Mit tegyek, ha gyermekem túl érzékeny, bátortalan?
Hogyan öntsünk bátorságot érzékeny, gátlásos gyermekünkbe?
Értsük meg az érzékeny, bátortalan gyermekeket!
A helyzet egyszerűbb, mint gondolnánk!
Véleményem szerint minden gyermek nagyfokú érzékenységgel születik ebbe a világba. A kezetekben nincs olyan, hogy durva, hogy törtető.
A különbség ott van, hogy a gyermek az élete során milyen tapasztalatokat szerez a világról. Van, ahol az élet viszontagságai hamar megkeményítik a lelkét, és van, ahol elfogadják az ő érzékenységét. Megint más esetekben a gyermek úgy érzékeli a környezete visszajelzéseiből, hogy a világ veszélyes, jobb meghúzódni, kivárni.
Természetesen ez egy leegyszerűsített „képlet”.
Melynek lényege, hogy minden gyermek kellően érzékeny, csak az egyik elrejti, a másik az érzékenységet a saját javára fordítja (ösztönösen használja), a harmadik pedig érzékeli a környezetét, de fél tőle.
A három lehetőség közül egy vezet a helyes útra. Mert, ahol a gyermek lelke megkeményedik, ott a gyermek elveszti az ösztönösségét, természetességét, és valamikor az élete során rá fog jönni arra, hogy nem boldog.
A cél tehát az lenne, hogy a gyermek megtartsa az érzékenységét, és a saját javára fordítsa. Azaz az érzékenységét készségszinten arra használja, hogy megérezze, hogy melyik a helyes irány az életében.
A jól használt érzékenység olyan, mint egy belső iránytű.
De mi a helyzet akkor, ha a mi gyermekünk túlságosan érzékeny, de egyben bátortalan, és gátlásos?
Vegyük sorra, mit tehetünk!
Egyetértés van-e a két szülőben a gyermekünk érzékenységének kezelése során? Ha az egyik szülő keménységével akarja jobb belátásra bírni a gyermekét, a másik meg óvja, megvédi, akkor a gyerek része a szülők egymással folytatott játszmájának. Ismerjük fel a játszmát, és szálljunk ki belőle.
Érzékeny, gátlásos gyermeket nem lehet megkeményíteni, edzésben tartani! Hiába. Sőt ez a gyermek tanítja is a szülőt a saját viselkedésén keresztül, hogy merje elfogadni és vállalni az érzelmeket. Mostanában azt tapasztalom, hogy nem csak a férfiakra jellemző ez a keménység, hanem a nők egy részénél is egyre inkább jelen van.
Az érzékeny gyermekek nagyon magukénak érzik más emberek, élőlények fájdalmát, problémáit. Nap, mint nap ki vannak téve ilyen lelki terheknek. (tv, hírek, elütött állatok, koldusok, a családon belüli nehézségek, stb.) Beszélgessenek arról, ami történik a világban, a közvetlen környezetükben. A gyermek legyen tisztában a szeretet, a megbocsátás, a harag, a tehetetlenség, a düh, a halál fogalmával. Kapcsoljuk ki a felesleges, és lényegtelen információs forrásokat a gyermek életéből.
Az érzékeny, bátortalan gyerekeknél a halálfélelem sokkal erősebb, mint a talpraesett kortársaiknál. A halál ne legyen tabu a gyermeknevelés, a család életében. Ebben jó segítséget ad Polcz Alaine: Meghalok én is? - című könyve.
Az érzékeny gyermeket tehát nem „kigyógyítani kell” az érzékenységéből, hanem növelni az önbizalmát. Ez náluk nem versenyfutás, hanem fokozatos lépések sorozata. Keressenek olyan területeket a gyermek életében, ahol ki tud teljesedni, és ott induljanak el az önbizalom növelés útján.
Figyeljük meg a saját érzékenységünket, félelmeinket. Ha erős félelmek (akár kimondatlanul is) ott vannak bennünk, akkor kezeljük azokat, mert a gyermekeinkre a félelem átragad. Mire gondoljunk ebben az esetben? (halálfélelem, betegségtől, párunk, gyermekeink elvesztésétől való félelem, anyagi bizonytalanságtól való félelem, stb.)
Találjuk meg az egyensúlyt, hogy a gyermekeinket ne akarjuk még a széltől is óvni, de ne akarjuk őket megkeményíteni se!
Feszültségmentesítés a családban
Önbizalom növelés a gyereknél, feszültségoldás a szülőnél
Én, mint szülő szeretnék eszközt kapni, hogy nyugodtabb legyek, megtaláljam a belső
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése