Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. június 28., szombat

KEDVENC KUTYÁNKRA SZÁMOS KÜLSŐ ÉLŐSKÖDŐ LESELKEDIK

Kedvenc kutyánkra számos külső élősködő leselkedik.

A parkokban és a szabad természetben tett séták, a többi kutyával esetleg más állattal való találkozások minden nap új lehetőséget teremtenek a parazitáknak a támadásra. A kirándulások során más állatoktól közvetlenül, vagy a többi állat által gyakran látogatott helyeken a környezetből is különféle külső élősködőkkel fertőződhetnek.
A bolhásság az egyik leggyakoribb probléma kutyáink esetében. A kutya saját bolhafajának tekintett kutyabolha(Ctenocephalides canis) meglehetősen hűséges típus, a kutyán kívül csak alkalomszerűen és rövid ideig telepszik más gazdafajra.
Alapvetően más a helyzet a macskabolha esetében, ugyanis a nemzetközi tapasztalatok alapján a  macskabolha(Ctenocephalides felis) nem csak a cicákon fordul elő túlnyomó többségben, hanem a kutyabolhát fokozatosan kiszorítva, napjainkban már kutyákon is ez a domináns bolhafaj. Ennek részben ellent mondanak a legújabb hazai vizsgálatok), melyek szerint kutyákon a kutyabolha nagyobb mennyiségben volt megtalálható, mint a macskabolha.
A macskabolha sikerének egyik oka az, hogy több gazdához is alkalmazkodott, a macskán és a kutyán kívül akár azembert is megcsipkedheti. Kutyán elvétve más bolhafajok, pl. az emberbolha (Pulex irritans) is előfordul.
A kifejlett  állapotban néhány milliméter nagyságú bolhák a vérszíváson kívül számos egyéb módon károsítják kedvenc kutyáinkat, allergiás bőrgyulladást okozhatnak, kórokozókat és bélférgeket terjesztenek. A bolhás eb gyakran és hevesen vakarózik, nyugtalan. A bolha nyálában lévő anyagokra allergiásan reagáló kutyákon súlyos bőrgyulladás jelentkezik.
Amennyiben a kutya szőrén öt kifejlett bolhát találunk, ez egyben azt jelenti, hogy a környezetében mintegy 95 bolha fejlődési alak búvik meg és várja az alkalmat, hogy kifejlett bolhává alakulva vért szívhasson.



A bolhák:
A bolhák a kutyák és macskák leggyakoribb külső élősködői, de más állatfajokon és az emberen is előfordulnak.
Kedvenc állatainkon
leggyakrabban a macskabolha (Ctenocephalides felis) fordul elő, amely jól  alkalmazkodik egyéb gazdafajokhoz, így napjainkban már a kutyán is ez a legtöbbször élősködő bolhafaj, és időnként még az emberbe is belekóstol.
A kutyabolha ( Ctenocephalides canis) inkább hűséges típus, ritkábban élősködik más gazdafajokon és a macskabolha térhódítása következtében egyre inkább háttérbe szorul. Négylábú kedvenceinken alkalomszerűen vért szívhat még az emberbolha (Pulex irritans) és néhány egyéb, pl. rágcsálókon élősködő bolhafaj.
A bolhák az ízeltlábúak, ezen belül a rovarok közé tartozó, szárnyatlan, oldalról lapított testű élősködők. A kifejlett állapotban mintegy 2-4 mm testhosszt elérő, barna vagy fekete színű élősködő harmadik pár lába a hosszú, rendkívüli teljesítményre képes ugróláb. A kullancsokkal ellentétben, amelyek valamennyi mozgásra képes fejlődési stádiuma vért szív az áldozatokon, a bolháknak csak a kifejlett alakja élősködik
Egy szúró-szívó szájszervvel felfegyverzett, kifejlett bolha mohó vérszívó, naponta akár 13 mikroliter vért is kiszivattyúzhat az áldozatból, ami a kicsiny méretéhez viszonyítva tekintélyes adagnak számít.
A bolhák emésztése pazarló, az ürülékük rosszul emésztett vérből áll, így a darált mákhoz hasonló, fekete bolhaürüléket megnedvesített itatós papírra helyezve a hemoglobin kioldódása miatt látványos, piros elszíneződés jelenik meg a nedves itatóspapíron az ürülék körül. Ez az egyszerű bizonyítási eljárás segít abban az esetben, ha a bolhafésű az állat szőréből bolhát nem, csak bolhaürüléket emelt ki.
A lárva a kutya vagy macska környezetében fellelt szerves törmeléket, hámsejteket, bolhaürüléket fogyasztja. A bolhák fejlődésmenetében pete-lárva-báb-kifejlett bolha (imágó) fejlődési stádiumok követik egymást.
A bolhák szaporodásának dimenziói megnehezítik az ellenük való védekezést. A kifejlett nőstény bolha az áldozatára feljutva 30 percen belül már vért szív és ezt követően mintegy 48 órával már párosodik is.Egyetlen nőstény bolha akár napi 50 petét is rakhat, de a 20-30 pete/ nap átlagot két hónapon át megszakítás nélkül képes tartani. Az állatok szőrére lerakott, mintegy 0,5 mm nagyságú, sárgásfehér, ovális peték lehullanak a környezetbe, ahol kedvező körülmények között néhány napon belül 3-4 mm hosszú lárvák alakulnak ki belőlük. A bolhalárvák a fényt kerülve elrejtőznek a padló repedéseiben, a bútorok kárpitja és a szőnyegek alatt. A bebábozódott lárvákból kelnek ki a kifejlett bolhák. Néhány kifejlett bolha rövid időn belül fejlődési alakok tömegével képes a lakásunkat elárasztani, ha egyszer bejutottak a kedvenc állatainkon utazva.
A bolhák a kutyák és macskák szőre között szaladgálva folyamatosan nyugtalanítják kedvenceinket, nem véletlen, hogy a hatékony bolhairtás utáni első jelek egyike az, hogy az állatok sokkal nyugodtabbá válnak.
A bolhás eb gyakori és heves vakarózással jelzi az élősködők ügyködését, azonban a bolhás cica sokkal kevesebbet vakarózik.
 A bolhás macska feltűnően gyakran nyalogatja magát, ezt azonban sok gazdi annak tudja be, hogy kedvence tiszta állat és szeret mosakodni.
A bolhák folyamatos, mohó vérszívással gyötrik áldozataikat, ami a kifejlett és egyébként egészséges kutyán és macskán önmagában általában még nem okoz egészségkárosodást, azonban a más okból legyengült vagy kölyök állatokon már önmagában is veszélyes lehet.
A bolhák kártétele közé tartozik, hogy a nyálukban található bizonyos anyagokra a kutyák vagy macskák szervezete allergiásan reagál és már néhány bolhacsípést követően is heveny bőrgyulladás tünetei alakulnak ki.
A kipirult, nedvedző bőrfelületet az állatok sebesre vakarják, nyalogatják, a szőr kihullik, a bőr nem tudja ellátni szokásos védekező feladatát és baktériumos fertőzések megeredése is várható. Az angol nyelvű irodalomban FAD (Flea Allergy Dermatitis) betűszóval jelzett kórkép, azaz a bolhanyál okozta allergiás bőrgyulladás kutyákon gyakrabban alakul ki, mint macskákon.
A négylábú kedvenceinket támadó bolhafajok közül a kutatások jelen állása szerint a macskabolha lényegesen gyakrabban allergizál, mint a többi bolhafaj. A bolhák rovására írható továbbá, hogy egyéb élősködőket pl. a Dipylidium caninum, azaz ékes magyar nevén az uborkamagképű galandféreg petéit terjesztik. Ez a következőképpen zajlik. A bolhalárva a környezetben vándorolva a szerves törmelékkel, hulladékkal együtt felfalja az előbbi féregfaj petéit, majd kifejlett bolhaként a kutyán, cicán élősködik, szervezetében a féregpetével. Ha a kutyák vagy macskák elkapnak egy-egy gyűlölt bolhát, azt dühödten szétrágják és lenyelik, így már a bélcsatornájukba is került a féreg. A bolhás kutya és macska férges állatnak is számít! Hosszú a listája azon kórokozóknak, amelyeket a bolhák vérszívás közben terjesztenek, ezek közül az utóbbi időben a macskakarmolásos betegséget okozó baktérium került az érdeklődés előterébe, de képesek a Lyme borreliosis kórokozójának mechanikus (nem számítanak valódi vektornak) átvitelére is. A középkorban pusztító járványokat okozó pestis kórokozóját is rágcsálókon élősködő bolhák terjesztették.
A bolhák valamennyi kártételét akkor tudjuk megelőzni, ha rendszeresen olyan szerrel kezeljük kedvenc kutyáinkat és macskáinkat, amely a vérszívás előtt megöli a kifejlett alakokat.
A környezetben felhalmozódott bolhapeték és lárvák ellen csak akkor vehetjük fel sikerrel a harcot, ha a fejlődési alakok ellen ható, ún. rovarnövekedés gátló (IGR) készítményt használunk. Célszerű olyan szert választani, amely egyszerre képes a kezelt kutyán és macskán vérszívás előtt elpusztítani a kifejlett bolhákat, és ezek mellett a környezetben a bolha fejlődési alakok ellen is hatékony.
A kullancsokkal (hazánkban főként Ixodes és Dermacentor fajok) való találkozáshoz a derék házőrzőknek nem kell a legközelebbi bokrokkal, aljnövényzettel dúsan benőtt területig elsétálni, ugyanis a kullancsok a gondozott kertekben és parkokban is megtelepedhetnek. A többnyire sötét színű élősködők kifejlődve 2-3 milliméter nagyságúak, viszont a nőstény kullancs vérszívást követően akár borsó-bab méretet is elérhet.
A kullancs csípésének a helyén, kis területen bőrgyulladás alakulhat ki, azonban az igazi kockázatot a kórokozók átvitele jelenti. A kullancsok többféle fertőző betegség kórokozóját terjesztik vérszívás során, ezek közül a Lyme borreliosis (régebbi nevén Lyme kór) emberre és kutyára egyaránt veszélyt jelent. Hazánkban nagy területeken elterjedt és egyre több kutyát fenyeget a babesiosis, amelyet szintén a kullancsok terjesztenek vérszívás útján.
A kullancsok:
A kullancsok szárnyatlan, vérszívó külső élősködők, amelyek nem tartoznak a bogarak közé és még csak nem is rovarok. A rendszertanban a következő módon helyezhetőek el:
  • Ízeltlábúak törzse
  • Pókszabásúak osztálya
  • Atkák rendje
  • Kullancsok családja
  • Óvantagok családja.
Ennek megfelelően a kullancsok az atkafélék közé tartoznak, amelyek között valóságos óriásoknak számítanak a kifejlett állapotban 3-4 milliméteres testnagysággal.
A kullancsok rendjén belül megkülönböztetünk óvantagokat, vagy lágytestű kullancsokat, mint például a hazánkban is előforduló baromfióvantag, az Argas reflexus, amely főként galambokon és baromfin élősködik, valamint kemény vagy pajzsos kullancsokat. Ritka kivételektől eltekintve az utóbbi családba sorolhatóak az emberen és annak négylábú kedvencein vért szívó kullancsok.
A kullancsok fejlődési ciklusa négy stádiumon keresztül zajlik. A petékből mintegy 0,3 mm nagyságú, 3 pár lábon közlekedő lárvák kelnek ki, amelyekből vérszívást követően, a vedlés után 0,5 mm nagyságú, 4 pár lábbal rendelkező nymphák fejlődnek ki. Ez utóbbiak vérszívás és ismételt vedlés után kifejlett, szintén 4 pár lábon mászkáló kullancsokká alakulnak, melyeken ivari kétalakúság figyelhető meg, azaz a hím és nőstény egyedek testfelépítése eltérő.
A legszembetűnőbb különbség az, hogy a hímek háti pajzsa az egész testhosszt átéri, míg a nőstények háti pajzsa alig valamivel nyúlik a feji rész mögé.Ez a rövid pajzs nem is akadályozza az eredeti testméret többszörösére duzzadását vérszívás közben.
A kullancsok testfelépítésén hiába keressük a sok más ízeltlábúra egyébként jellemző hármas: fej-torpotroh tagolódást, ugyanis testük egységes. Lábaik végén karmok és tapadókorongok is találhatók, és kedvenc állataink szőre között könnyedén közlekednek.
A kullancsok szájszerve a természet egyik tökélyre fejlesztett alkotása, az áldozat bőrének meglékelésére, a kullancs rögzítésére és a vér szivattyúzására egyaránt alkalmas.
A kullancsok érzékszervei közül érdemes kiemelni az ún. Haller- féle szervet, amely az első pár láb testtől távolabbi végéhez közel helyeződik és érzékeli a közelben lévő áldozat által kibocsátott hőt, szén-dioxidot, mechanikus rezgéseket és egyéb jeleket is. Ennek a biokémiai radarnak a segítségével akár teljes sötétben is nagy biztonsággal megtalálják az áldozatukat, bár bizonyos kullancsfajoknak szemeik is vannak és látnak, ami szintén segít a préda becserkészésében.
A kullancsok az áldozatukra felkapaszkodva általában hosszabb időt, néha több órát is eltöltenek azzal, hogy a befúródás helyét gondosan kiválasszák. Ebben a ténykedésükben segíti őket egy olyan érzékszerv, amely a bőr felszínéhez közel futó ereket felderíti.
 A „lékelés” észrevétlen marad, mivel az egyik típusú nyálmirigyéből a kullancs érzéstelenítő hatású nyálat bocsát a bőrre. A kullancs a befúrt szájszervét egy másik típusú nyálmirigyből származó, cementhez hasonlóan szilárduló anyagot tartalmazó nyállal valósággal bebetonozza. A szájszerv horgai stabilan ülnek a cementben, és innen a kullancs saját akaratából ki tud ugyan mászni, ám, ha cibálni kezdjük, beletörik a fej és csak a test távolítható el. A különböző típusú nyálmirigyekből a kullancs az előzőeken felül véralvadást gátló és gyulladást gátló hatású anyagokat is kibocsát. A kullancsok hatékonyan elhárítják a megtámadott szervezet védekező reakcióit, és több napon keresztül, bizonyos kullancsok egy hétnél is hosszabb ideig, egy ponton befúródva maradnak és rendszeresen táplálkoznak.
A világon előforduló mintegy 650 kullancsfajból hazánkban is több, mint 25 jelenlétét sikerült igazolni, ezek közül az Ixodes ricinus és a Dermacentor reticulatus a két leggyakrabban előforduló faj. A kullancsok a vérszívás során számos kórokozót terjesztenek, ezek közül hazánkban a kutyákra az Ixodesek által terjesztett Lyme borreliosis (régebbi nevén Lyme kór) és a Dermacentorok által terjesztett babesiosis jelent súlyos veszélyt.
Macskák esetében szintén előfordul a Lyme borreliosis, a babesiosis rendkívül ritka. A veszedelmes vérszívók egy része, pl az Ausztráliában elterjedt Ixodes holocyclus kullancsfaj idegmérget termel, ez az áldozaton bénulásokat okozhat.  rzékeny egyedeken, kedvezőtlen körülmények között fatális kimenetelű esetek is előfordulhatnak.
Az idegmérget termelő kullancsok jellemzően az USA egyes területein és Ausztráliában fordulnak elő, az Ixodes holocyclus kullancsfaj hazánkban eddig nem volt fellelhető.
A rühösség kutyákon három különböző rühatka kártétele következtében alakulhat ki.
A leggyakoribb a fülrühösség (a parazita neve: Otodectes cynotis), amelyre a fejrázás, vakarózás, elhanyagolt esetekben már fejoldaltartás, súlyos szövődményként egyensúlyzavar jellemző. A külső hallójáratban nagy mennyiségű, barna, ragadós váladék képződik. A kifejlett állapotban mintegy 0,3 milliméter nagyságú, a külső hallójáratban mászkáló rühatkák fültükrözés során felfedezhetők.
 A rendkívül ritkán, fiatal kutyáknál előforduló fejrühösség (ez az élősködő a Notoedres cati) jellemzően a fejen, a fül külső felületén, a nyakon, esetenként a mellső lábakon okoz apró, göbös, viszkető elváltozást. Ez a rühatkafaj beássa magát a szerencsétlen eb bőrének rétegei közé, ezért a bőr felszínén való keresgélés helyett a kimutatását célzó vizsgálatokhoz is bőrkaparékot kell a laboratóriumba küldeni.
Az egész testre kiterjedni képes rühösségért felelős, 0,2-0,3 mm méretű Sarcoptes scabiei var. canis nevű rühatka is beássa magát és kezdetben a fülek szélén, majd a nyakon, a hason és a test egyéb tájain idéz elő tüneteket. Kutyáknál ritkán, vadon élő és tenyésztett rókáknál gyakrabban fordul elő. A bőrön piros udvarral körülvett csomók, pikkelyezés, később egyre vastagodó sárga pörkök és szőrhullás jelentkezik.
A mélyen a bőrben élősködő, mintegy 0,2 mm nagyságú szőrtüszőatka (Demodex canis) kisebb számban az egészséges kutyákon is előfordul, anélkül, hogy bármilyen látható elváltozást okozna. Az időnként kialakuló, súlyos, olykor halálos kimenetelű szövődményekkel járó bőrbetegség hátterében örökletes tényezők találhatók.
A klinikai tünetekben mutatkozó esetekben a kutya immunrendszere meggyengül, ezért nem képes a szőrtüszőatkák elszaporodását korlátozni, és szőrhullással, a bőr megvastagodásával, súlyos esetekben teljes testfelületre kiterjedő gennyes bőrgyulladással járó betegség alakul ki. A szőrtüszőatka-kór, azaz demodicosis önmagában nem okoz vakarózást, viszont annál látványosabb szőrhullással jár.
Sasszemű gazdik által már szabad szemmel is felfedezhetők a kifejlett állapotban mintegy 0,5 milliméter nagyságú, sárgás színű ragadozóatkák (Cheyletiella fajok). Megjelenésük következtében a kutyán a fejen és a gerinc vonalában szőrhullás, apró bőrsérülések és fehér, korpaszerű anyag felrakódása várható. Kutyákon meglehetősen ritkán diagnosztizált élősködő, azonban az ölben dajkált kedvenc állatról átmászhat az emberre, és a gazdiba is belekóstolhat.
A kutyáink szőrzetét rágcsáló szőrtetvek (Trichodectes canis) alig valamivel nőnek nagyobbra az 1 milliméteres nagyságnál, világos sárga színűek, szőrhullást, korpázást, bőrgyulladást okozhatnak. Az igencsak ritkán megállapított parazitózishoz további súlyosbító tényező járul, a szőrtetvek ugyanis egy galandféreg fajt is közvetítenek a kutyák irányában.
Szintén meglehetősen ritkán, elhanyagolt kutyákon fedeznek fel valódi, azaz vérszívó tetveket (Linognathus piliferus). Ezek a testszerte előforduló, 1,5-2 mm hosszú, sárgásfehér élősködők szabad szemmel már jól láthatók, szőrhullást, vakarózást okoznak és a bolhássághoz hasonló módon folyamatosan zaklatják, idegesítik a kutyát.
A kutyák sűrű és hosszú szőrzete kedvező feltételeket biztosít az élősködők megtelepedéséhez. A különböző paraziták táplálkozási módja, szaporodási ciklusa erősen eltérhet egymástól, ami nem csak az általuk okozott kártételek sokféleségét eredményezi, de megnehezíti az ellenük történő védekezést is. Minden esetben forduljanak kedvenceik állatorvosához, és beszéljék meg vele a kutyák külső élősködők elleni védelmének egész évre kiterjedő programját. Bizonyos permetrin tartalmú szerekkel a macskával szoros kontaktusban élő (kölcsönös nyalogatás) kutyák kezelése nem ajánlott a cicák védelme érdekében.


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése