Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. június 20., péntek

GONDOLATOK A SZEGREGÁCIÓROL

GONDOLATOK A SZEGREGÁCIÓRÓL



Ha valaki olyan nevelési rendszert vezet be, ahol a gyerekeket „tudáskategóriákba” sorolják, vagy ahol a képességeik felől alkotott vélemények határozzák meg, hogy miképp neveljék, mire tanítsák, illetve ne tanítsák őket, az ilyen rendszer azzal a borzalmas következménnyel jár, hogy az eredmények látszólag igazolni fogják a feltevéseket.

Az olyan gyerekek, akiket nevelhetetlennek minősítenek, rendszerint valóban nevelhetetlenné válnak. Azaz nevelési atrófia lép fel. Köztudomású dolog, hogy ha valakinek úgy elkötik a karját vagy a lábát, hogy nem tudja használni, akkor e végtagja előbb-utóbb használhatatlanná válik. Ugyanez érvényes az emberi intellektusra is.

Ezt az emberi megalázottságot csak úgy érthetjük meg, ha annak a társadalomnak következményeként fogjuk fel, amely létrehozta.
 A szegregáció áldozatai eredetileg nem akarnak elkülönülve élni, téves az a feltevés, hogy „szívesebben vannak egymás között", annak ellenére, hogy azok, akik maguk nem élnek szegregációban, makacsul ezt hajtogatják. Az erőszakos szegregációnak egyik legkegyetlenebb, pszichológiailag legkárosabb vetülete és következménye, hogy az áldozatokat rá lehet venni, béküljenek meg elnyomott helyzetükkel, sőt bizonyos körülmények között azt hangoztassák, hogy maguk kívánják elkülönítettségüket, hogy elnyomatásukat valójában áldásosnak és nem károsnak tartják. Ennek ellenére cáfolhatatlan tény, hogy a kitaszítottság, a megvetett és megbélyegzett státus nem valamiféle áhított, nem önkéntesen vállalt állapot. Az egészséges vagy potenciálisan egészséges ember nem óhajtja a szegregációt, és nem is kényszeríti rá másokra.

Miért rossz a szegregáció?

Mert a szegregált gyerekek nem tanulnak többségi társaiktól. Mert nem sajátítanak el alapvető szociális készségeket. Mert a többségi gyerekek nem tanulnak meg együttélni velük. Mert a szegregált gyerekek hátránnyal indulnak az életben: sokkal kisebbek továbbtanulási és munkaerőpiaci esélyeik.
Mert szembehelyezkednek az iskolával. A szegregáció egyik káros következményét a „tanulással szembehelyezkedő szubkultúra” kifejezéssel tartja számon a szakirodalom, ami főként a tanulóközösség motiválatlanságára utal.
 Ördögi kör: a tanulók lemaradása éppen a nem megfelelő környezetből adódik, amit leküzdhetnének egy olyan közösségben, amely az iskolához kötődő intellektuális teljesítményre ösztönöz. Csakhogy a családi háttér szerinti homogén iskolai közösségekben ennek lehetősége korlátozott, hiszen azok a kortársak, akik a családi háttér hatását részben ellensúlyozhatnák, hiányoznak.
Mert tanáraik “elvárják” tőlük a viselkedési zavarokat. A Pygmalion- effektusnak is nevezett jelenség lényege, hogy ha valaki elvárásokkal rendelkezik egy másik személy viselkedésével kapcsolatban egy szituációban, akkor hajlamos olyan viselkedést produkálni, hogy elvárásai igazolódjanak. Önbeteljesítő jóslat.
Mert a szegregáció rontja a csoportközi kapcsolatokat. Újabb önbeteljesítő jóslat: a gyerekek hajlamosak az elkülönítetteket “nem közülünk valónak” tekinteni. Innen nehéz lesz felnőttként továbblépni.
Fejes Józses Balázs (Szegedi Tudományegyetem, Neveléstudományi Intézet) Miért van szükség deszegregációra? c. tanulmányában világos és megalapozott érvekkel cáfolja a legjellemzőbb tévhiteket.






#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése