Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2021. január 19., kedd

5+1 gyereknevelési baki, amelyet a legtöbb szülő elkövet Általános - A

 

5+1 gyereknevelési baki, amelyet a legtöbb szülő elkövet

Általános - A leggyakoribb gyereknevelési problémák, melyeket a legtöbb szülő elkövet és sokszor észre sem veszi


Gyereknevelési baki 1: Nem akarunk változtatni az elavult rendszeren

Bár a szabályok igenis fontosak, és már egészen pici korban érdemes bevezetni őket – természetesen életkornak megfelelően -, néha nem árt, ha felülvizsgáljuk a régi és bevált nevelési módszereinket, és időről időre hozzáigazítjuk az aktuális élethelyzet által támasztott követelményekhez. A szabályok keretet adnak és biztos fogódzót a kicsiknek, mit szabad és mit nem. Segítségükkel érthetőbbé válik a gyerekek számára is a világ. Ugyanakkor arra mindig ügyeljünk, hogy ezek a szabályok bizonyos fokig rugalmasak legyenek! Abból, hogy az elavult rendszert aktualizáljuk, csemeténk megtanulja, hogy bár fontosak a szabályok, de van, amikor éppen az szolgálja az előrelépést, ha kicsit lazítunk rajtuk.

Gyereknevelési baki 2: „Ez már nem az én gyerekem!”

Sok szülő úgy áll neki a kamasz gyerek nevelésének, mintha az a világ vége lenne. Tény, hogy ahogy gyermekünk kamaszodik, egyre több türelemre és kitartásra lesz szükség és bizony az addig működő családmodell is meginog: gyermekünknek önálló élete kezd kialakulni, melyben – ha tetszik, ha nem- a szülőnek már csak háttérszerep jut. Ám ez a háttérszerep rettentően fontos, mert ez ad biztos talajt gyermekünk sikeres személyiségfejlődéséhez, jövőbeli céljai eléréséhez. Látszólag nincs ránk szüksége, de igazából nagyon is van!
Lehet, hogy már nem igényel annyi babusgatást, mint pici korában, de a megértést, a figyelmet és a szülői szeretetet, elfogadást ugyanúgy szomjazza, csak olyan életkorba lépett, amikor már nem olyan egyszerű az érzéseit kinyilvánítani. Próbáljunk vele sokat beszélgetni, mondjuk el neki, melyek azok a szabályok, amelyekből nem tudunk engedni és melyek azok, amelyek vele együtt alakíthatók. Érezze, hogy neki is van beleszólása a saját életébe.

Gyereknevelési baki 3: Negatív önbeteljesítő jóslat

A negatív hozzáállással, előítéletekkel csak azt érjük el szülőként, hogy a mantrázott mondatok önbeteljesítő jóslatokká válnak.
Az olyan mondatok, mint „Te sosem tudsz rendesen viselkedni” vagy „Trehány, lusta és semmirekellő vagy”, „Semmit sem vagy képes normálisan megcsinálni” csak arra jók, hogy a gyerek egy idő után valóban elhiszi magáról, hogy ő valóban olyan, amilyennek beállítjuk őt. Ennek hatására pedig a gyerekek többsége még inkább a rossz irányba fog elmozdulni: „Ilyennek gondolnak? Akkor megmutatom, milyen is az, ha igazán rossz vagyok.” - gondolják. Egy nemrégiben készült tanulmány is alátámasztja, hogy ha a szülő eleve negatívan áll a gyerekéhez, akkor az nagyobb eséllyel fog belesodródni a rossz dolgokba.
Szakértők szerint jó, ha a szülő érdeklődést és törődést mutat a gyereke iránt, még ha nem is érti, hogy mit miért csinál, vagy nem ért vele teljesen egyet - ekkor is utat kell nyitni a párbeszéd felé, amely újra összefűzheti a szétszakadt kapcsolatot. A bizalom, az elfogadás és a folyamatos párbeszéd lehetnek azok az eszközök, melyek segítenek, hogy többet tudjunk meg gyermekünkről, viselkedése mozgatórugóiról. Számára pedig ez ad lehetőséget a megnyílásra irányunkba.

Gyereknevelési baki 4: Kizárólag szakirodalom alapján akarunk nevelni

Teljesen természetes, hogy ha gondjaink vannak gyermeknevelési témákban, utánaolvasunk a szakirodalomban, mi miért van, és hogyan lehet megoldani. De ne essünk abba a hibába, hogy a saját megérzéseink, jó anyai ösztöneink követése helyett mereven ragaszkodunk a szakirodalmakban olvasottakhoz! Sok szülő ahelyett, hogy az érzéseire, és a szülői ösztöneire hallgatna, inkább másfelé fordul, máshonnan vár segítséget és iránymutatást a gyereknevelés terén. Görcsösen ragaszkodnak az ott leírtakhoz, ami sokszor vezet problémához. Pedig érdemes átgondolni, hogy honnan tudhatná jobban egy idegen, hogy mi a jó nekünk és gyermekünknek?
A tanácsokat persze érdemes elolvasni, megfontolni, de ha azok nem csengenek egybe a saját meggyőződésünkkel, érzéseinkkel, akkor még frusztráltabbá válhatunk, és még kevésbé találjuk majd meg a kapcsolatot a saját gyermekünkkel.
A könyvek, cikkek, tanulmányok csak az ismeret bővítésére, gondolatfelvezetőnek jók. Az igazi megoldás azonban mindig ott van a közelben: bennünk és a gyermekünkben.

Gyereknevelési baki 5: Nem hagyunk döntési szabadságot

Ez a bolhából elefántot tipikus esete: nem tetszik kamaszodó gyermeke új frizurája, vagy a ruhája? Mielőtt beavatkoznánk, lépjünk hátra egyet és próbáljunk túllátni a saját nézőpontunkon!
Ha az önkifejezés kevésbé kívánatos formáit is választja a gyerek, amíg azok nem jelentenek egészségügyi kockázatot vagy különösebb gondot a számára, addig értelmetlen közbelépni. Milyen probléma adódhat abból, ha a piros póló helyett feketét vesz fel vagy a fonás helyett a feje tetejére, lófarokba tornyozza a haját? Bizonyos dolgokban, egy meghatározott szintig hagyni kell, hogy gyermekünk dönthessen, ugyanakkor tudatosítani kell benne, hogy az önálló döntést úgy kell meghoznia, hogy a következményekkel neki kell számolnia.

Már pici korban is érdemes valamennyi szabadságot hagyni a gyerekeknek, és bevonni őket néhány döntés meghozatalába: melyik játszótérre menjünk aznap, melyik pulcsiját szeretné felvenni, melyik plüssét szeretné magával vinni. Ezek a döntések nem olyan horderejűek, hogy vitázni kelljen rajtuk, ugyanakkor hatékonyan növelik gyermekünk kompetencia-érzését. Ahogy nő gyermekünk, úgy lehet tágítani azoknak a kérdéseknek a körét, amelybe beleszólást engedünk.

Sok szülő túlságosan is burokban tarja a gyermekét, nem akarják, hogy bármi baja legyen, ezzel azonban nagymértékben ártanak neki. A gyereknek meg kell tapasztalnia a való életet, ki kell próbálnia önmagát, be kell illeszkednie, meg kell tanulnia a hibáiból építkezni, mindezt természetesen moderált körülmények között, a szülővel a háta mögött. Lépjünk kissé hátra, hagyjuk őt kibontakozni, de legyünk mindig a közelében, hogy ha szüksége lenne ránk, akkor tudjunk segíteni neki.
.
+1 Gyereknevelési baki: Kiegyensúlyozatlan fegyelmezés

Némely szülő már a legkisebb problémán is kiakad, mindennapra jut valamilyen büntetés, a gyerek erre még jobban ellenáll és kész háborús övezet lesz a családi otthonból. Ezzel szemben más szülők kerülik még a konfliktushelyzet lehetőségét is, attól tartanak, ha fegyelmeznék gyereküket, eltávolodna tőlük. Ők a nyugodt, csendes és jó szülők látszatát keltik, tartózkodnak a gyerek szabályozásától, és számukra tabutéma a fegyelmezés.

Az elsőként említett szülő számára az engedelmesség alapdolog, és mindennél előbbre való. Habár külsőleg úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van, az ilyen gyerekek a szigorú és szoros nevelés miatt kevésbé tudnak kialakítani jó problémamegoldó képességet, szociálisan kevésbé aktívak, visszahúzódóak.

Azonban a túl laza póráz se jó. A gyerekeknek egyértelmű iránymutatásra és átlátható, betartható szabályrendszerre van szükségük, mert ezek hozzásegítik őket a nagyvilág megismeréséhez és az abba való beilleszkedéshez. A szülők feladata, hogy megalapozzák a gyerek értékrendjét, és ezt szóval és tettekkel is a tudtára adják. A fegyelmezés-jutalmazás helyes egyensúlya segíti a gyerekeket, hogy később, felnőttként jobban eligazodjanak a világban és tudják a hely

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése