GONDOLATOK A SZEGREGÁCIÓRÓL
Ha valaki olyan
nevelési rendszert vezet be, ahol a gyerekeket „tudáskategóriákba” sorolják,
vagy ahol a képességeik felől alkotott vélemények határozzák meg, hogy miképp
neveljék, mire tanítsák, illetve ne tanítsák őket, az ilyen rendszer azzal a
borzalmas következménnyel jár, hogy az eredmények látszólag igazolni fogják a
feltevéseket.
Az olyan gyerekek, akiket nevelhetetlennek minősítenek, rendszerint valóban
nevelhetetlenné válnak. Azaz nevelési atrófia lép fel. Köztudomású dolog, hogy ha valakinek úgy
elkötik a karját vagy a lábát, hogy nem tudja használni, akkor e végtagja
előbb-utóbb használhatatlanná válik. Ugyanez érvényes az emberi intellektusra
is.
Ezt az emberi megalázottságot csak úgy érthetjük meg, ha annak a társadalomnak
következményeként fogjuk fel, amely létrehozta.
A szegregáció áldozatai eredetileg nem akarnak
elkülönülve élni, téves az a feltevés, hogy „szívesebben vannak egymás között", annak
ellenére, hogy azok, akik maguk nem élnek szegregációban, makacsul ezt
hajtogatják. Az
erőszakos szegregációnak egyik legkegyetlenebb, pszichológiailag legkárosabb
vetülete és következménye, hogy
az áldozatokat rá lehet venni, béküljenek meg elnyomott helyzetükkel, sőt
bizonyos körülmények között azt hangoztassák, hogy maguk kívánják elkülönítettségüket,
hogy elnyomatásukat valójában áldásosnak és nem károsnak tartják. Ennek
ellenére cáfolhatatlan tény, hogy a kitaszítottság, a megvetett és
megbélyegzett státus nem valamiféle áhított, nem önkéntesen vállalt állapot. Az
egészséges vagy potenciálisan egészséges ember nem óhajtja a szegregációt, és
nem is kényszeríti rá másokra.
Miért rossz a
szegregáció?
Mert a szegregált gyerekek nem tanulnak többségi társaiktól. Mert nem sajátítanak el
alapvető szociális készségeket. Mert a többségi gyerekek nem tanulnak meg
együttélni velük. Mert a szegregált gyerekek hátránnyal indulnak az életben:
sokkal kisebbek továbbtanulási és munkaerőpiaci esélyeik.
Mert szembehelyezkednek az iskolával. A szegregáció egyik káros következményét a
„tanulással szembehelyezkedő szubkultúra” kifejezéssel tartja számon a szakirodalom,
ami főként a tanulóközösség motiválatlanságára utal.
Ördögi kör: a tanulók
lemaradása éppen a nem megfelelő környezetből adódik, amit leküzdhetnének egy
olyan közösségben, amely az iskolához kötődő intellektuális teljesítményre
ösztönöz.
Csakhogy a családi háttér szerinti homogén iskolai közösségekben ennek
lehetősége korlátozott, hiszen azok a kortársak, akik a családi háttér hatását
részben ellensúlyozhatnák, hiányoznak.
Mert tanáraik “elvárják” tőlük a viselkedési zavarokat. A Pygmalion- effektusnak
is nevezett jelenség lényege, hogy ha valaki elvárásokkal rendelkezik egy másik
személy viselkedésével kapcsolatban egy szituációban, akkor hajlamos olyan
viselkedést produkálni, hogy elvárásai igazolódjanak. Önbeteljesítő jóslat.
Mert a szegregáció rontja a csoportközi kapcsolatokat. Újabb önbeteljesítő
jóslat: a gyerekek hajlamosak az elkülönítetteket “nem közülünk valónak”
tekinteni. Innen nehéz lesz felnőttként továbblépni.
Fejes Józses Balázs (Szegedi Tudományegyetem, Neveléstudományi
Intézet) Miért
van szükség deszegregációra? c. tanulmányában világos és megalapozott
érvekkel cáfolja a legjellemzőbb tévhiteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése