A gyermekbűnözés
és sajátosságai
A
közvélemény leginkább egy-egy kirívóan súlyos bűneset – például iskolatársak
sérelmére elkövetett németországi vagy amerikai emberölések – hallatán
szembesül a gyermekkori bűnözés égető problémájával.
Havonta egy-két, a híradásokban is szereplő
eset figyelmünket a 14 év alatti elkövetők kriminalitására irányítja. Érdemes a
legmegbízhatóbb statisztikai adatok felhasználásával megvizsgálni, hogyan
változik a gyermekkori bűnözés, és mi jellemzi azt.
A
büntetőjog szerint gyermekkorú az, aki a cselekmény elkövetésekor a 14.
életévét még nem töltötte be. (1961-ig ez a korhatár a 12. életév volt!)
:
„A büntethetőséget
kizárja: a gyermekkor…”
„Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét
betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.”
(1) „A fiatalkorúval szemben
alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú
helyes irányba fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék.”
(2) „Büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem
célravezető.”
(3) „Szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy büntetést
kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem
érhető el.”
A
gyermekbűnözés és a kriminológia
Évtizedek óta állandó az igény a fiatalkorúak
bűnözésének vizsgálatára, a változások megállapítására, bűnözésük mélyebb
elemzésére, mivel az elkövetésre vezető okokat megismerve szélesebb információs
alap áll rendelkezésre a megelőzést szolgáló intézkedések kidolgozására, a
felnőttkori bűnözés várható alakulásának megítélésére.
A gyermekkori bűnözés vizsgálatára –
feltehetően a gyermekkorú elkövető büntethetőségének hiánya miatt – sokkal
kevesebb figyelem és erőfeszítés jutott. Ennek egyik oka
talán az, hogy 1994 és 2003 között az évente átlagosan földerített közel
négyezer 14 éven aluli bűnelkövető önmagában nem igazán dermesztő adat.
Ugyanakkor
a gyermekkorú elkövetők esetén a legnagyobb latencia, a bűnüldöző hatóságok
látókörébe csak igen-igen kis százalékban kerülnek a 14 éven aluliak.
§
A sértettek a legritkább esetben tesznek feljelentést a bűncselekményeket elkövetők ellen, ha tudják vagy sejtik, hogy az
gyermekkorú, tehát nem büntethető.
§
Az oktatási intézmények is ódzkodnak feljelentést tenni diákjaik ellen, nemritkán csak pedagógiai problémaként tekintenek erre a
cselekményre, tartanak attól, hogy csorba esik az iskola jó hírén.
§
Az ismeretlen tettesek által elkövetett hatalmas mennyiségű ügy mögött is
megalapozottan feltételezhető nagyszámú gyermekkorú elkövető, akik valamely ok/okok nem kerültek a nyomozó hatóság látókörébe, nem egy
esetben azért sem, mert fel sem tételezték, hogy az elkövető 14 év alatti
lehet.
Mindezeket figyelembe véve meglehetős
biztonsággal becsülhetjük úgy, hogy a gyermekkorú elkövetők
tényleges száma több tízezer lehet.
A
bűnözés általános visszaszorítására irányuló törekvések egyik, ha nem a legfontosabb eleme a gyermek- és a fiatalkorúak
bűnözésének csökkentése, a 14 év alattiak bűnelkövetéssel, a bűncselekmények
megítélésével kapcsolatos attitűdjének alakítása annak érdekében, hogy egyetlen
közösségben se lehessen a vagányság, illetve a „felnőttség” kritériuma a
bűncselekmények elkövetése, természetesen a „megúszásra” játszva.
A
gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények
A gyermekkorúak túlnyomó többsége –
81,3–86,3%-a – vagyon elleni bűncselekményeket követ el. Az esetek közel fele
lopás, 15,2%-a betöréses lopás, de sajnos kiveszik a részüket a gyermekkorúak a
súlyosabb megítélésű erőszakos, vagyon elleni bűncselekményekből, így a
rablásokból is.
Egyéb erőszakos bűncselekményt, például a
személy elleni erőszakot megvalósító testi sértést vagy a közrend elleni
erőszakkal jellemzett garázdaságot összesen mintegy 10%-ban követnek el 14 éven
aluliak.
Különösen
nyugtalanító, hogy a személy elleni bűncselekmények száma folyamatosan, négy év
alatt közel negyven százalékkal nőtt, a kirívóan közösségellenes és ugyancsak
erőszakos garázdaságé pedig csaknem megduplázódott. Ráadásul minden évben fény
derült gyermek által elkövetett emberölésre is.
Minden
adatsor szerint évről évre nő az erőszakos bűncselekményeket elkövető
gyermekkorúak száma. Gyermekkorúak
által gyermekkorú sérelmére elkövetett könnyű testi sértés miatt szinte soha,
és az utcai (vagy iskolai) rablások miatt is alig tesznek a sértettek
feljelentést.
Különleges
veszélyt jelent a gyermekkorúak által elkövetett kábítószeres bűnözés. A vizsgált időszakban évente 7 és 13 között alakul az ismertté vált (!)
elkövetők száma.
A
gyermekkorú elkövetők
A gyermekkorú elkövetők összetétele nemek szerint a vizsgált időszak utóbbi 5 évét
figyelembe véve: 86-89% fiú, 11-14% a lányok aránya. Ez nagyjából megegyezik a
többi korosztályéval.
Életkoruk
szerint a 23 és 13 év közöttiek alkották az elkövetők 61–63%-át. Ezen belül
2003-ban a 13 éves elkövetők aránya 40% körül volt. Ugyanakkor igencsak
meglepő, hogy egészen kis gyerekek – 10 évesek vagy annál fiatalabbak (alsó tagozatos
általános iskolások) – közül is sokan követnek el bűncselekményt.
A hiedelmekkel ellentétben a gyermekkorú
elkövetők háromnegyed részét a szülők közösen nevelik (2003-ban
74,7%), azaz legalábbis „papíron” ép családdal állunk szemben, és meglepően kis
arányban szerepelnek elvált szülők által nevelt gyerekek (12-13%). A
nevelőotthonban, gyermekvédő, nevelő- és más intézetben élő gyermekkorú
elkövetők aránya pedig csak 5-7%.
A
14. életévét még be nem töltött bűnelkövető tehát jellemzően fiú, a szülőkkel
közös háztartásban él, s tipikusan vagyon elleni bűncselekményeket követ el.
A
bűncselekmény elkövetésének
módjára jellemző, hogy csoportosan történik (71-80%). Ez is rámutat
arra, hogy a mintakövetés, a társaknak való megfelelés, a sajátos
„csapatszellem” komoly szerepet játszik a gyermekbűnözésben. Egyedül csupán
20–29%-uk követ el a büntető törvénykönyvbe ütköző jogsértő magatartást. A felnőttkorúak esetében ez az arány fordított;
ott az egyéni elkövetés tipikus. Jellemzően a gyermekkorúak együtt, illetve
fiatalkorúakkal „bűnöznek”, ám felnőttkorúval együtt szinte elenyésző
(3,5–6,1%) arányban.
A
gyermekkorúak sérelmére elkövetett bűncselekményeket semmiképpen sem szabad
csupán statisztikai adatként kezelni. Nem kapunk
igazán átfogó képet a valós helyzetről, gondoljunk csak az iskolatársak
sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekményekre, a drogfogyasztás
sajátosságaira, az iskolai és az utcai verekedésekre, a családon belüli erőszak
óriási latenciájára. A statisztikai adatok inkább csak egy
kis ablakot nyitnak a gyermekbűnözés világára.
Mindannyiunk felelőssége, hogyan alakul a jö
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése