Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. június 23., hétfő

A GYERMEKBŰNÖZÉS ÉS SAJÁTOSSÁGAI

A gyermekbűnözés és sajátosságai


A közvélemény leginkább egy-egy kirívóan súlyos bűneset – például iskolatársak sérelmére elkövetett németországi vagy amerikai emberölések – hallatán szembesül a gyermekkori bűnözés égető problémájával.
Havonta egy-két, a híradásokban is szereplő eset figyelmünket a 14 év alatti elkövetők kriminalitására irányítja. Érdemes a legmegbízhatóbb statisztikai adatok felhasználásával megvizsgálni, hogyan változik a gyermekkori bűnözés, és mi jellemzi azt.
A büntetőjog szerint gyermekkorú az, aki a cselekmény elkövetésekor a 14. életévét még nem töltötte be. (1961-ig ez a korhatár a 12. életév volt!)
:
„A büntethetőséget kizárja: a gyermekkor…”
 „Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.”
 (1) „A fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék.”
(2) „Büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető.”
(3) „Szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.”

 

A gyermekbűnözés és a kriminológia

Évtizedek óta állandó az igény a fiatalkorúak bűnözésének vizsgálatára, a változások megállapítására, bűnözésük mélyebb elemzésére, mivel az elkövetésre vezető okokat megismerve szélesebb információs alap áll rendelkezésre a megelőzést szolgáló intézkedések kidolgozására, a felnőttkori bűnözés várható alakulásának megítélésére.
A gyermekkori bűnözés vizsgálatára – feltehetően a gyermekkorú elkövető büntethetőségének hiánya miatt – sokkal kevesebb figyelem és erőfeszítés jutott. Ennek egyik oka talán az, hogy 1994 és 2003 között az évente átlagosan földerített közel négyezer 14 éven aluli bűnelkövető önmagában nem igazán dermesztő adat.
Ugyanakkor a gyermekkorú elkövetők esetén a legnagyobb latencia, a bűnüldöző hatóságok látókörébe csak igen-igen kis százalékban kerülnek a 14 éven aluliak.
§                       A sértettek a legritkább esetben tesznek feljelentést a bűncselekményeket elkövetők ellen, ha tudják vagy sejtik, hogy az gyermekkorú, tehát nem büntethető.
§                       Az oktatási intézmények is ódzkodnak feljelentést tenni diákjaik ellen, nemritkán csak pedagógiai problémaként tekintenek erre a cselekményre, tartanak attól, hogy csorba esik az iskola jó hírén.
§                       Az ismeretlen tettesek által elkövetett hatalmas mennyiségű ügy mögött is megalapozottan feltételezhető nagyszámú gyermekkorú elkövető, akik valamely ok/okok nem kerültek a nyomozó hatóság látókörébe, nem egy esetben azért sem, mert fel sem tételezték, hogy az elkövető 14 év alatti lehet.
Mindezeket figyelembe véve meglehetős biztonsággal becsülhetjük úgy, hogy a gyermekkorú elkövetők tényleges száma több tízezer lehet.
A bűnözés általános visszaszorítására irányuló törekvések egyik, ha nem a legfontosabb eleme a gyermek- és a fiatalkorúak bűnözésének csökkentése, a 14 év alattiak bűnelkövetéssel, a bűncselekmények megítélésével kapcsolatos attitűdjének alakítása annak érdekében, hogy egyetlen közösségben se lehessen a vagányság, illetve a „felnőttség” kritériuma a bűncselekmények elkövetése, természetesen a „megúszásra” játszva.

A gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények

A gyermekkorúak túlnyomó többsége – 81,3–86,3%-a – vagyon elleni bűncselekményeket követ el. Az esetek közel fele lopás, 15,2%-a betöréses lopás, de sajnos kiveszik a részüket a gyermekkorúak a súlyosabb megítélésű erőszakos, vagyon elleni bűncselekményekből, így a rablásokból is.
Egyéb erőszakos bűncselekményt, például a személy elleni erőszakot megvalósító testi sértést vagy a közrend elleni erőszakkal jellemzett garázdaságot összesen mintegy 10%-ban követnek el 14 éven aluliak.
Különösen nyugtalanító, hogy a személy elleni bűncselekmények száma folyamatosan, négy év alatt közel negyven százalékkal nőtt, a kirívóan közösségellenes és ugyancsak erőszakos garázdaságé pedig csaknem megduplázódott. Ráadásul minden évben fény derült gyermek által elkövetett emberölésre is.
Minden adatsor szerint évről évre nő az erőszakos bűncselekményeket elkövető gyermekkorúak száma. Gyermekkorúak által gyermekkorú sérelmére elkövetett könnyű testi sértés miatt szinte soha, és az utcai (vagy iskolai) rablások miatt is alig tesznek a sértettek feljelentést.
Különleges veszélyt jelent a gyermekkorúak által elkövetett kábítószeres bűnözés. A vizsgált időszakban évente 7 és 13 között alakul az ismertté vált (!) elkövetők száma.

A gyermekkorú elkövetők

A gyermekkorú elkövetők összetétele nemek szerint a vizsgált időszak utóbbi 5 évét figyelembe véve: 86-89% fiú, 11-14% a lányok aránya. Ez nagyjából megegyezik a többi korosztályéval.
Életkoruk szerint a 23 és 13 év közöttiek alkották az elkövetők 61–63%-át. Ezen belül 2003-ban a 13 éves elkövetők aránya 40% körül volt. Ugyanakkor igencsak meglepő, hogy egészen kis gyerekek – 10 évesek vagy annál fiatalabbak (alsó tagozatos általános iskolások) – közül is sokan követnek el bűncselekményt.
A hiedelmekkel ellentétben a gyermekkorú elkövetők háromnegyed részét a szülők közösen nevelik (2003-ban 74,7%), azaz legalábbis „papíron” ép családdal állunk szemben, és meglepően kis arányban szerepelnek elvált szülők által nevelt gyerekek (12-13%). A nevelőotthonban, gyermekvédő, nevelő- és más intézetben élő gyermekkorú elkövetők aránya pedig csak 5-7%.
A 14. életévét még be nem töltött bűnelkövető tehát jellemzően fiú, a szülőkkel közös háztartásban él, s tipikusan vagyon elleni bűncselekményeket követ el.
A bűncselekmény elkövetésének módjára jellemző, hogy csoportosan történik (71-80%). Ez is rámutat arra, hogy a mintakövetés, a társaknak való megfelelés, a sajátos „csapatszellem” komoly szerepet játszik a gyermekbűnözésben. Egyedül csupán 20–29%-uk követ el a büntető törvénykönyvbe ütköző jogsértő magatartást. A felnőttkorúak esetében ez az arány fordított; ott az egyéni elkövetés tipikus. Jellemzően a gyermekkorúak együtt, illetve fiatalkorúakkal „bűnöznek”, ám felnőttkorúval együtt szinte elenyésző (3,5–6,1%) arányban.
A gyermekkorúak sérelmére elkövetett bűncselekményeket semmiképpen sem szabad csupán statisztikai adatként kezelni. Nem kapunk igazán átfogó képet a valós helyzetről, gondoljunk csak az iskolatársak sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekményekre, a drogfogyasztás sajátosságaira, az iskolai és az utcai verekedésekre, a családon belüli erőszak óriási latenciájára. A statisztikai adatok inkább csak egy kis ablakot nyitnak a gyermekbűnözés világára.
Mindannyiunk felelőssége, hogyan alakul a jö #1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése