Bocsánatkérés
a gyerektől: sokan rosszul ítélik meg, jó vagy rossz
Sok
szülő tévesen gondolkodik a gyerekkel szembeni bocsánatkérésről.
Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt
a gyereknevelésben a két oldal között: az egyiken a megfelelő következetesség
és a szülői tekintély megtartásának szándéka, a másikon a gyerek iránti mérhetetlen
szeretettől olvadozó szív áll.
Hiába a szülői szeretet, sokan lőnek
túl a célon, mert a tekintélyüket szeretnék megőrizni, és rosszul ítélnek meg
egyes kérdéseket, így a bocsánatkérését is.
Hiba
a gyerekkel szemben
Sok szülő olyan helyzetekben, amikor
tudja, hogy gyermekével szemben, vele összefüggésben hibázott, megijed, hogy
emiatt szülői minőségében rossz osztályzatot szerez a gyereknél. Csorbát
szenved benne az addig róla felépített kép, rossz példát mutat neki, egyebek.
Ráadásul a szülők zöme ilyenkor önostorozásba is kezd, amiért szülőként - bár
nem is kell annak lenni - nem tökéletes.
Ezek a tévképzetek vezetik a
szülőket oda, hogy inkább fel sem vállalják a tévedést a gyerek előtt, pláne
nem kérnek bocsánatot tőle. A bocsánatkérés ugyanis - gondolják sokan tévesen -
még lerombolhatná szülői tekintélyüket. Nagy hiba: a gyerektől való bocsánatkérésnek
fontos szerepe van, és nem kizárólag a szálkáktól mentes szülő-gyerek viszony
alakulásában.
A bocsánatkérés emberileg nagyon
sokat tanít a gyereknek. Megmutatja, hogy előfordul, hogy emberekként hibázunk.
Az is hibázik, aki a gyerek szemében tévedhetetlen, a biztonságot jelentő
bástya. Megmutatja, hogy, ha ez történt, hogyan kell cselekedni. Átgondolva a
dolgokat, odaállni a másik elé, és bátran, őszintén bocsánatot kérni. Ez
elülteti a gyerekben a magocskát, hogy igenis ki lehet mondani ezt a szót. Arra
is megtanítja a gyereket, hogyan reagáljon rá.
A cikk az ajánló után folytatódik
Ha a szülő elmondja a gyereknek,
miben és miért hibázott, a gyerek a jó és rossz közötti különbségtétel
vonatkozásában is tanul. Tudni fogja, bizonyos cselekedetek miért helytelenek,
és helyettük hogyan kellene viselkedni.
Azáltal, hogy a szülő képes
leguggolni a gyerekhez, a szemébe nézni, és bocsánatot kérni, azt mondja:
szeretlek és tisztellek, mint másik embert. Aki lehet, hogy aprócska, lehet,
hogy alig ért még valamit a világból, de egy kis emberke, aki megérdemli ezt
ugyanúgy, mint bárki más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése