AZ ÖRÖMÉLMÉNY ÉS AZ
ALKOTÁS ÖSSZEÜGGÉSEI
Szerencsés ember vagyok,mert már zsenge gyermekkoromban örömélményekben
gazdag sorsot szánt nekem az élet.
A kivételesen rangos intézmények /az Ötvös utcai Római Katolikus Népiskola
és a Pázmány Péter Királyi Katolikus Főgimnázium pedagógusai tudták azt hogy
egy tanuló vagy diák életében elengedhetetlen kellék az örömélmény a következő
magasabb teljesítmény elérése érdekében.
Szorgalmas és végig kiváló előmenetelem elismeréseképpen vagy 1oo pengő
pénzjutalmat/ez két rend ruha és teljes iskolai felszerelés ára volt/vagy
ajándékkönyveket pl-Petőfi Sándor-Összes költeménye című kötetet kaptam a
magyar nyelv és irodalom tanáromtól. De ami a tisztes rangot megadta még a
hídon túl is az a tény volt hogy –
kiemelt fekete betűs voltál az intézet évkönyvébe./ez a tiszta kitűnő
osztályzatot jelentette/
Ez akkor polgári tisztességnek számított már gyermekkorban.
Aztán olyan történelmi idők következtek az egyenlősdi társadalmi
szempontjai,valamint a nemzeti kisebbségi lét bénította meg számunkra az
örömélmény és alkotásvágy örömeit.
Most amikor már nem kell kisebbségi létem történelmi gúzsaiba
kötözve minden alkalommal kötelezően visszapattannom a betonfalról,megjelentek
a véreim ősrombolói,akik már létem alkotókészségét
és töretlen munkáját vinnék vásárra. Egyenként vagy csoportosan mint
ahogyan ezt eddig is tették, a mellőzés síkjára terelve létem alkotó munkáját. Tették
mindezt a hit és a nemzet megfellebbezhetetlen köntösébe burkolózva. A végső
elszámolásnál úgy is az Úr ítélete a döntő
De mindezek ellenére vannak igaz
barátaim akik érzik és tudják hogy nem a mellveregetés volt a kenyerem
hanem mindvégig életem folyamán az alkotó munka.
Ma amikor addig örömélményeztem magamat hogy milliók forgatják
kezükben a világ 185 országából
írásaimat, még egy –barackot –sem nyomtak a fejem búbjára. Úgy hiszem hogy
egyre több a magánélvezeteket kiszolgáló eszköztár és érzékelhetően figyelmen
kívül hagyják a szellemi értékek teremtőit és mint a szellemi hőbörgés megnyilvánulásait
tartják számon.
Mégis van egy szatmári barát aki a messzi távolból bedobta a mentőkötelet
ebbe az érzelmi válság sodrásába. Ő felmérte
és őszintén leírta életem alkotó készségének értékrendjét,a következő
sorokban-
Ime, a példa - a ritka, a nagyszerű -, hogyan lehet
szülőföldön, mi több, szülővárosban rendkívüli
életművet építeni, többszörösen sajátos-hátrányos körülmények között
- ha az ISKOLA, a CSALÁD ( a gének) működésbe
hozzák az értékteremtés kényszerét.
Hát így
állok én 82 éves koromban az örömélményeimmel,alkotó munkámmal meg a
mindmegannyi nyavalyáimmal.
Tisztelt
barátaim!!Kívánok nektek minden jót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése