Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. június 18., szerda

A KAMASZFIÚ

Ép lélek
„Szerettem én már? Esküdd el, szemem! Mert szépet eddig nem láttam, so'sem!”
(Shakespeare: Rómeó és Júlia)

Gyermek vagyok? Nem. Férfi lettem! egyszerre jellemzi kételkedés és önbizalom a kamaszfiút. Az ősi szokásmódot, hogy a fiúk öröklik és viszik tovább a család nevét, ők biztosítják a folyamatosságot, nem érzékeli, ebben az átmeneti korban csak azt tapasztalja, hogy az egész világ fejtetőn áll. Ami eddig egyértelmű, tiszta és világos volt, az most összekuszálódott, megváltozott.

Hová lett a szépség, a báj, a szeretet, ami eddig körülvette és védte, dédelgette őt?
A prepubertás életszakasz kipárnázott valója lassan a távoli múltba vész.
 A bekövetkező "robbanás" szélsőséges hatással változtatja meg a pszichéjét, az érzelmeit, a viselkedését. "Skizofrén" állapot, kettősség, ambivalencia löki ide-oda, röpíti fel a magasba és rántja le a mélybe a serdülő ifjú tétova létét.

"Gyermek vagyok? Nem! Férfi vagyok!"
 A szexuális vágyak megnyilvánulása, a merevedés s az ehhez kapcsolódó nemi folyamatok (önkielégítés, sperma termelődése, ejakuláció) igazolják, hogy biológiailag tényleg férfi, valódi hím. A külső nemi jegyek tudatosítják a környezettel is, hogy már nem kisfiú. "Mint egy férfira tessék rám tekinteni! Gügyögés, szeretgetés nem kívánatos! Itt egy férfi áll önök előtt, egy igazi férfi - hirdeti viselkedése. S többször megérinti a szerelem a 12-18. év között, s az mindig elsöprő és lángoló, az igazi plátói szerelmek kavalkádjának ideje ez. Ebből táplálkozik később a felnőtt szerelem. De itt, e korban még valójában csak keresi a szerelem érzését, s ha szerencséje van, meg is találja, s egy mosoly, egy mozdulat, egy erotikus látvány beindítja a fantáziát, s imádottjára irányítja a vágyat és a szerelmet.

Mai világunk azonban nem kedvez a kapcsolatok kialakításának, az elidegenedés veszélye csökkenti a helyzet adta lehetőségeket. Nincs hol építeni a társas kapcsolatokat. Általában csak az iskola, az otthon, a diszkó s az utca van.

Elvárják tőle, hogy megfeleljen az elfogadott társadalmi szerepeknek, mintegy leképezze azokat, legyen kicsit vagány, kicsit Don Juan-os.
Néha valóságnak hiszi a vágyakat, fantáziál, s a "mintha" valósággá válik.Úgy találja, hogy az emberek ostobák, földhözragadtak, hibát hibára halmoznak, nem lehet velük élni. Mindenkivel kritikus, intoleráns, de a másik pillanatban a rablógyilkosnak is képes volna megbocsátani.

Világfájdalma látványos, célratörő, egoista és eltántoríthatatlan, de ha az érdeke úgy kívánja, kész zokogni bármely pillanatban. Ugyanakkor édes és drága, és abszolút lovagias. Mert tudja, hogy a nők érzékenyek, esendőek, s neki óvnia, védenie kell őket. De válogat, mércéjét magasra emeli. Istennővé teszi szerelmesét. Titkos vágya a megmérettetés, a romantikus, lovagi helytállás. Ifjú Rómeóként, sir Lancelotként szeretné szíve hölgyét meghódítani, de gyakran a hölgy nem kéri az áldozatot, megmosolyogja a lovagot, s a mérce lassan egyre lejjebb kerül. A romantikát kioltja a valóság, a szerelem nemi érdeklődéssé válik.

Segítenünk kell ezt a romantikával átitatott szakaszt kinyújtani, megnyújtani. Szükséges minden áron megerősíteni a férfi-nő kapcsolat érzelmi bázisát. Ehhez kapcsolódik az időben történő nemi felvilágosítás, amely felöleli a múlt, a jelen és a jövő történéseit. 
Meg kell időben tudnia, hogy az önkielégítés megléte, rendszeressége a felnőtt nemi élet egyik fontos előzménye. Felkészülés arra, hogy a sperma termelődése, kijutása a külvilágba (ejakuláció) irányítva, kontrollált módon történjék. Ezt kíséri az örömélmény, a feszültségoldás, a fantázia és a késleltetés megtanulása és alkalmazása.

Ezek fontos biológiai tényezők, mellettük ugyanolyan fontosságú a férfi és a nő érzelmi és emberi kapcsolata, amelynek megfelelő kiépítése, működtetése már ebben a korban is komoly jelentőséggel bír. A szabadon adok-kapok szexuális élmény nem tartósíthatja a kapcsolatot.
A nemi aktust célirányosan preferáló együttlét az udvarlást, az egymást kölcsönösen figyelő, egymásnak örömet adó szerelmi játékot lehetetleníti el. A fiú így az amúgyis rá jellemző trófeagyűjtő attitűdöt erősíti. Elfelejti a lovagiasságot, hisz nem aratott vele osztatlan sikert, s az idő előrehaladtával a romantika, a varázslatos titkok megismerésének vágya elhalványul.

A fiúk – tapasztalatom szerint – nem veszik jó néven a lányok direkt, túl aktív, fiús viselkedését. Hiba, ha a lányok nem követelik meg és nem is várják el az udvarias gesztusokat, sőt gyakran épp a fiúk előtt „lépik meg” azokat, így sikerül lehűteniük a fiúk lelkesedését.
A családnak lenne a feladata, hogy mintát adjon a lányoknak és fiúknak ezekről az alapvetően nőkre-férfiakra jellemző viselkedésbeli különbségekről, s amelyeket elvárhatunk önmagunktól és a másik nemtől.

Hogyan is lehetne az emberi kapcsolatokat úgy kódolni, hogy a finomabb árnyalatokat, a ki nem mondott szavakat is megértse a másik, s a helyzetnek megfelelően értelmezze?

Készítsük oda a kamaszok elé a szakkönyveket, keltsük fel a figyelmet az olvasásra. Ez komoly lépés a szexuális kultúra irányába. Megtudható ezekből a könyvekből a férfi és a nő biológiája, hormonális működése, alapvető ismereteket kap a higiénés szabályokról, betegségek tüneteiről, lelki funkciókról.
De mindenekelőtt a beszélgetésre kellene a legnagyobb hangsúlyt helyeznünk. A megértő, a kérdező, a hallgató, a válaszoló magatartás inspirálhatja a gyerek közlésvágyát, igényét. Nehéz korszakot él meg a serdülő. Fárasztó, nyomasztó önsanyargatás veszi elő, minden irritálja, nehéznek éli meg létét, de a perc töredéke alatt képes azonnal váltani. Bűbájos, kedves, érzékeny férfi áll előttünk. De zavarja saját érzékenysége, keményre állítja vonásait, morcosra váltja mosolyát, hirtelen sötét felhő takarja el a napot, elhomályosul a világ. Még egy rövid idő, s a kamasz fiú felnő.
 A nemi-szereptanulás a családi környezetben indul, az apa adja a mintát, másolásra készteti a fiát.

A serdülőkori hatalmi harcban az apával szemben próbálja pozícióját megszerezni, megerősíteni: megmérkőzik nap mint nap, s többször győzhet is e viadalban.
 A csonka vagy/és traumatizált család nehezíti a szereptanulást, hiányzik a mintát adó felnőtt.
 Az emberi és érzelmi jellegű problémák az intim szülő-gyerek kapcsolatot zavarhatják meg. Nincs lehetőség feltennie az anyának vagy az apának az őt foglalkoztató kérdést, mert gyakran az egész családban tabuként él a szexualitás. Néha a szülő a gyerekre bízza az információ beszerzését (természetesen kell ez a forrás is), mert önmagát nem tartja alkalmasnak, hogy korrekt választ adjon. Neki (nekik) is van elég problémája, amit nem képesek megoldani.
 S a gyerek csalódik, bezárkózik a szülővel szemben, egyre jobban elhidegül. Úgy érzi, nem értik meg, s nem is akarják megérteni. Más irányba fordul, hogy szeretetének tárgyát megválassza.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése