aztán itt a háztartás, a vacsora, a gyerekek persze megint összevesztek, te meg bezzeg kávézgatsz az XY-nal. Te bennmaradsz még egy pár órát a munkában, addig is nyugodtan tudsz dolgozni, nem hallgatod a gyerekek visítozását. Vacsora után te leülsz a tévé/számítógép elé, míg én pakolhatok, mint egész nap!” stb, stb. A férjed pedig először megszeppen a kitörés láttán, majd ő is mérges lesz és védekezni fog, ahogy minden ember tenné, akit támadnak. Ebből aztán szép kis veszekedés és egymásra mutogatás következik. És beindulnak a játszmák. Könnyen belátható, hogy ez senkinek sem jó. Többek közt a gyerekeknek sem, akik mindennek tanúi voltak. Pedig van egy másik verzió is, ami sokkal célravezetőbb. Csak egyetlen dolgot kell hozzá szem előtt tartani: Ne arról beszélj, a másik mit tett vagy nem tett, hanem csak a saját érzéseidről. Lehetőleg higgadtan. “”Figyelj drágám, én nagyon kimerült vagyok, úgy érzem, muszáj valahonnan feltöltődnöm, mert az az érzésem túl sok van most rajtam. Én is szeretnék elmenni kávézni a barátnőmmel, és szükségem lenne egy kis olyan időre, amikor csönd és nyugalom vesz körül. Senkinek nem jó, ha feszült és mérges vagyok. Tudsz ebben valahogy segíteni?” Erre nem egy sarokba szorított, megtámadott férj fog válaszolni, hanem egy olyan, akitől segítséget kértek. Aki úgy érezheti, hogy szükség van rá, támaszkodni akarnak rá. Hogy az ő segítségével jobb lesz a családnak. Szerintetek nagy általánosságban melyik verzió a gyakoribb a családoknál? Olyan sok veszekedést és lefojtott dühöt lehetne megspórolni ezzel az egy apró kis trükkel. Mindig csak a saját érzéseidről beszélj, azokról viszont olyan pontosan és őszintén, ahogy csak tudsz! (Ráadásul ez nem csak a párkapcsolatokban, de a szülő-gyerek viszonyban is ugyanígy működik.) Persze ehhez mélyen magadba kell nézned és őszintének kell lenned. Ami, valljuk be, néha nagyon nehéz tud lenni. De megéri! (ui. Azt se felejtsd el, hogy az egyik nap ilyen, a másik olyan. Lehet, hogy az egyik nap úgy érzed, az egész világ összefogott ellened, de attól a következő nap még lehet életed legszebb napja!) #1 Dr.BauerBela

---