AZ ORRNYILÁS ÉS ORRÜREG BETEGSÉGEI

AZ ORRNYILÁS ÉS ORRÜREG BETEGSÉGEI

Orrsövényferdülés

Az orrsövény általában egyenes, a két orrlyuk között helyezkedik el. Veleszületett fejlődési tökéletlenség vagy sérülés miatt azonban elhajolhat (elferdülhet), ilyenkor az egyik orrnyílás tágabb. A legtöbb emberben az orrsövény valamelyik irányba enyhén hajlik, az egyik orrnyílás a másiknál kissé szűkebb.

Kis ferdülés nem okoz tüneteket, és kezelése sem szükséges.

 Súlyos esetben azonban a ferdülés elzárhatja az egyik orrfelet, ez orrmelléküreg-gyulladásra (szinuszitisz) hajlamosíthat, különösen akkor, ha az elferdült orrsövény valamelyik orrmelléküreg szájadékának környékén rontja a funkciót. A ferdülés miatt az illető orrvérzésre is hajlamosabbá válik a ferdülésnél kialakuló légáram szárító hatása miatt. A légzési akadályt okozó orrsövény-ferdülés műtéti úton állítható helyre.

Az orrsövény átlyukadása

Az orrsövényen fekélyek és lyukak (perforációk) alakulhatnak ki orrműtét, többszörös sérülés (pl. orrpiszkálás vagy Wegener-féle granulomatózis, szifilisz és más betegségek) miatt. Gyakori "szippantásos" kokainhasználat miatt is fekélyek és lyukak jelennek meg, mivel a kokain csökkenti a véráramlást.

Tünetként az orrlyukak körül pörkösödés és ismétlődő orrvérzések léphetnek fel. Az apró lyukak légzés közben sípoló hangot adnak.

Bacitracin kenőccsel a pörkösödés csökkenthető. Néha a lyukat műtéttel korrigálják, amihez az orr más részének szöveteit vagy puha, hajlítható anyagból készült mesterséges membránt használnak fel. A legtöbb lyukat nem kell kezelni, hacsak a vérzés vagy a pörkösödés nem jelent komoly problémát.

Orrvérzés

Az orrvérzésnek (episztaxis) számos oka lehet, a leggyakoribb ezek közül az orrpiszkálás és a sérülés. A téli hideg, száraz levegő növeli az orrvérzés kockázatát. Az aszpirint vagy más, a véralvadást befolyásoló gyógyszert (alvadásgátlókat) szedő betegek orra gyakran vérzik. Egyes emberekben sokszor, míg másokban ritkán fordul elő.

A vérzés általában az orrsövény elülső részéről származik, ahol sok ér található. Lehet néhány csepp, vagy akár folyamatos vérzés is. A legtöbb orrvérzés sokkal ijesztőbb, mint amilyen súlyos valójában, de az orr hátsó részének vérzése - ami nem anynyira általános - veszélyesebb és nehezebben is kezelhető.

Megelőzés és kezelés 

Az orrvérzés megelőzésében fontos, hogy kerülni kell az orrpiszkálást, télen párásítani kell a levegőt, valamint egyes embereknek érdemes vazelinnel puhán tartani az orrsövény első részét. A vérzés általában otthon is elállítható, az orrszárny 5-10 percig tartó összenyomásával. Nagyon fontos, hogy az orrszárnyakat szorosan tartsák és azt 10 percnél hamarabb ne engedjék el. A többi otthoni módszer, pl. az orra helyezett jeges zacskó, az orrlyukakba dugott vattacsomó, a fej helyzetének megváltoztatása nem annyira hatékony.

Ha az orrszárnyak összenyomásával nem sikerül megfékezni az orrvérzést, orvoshoz kell fordulni. Az orvos a vérző orrlyukba érszűkítővel, pl. fenilefrinnel átitatott vattát helyez. Helyi érzéstelenítőt (pl. lidokaint) alkalmazva az orr elzsibbad, így abba az orvos betekinthet, felderítheti a vérzés helyét. Enyhe vérzéskor a kezelés gyakran ennyiből áll. Erősebb vagy ismétlődő vérzéskor az orvos ezüst-nitráttal vagy elektromos úton (elektromossággal hőt fejlesztve) roncsolja (kauterizálja) a vérzés forrását. Egy másik kezelési módszer során hosszú, nedvszívó szivacsot helyez az orrlyukba. Ez a nedvesség hatására megduzzad és elszorítja a vérzés helyét. A szivacsot 2-4 nap után távolítja el. Ritkán az orvos az egész orrlyukat kitamponálja gézzel. A gézt általában 3-4 nap után távolítják el.

Egyes betegekben, főleg idősebbek és érszűkületben (arterioszklerózisban) szenvedőkben a vérzés helye az orr hátsó részében van (poszterior orrvérzés). Ez a vérzés nehezen állítható el, akár életveszélyes is lehet. Ilyenkor egy speciális formájú ballont helyeznek az orrba, amit felfújva összenyomják a vérzés helyét. Ez és az orrot kitamponáló többi eljárás is rendkívül kényelmetlen, és a légzést is megnehezíti. Ezért az ilyen betegeket általában kórházba utalják, ahol oxigént és antibiotikumokat kapnak, hogy megelőzzék az orrmelléküregekben kialakuló fertőzést.

 Az orr kitamponálása okozta kényelmetlenség és légzési nehézség miatt az orvos némelykor endoszkóp (kis képalkotó eszköz) segítségével kauterizálja vagy összecsípteti a vérző eret. Ritkán röntgentechnika segítségével az orvos katétert vezet az érrendszeren át a vérzés helyéig és a vérző eret elzáró anyagot fecskendez oda.

Orrnyílás gyulladás

Az orrnyílás gyulladás közvetlenül az orrlyukakban elhelyezkedő terület (a nazális vesztibulum) fertőzése.

Az orrlyuk enyhe fertőzése miatt gennygyülem jelenhet meg az orrszőrök tövénél (follikulitisz), és néha pörkösödést okoz az orrlyukak körül. A betegség oka rendszerint egy Staphylococcus baktérium. Bacitracin kenőccsel a fertőzés általában gyógyítható.

Súlyosabb fertőzéskor furunkulusok alakulhatnak ki a vesztibulumban. A furunkulusok terjedő fertőzést okoznak az orr hegyének bőre alatt (cellulitisz). Az arc e részén kialakuló fertőzések veszélyesek, mert innen vénák vezetnek az agy felé. Ha a baktériumok eljutnak az agyba, életveszélyes állapot: sinus kavernózus trombózis alakulhat ki. 

A betegséget általában szájon át adott antibiotikummal és napi 3x15-20 perces nedves, meleg ruhás borogatással kezelik. Az antibiotikumos kezelésnek ellenálló nagy furunkulusokat műtéti úton kell leszívni.

Orrnyálkahártya-gyulladás (rinitisz)

A rinitiszben az orrnyálkahártya gyulladttá válik és megduzzad. Jellemzői az orrfolyás és a gátolt orrlégzés, általában megfázás  vagy allergia okozza. 

A felső légutak közül leggyakrabban az orr fertőződik meg. Az orrnyálkahártya-gyulladás lehet akut (rövid lefolyású) vagy krónikus (tartós). Az akut orrnyálkahártya-gyulladást (a náthát) általában vírusos fertőzés okozza, bár allergia vagy egyéb okok miatt is kialakulhat. A krónikus orrnyálkahártya-gyulladás gyakran idült orrmelléküreg-gyulladással együtt jelentkezik (krónikus rinoszinuszitisz).

Vírusos orrnyálkahártya-gyulladás:Az akut vírusos orrnyálkahártya-gyulladást (közönséges megfázást) többféle vírus okozhatja. A betegségben orrfolyás, nyálkahártya-duzzanat, garatba csurgó váladékozás, köhögés és hőemelkedés fordulhat elő. A nyálkahártyaduzzanat fenilefrin tartalmú orrpermet vagy szájon át adott pszeudoefedrin adásával enyhíthető. E recept nélkül kapható szerek az orrnyálkahártya ereit szűkítik. Az orrpermet legfeljebb 3-4 napig használható, mivel ezt követően, a szer hatásának elmúltával a nyálkahártya még jobban megduzzad. Ezt a jelenséget reaktív nyálkahártya-duzzanatnak hívják. Az orrfolyás antihisztaminokkal enyhíthető, ezek a szerek azonban álmosságot és más panaszokat is okozhatnak, főként idős emberekben.  Az antibiotikum az akut vírusos náthát nem gyógyítják.

Allergiás orrnyálkahártya-gyulladás:Az allergiás náthát az immunrendszer valamilyen környezeti hatásra adott reakciója idézi elő. Ilyen környezeti hatás lehet a por, a penész, a pollen, a fű, a fák és az állatok. Az allergiás nátha tünetei a tüsszögés, az orrfolyás, az orrnyálkahártya duzzanata és a szemviszketés, könnyezés. A diagnózis a kórtörténetben szereplő tünetek alapján állítható fel. Gyakran a beteg családjában fordul elő allergia. További információkat vérvizsgálatokkal és bőrteszttel lehet nyerni.

Az orvos kiderítheti, hogy az allergiát kiváltó anyagot kerülni kell, ez azonban nem mindig lehetséges. A különböző allergén által kiváltott orrgyulladások enyhíthetők kortikoszteroidos orrpermettel, ezek hosszú távú használata is biztonságos. Antihisztaminokkal megelőzhető az allergiás reakció, ezáltal a tünetek megjelenése is. Az antihisztaminok szárazabbá teszik az orrnyálkahártyát, sok fajtájuk azonban álmosságot és más panaszokat is okoz, főleg idős betegekben. Az újabb szerek csak receptre kaphatók, ugyanakkor kevesebb mellékhatásuk van. Az allergén immunterápiával (deszenzibilizációval) hosszú távon tolerancia érhető el a specifikus környezeti hatásokkal szemben, de teljes hatásuk kifejtéséhez hónapokra vagy évekre van szükség. Antibiotikumokkal a betegség tünetei nem enyhíthetők.

Sorvadásos (atrófiás) orrnyálkahártya-gyulladás:Az atrófiás

orrnyálkahártya-gyulladás a krónikus orrnyálkahártya-gyulladás egyik formája. A betegségben a nyálkahártya elvékonyodik és megkeményedik, emiatt az orrjáratok kitágulnak és kiszáradnak. Az orrnyálkahártyában a normális körülmények között meglévő, a nyálkát kiválasztó, csillószőrös sejtek helyét más, a bőrben előforduló sejtekhez hasonlóak foglalják el. A betegség olyan orrmelléküreg-műtét következménye lehet, aminek során sok képletet és orrnyálkahártyát távolítottak el. A nyálkahártya elhúzódó fertőzése is kiváltó tényező lehet.

Az orrban pörkök alakulnak ki, kellemetlen szag lép fel. Az ilyen betegnek ismétlődő orrvérzései és szaglásromlása van (anoszmia).

A kezelés a pörkök csökkentésére, a szag megszüntetésére és a fertőzés enyhítésére irányul. Az orr belső részét megfelelő antibiotikummal, például bacitracinnal kezelik, ami elpusztítja a baktériumokat. Szájon át szedett, vagy orrspray formájában alkalmazott ösztrogénnel, valamint A- és D-vitaminnal a nyálkakiválasztás javítható, a pörkösödés visszaszorítható. További, szájon át vagy intravénásan adott antibiotikumok is segíthetnek. Az orrjáratok műtéti szűkítése is csökkenti a pörkösödést, mivel a csökkent légáram kevésbé szárítja az elvékonyodott nyálkahártyát.

Vazomotoros orrnyálkahártya-gyulladás:

A betegség a krónikus orrnyálkahártya-gyulladás egyik formája. Orrnyálkahártya duzzanat, tüsszögés és orrfolyás - tipikus allergiás tünetek - alakulnak ki, de allergia nem igazolható. Egyes betegekben az orr fokozottan reagál az ingerlő anyagokra (pl. porra vagy pollenekre), a parfümökre és a légszennyezésre. Panaszok hol vannak, hol elmúlnak, száraz időjárás esetén azonban súlyosbodnak. A megduzzadt nyálkahártya színe a pirostól a szederjesig terjed. Némelykor orrmelléküreg-gyulladás is előfordulhat. Ha a betegség tartós, az orr endoszkópos, illetve az orrmelléküregek komputertomográfiás (CT) vizsgálata ajánlott. Ha az orrmelléküreg-gyulladás nem súlyos, a kezelés célja a tünetek enyhítése. Hasznos lehet a dohányzás és az irritativ anyagok kerülése, valamint a páratartalom növelése párásítóval ellátott központi fűtéssel vagy párologtató használatával.

Orrpolip

Az orrpolipok az orrnyálkahártya testes kitüremkedései.

A polipok tipikusan könnycsepp alakú képződmények az orrmelléküregek szájadékai körül. A polip egy meghámozott, mag nélküli szőlőszemre emlékeztet. A vastagbél vagy a húgyhólyag polipjaival szemben az orrpolipok nem daganatok, jelenlétük nem jelenti a rák kialakulásának kockázatát. Mindössze gyulladás következményei, habár a betegség családi halmozódása is előfordulhat. A polipból vett minta szövettani vizsgálata igazolja, hogy ez nem rák.

A polipok kialakulhatnak fertőzés során, és a fertőzés elmúltával el is tűnhetnek, illetve kifejlődhetnek lassan és megmaradhatnak. Sokan nem is veszik észre, hogy orrpolipjuk van, annak ellenére, hogy orr-nyálkahártya duzzanatuk, gátolt orrlégzésük, orrfolyásuk vagy krónikus fertőzésük van.

A polipos betegek súlyosan allergiásak lehetnek aszpirinre és más nem-szteroid gyulladásgátlókra.  Az orrpolipos betegek gyakran asztmások is.

Orrspray-ben vagy szájon át alkalmazott kortikoszteroidokkal a polipok megszüntethetők, illetve azok mérete csökkenthető. Endoszkópos műtétre vagy szájon át szedett kortikoszteroidokra lehet szükség, ha a polipok elzárják a légutakat, vagy gyakori orrmelléküreg-gyulladást okoznak azzal, hogy elzárják az orrmelléküregek szájadékát és ezzel a váladék útját. A polipok általában visszanőnek, hacsak a hátterükben álló irritációt, allergiát vagy fertőzést meg nem gyógyítják. Aeroszolos kortikoszteroid-permettel az újabb előfordulások megjelenése lelassítható, vagy teljesen elkerülhető. A beteget azonban endoszkóppal rendszeresen ellenőrizni kell, hogy kezeljék a makacs vagy újra felbukkanó panaszokat.

Orrmelléküreg-gyulladás

Orrmelléküreg-gyulladást (melléküreg-gyulladás, szinuszitisz) általában allergiás reakció vagy fertőzés okozza.

Az orrmelléküreg-gyulladás az egyik leggyakoribb egészségügyi probléma. Tünetei évente mintegy 10-15 millió emberben lépnek fel. A betegség a 4 melléküreg pár (arc [maxilláris], rostacsonti [etmoidális], homlokcsonti [frontális] vagy ékcsonti [szfenoidális]) bármelyikben előfordulhat. A szinuszitisz szinte mindig az orrjáratok gyulladásával (rinitisz) jár együtt, ezért az orvosok egy része rinoszinuszitisznek nevezi. Lehet akut (gyors lefolyású) vagy krónikus (tartós).

Akut melléküreg-gyulladás:

Az akut melléküreg-gyulladást többféle baktérium okozhatja, általában a melléküregek szájadékának elzáródása után alakul ki. Az elzáródás a felső légutak vírusos fertőzésének, pl. megfázásnak is lehet az eredménye. A megfázás alatt a megduzzadt orrnyálkahártya könnyen elzárja a melléküregek szájadékát. A melléküregekben található levegő felszívódik a véráramba, ezért az üregekben levő nyomás csökken, fájdalmat okoz, és folyadék szaporodik az üregben. Ez a folyadék kiváló táptalaj a baktériumoknak. Fehérvérsejtek és további folyadék érkezik a baktériumok elleni küzdelemhez, ez a beáramlás növeli a nyomást, és további fájdalmat okoz.

Az orrnyálkahártya allergia következtében is megduzzadhat, és elzárhatja a melléküregek kivezető járatát. Az orrsövényferdülésben szenvedőknek nagyobb az esély a melléküregek elzáródására.

Krónikus melléküreg-gyulladás:A melléküreg-gyulladás akkor nevezhető krónikusnak, ha már legalább 8-12 héten át fennáll. A betegség pontos oka nem ismert, vírusos fertőzés, illetve súlyos allergia, vagy a beteget ért környezeti szennyezés után léphet fel. Ha a beteg családjában már előfordult a betegség, a genetikai adottság is lehet hajlamosító tényező. Bakteriális vagy gombás fertőzés esetén a gyulladás sokkal rosszabb. Néha az arcüreg-gyulladás hátterében az áll, hogy valamelyik felső fog tályogja átterjed a felette levő melléküregre.

Panaszok, tünetek és kórisme 

Az akut orrmelléküreg-gyulladás fájdalmat, érzékenységet és duzzanatot okoz az érintett melléküreg felett. Az arcüreg-gyulladás az arccsont felett, közvetlen a szemek alatt, a fogakban és a fejben okoz fájdalmat. A homloküreg-gyulladás a homlokban vált ki fejfájást. A rostacsont üregének gyulladásában a fájdalom a szemek mögött és között, valamint a homlokban jelentkezik hasító fájdalomként. Az ékcsonti üreg gyulladása által okozott fájdalom helye nem határozható meg pontosan, előfordulhat a fej első vagy hátsó részén.

Akut orrmelléküreg-gyulladásban sárga vagy zöld genny ürülhet az orrból. Láz és hidegrázás is előfordul, jelenlétük azonban arra utal, hogy a fertőzés továbbterjedt az orrmelléküregekből. Látászavar vagy szem körüli duzzanat esetén súlyos állapotról van szó, amely rendkívül gyorsan - perceken vagy órákon belül - vaksághoz vezethet. Ilyen tünetek esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.

A krónikus arcüreggyulladás tünetei alattomosabbak, fájdalom ritkábban fordul elő. Fő tünetei az orrdugulás, az orrnyálkahártya duzzanata és az orrfolyás. A váladék színes, nem víztiszta és a szaglásromlás is előfordul. A betegnek rossz a közérzete.

A diagnózist a jellemző tünetek, és néha röntgenfelvétel alapján lehet felállítani. A röntgenfelvételek folyadékot mutathatnak az orrmelléküregekben, komputertomográfiás (CT) vizsgálattal azonban jobban megállapítható a betegség kiterjedése és súlyossága. Arcüreg gyulladás esetén röntgenvizsgálattal állapítják meg, hogy nincs-e valamelyik fogon tályog. Egyes esetekben endoszkóppal (vékony képalkotó eszköz) vizsgálják meg a melléküregek szájadékát, és váladékmintát is vesznek tenyésztés céljára. A beavatkozás az orvosi rendelőben, helyi érzéstelenítésben elvégezhető.

Kezelés 

Az akut melléküreg-gyulladás kezelése az üreg leszívásából és a fertőzés gyógyításából áll. Rövid ideig használható az erek összeszűkítésére alkalmas hatóanyagot pl. fenilefrint tartalmazó orrpermet. A hasonló szerek, például a szájon át szedett pszeudoefedrin, kevésbé hatékonyak. Az akut és a krónikus szinuszitisz kezelésére egyaránt antibiotikumokat, pl. amoxicillint vagy trimetoprim-szulfametoxazolt adnak, a krónikus betegeknek azonban ezeket a szereket hosszabb ideig kell szedniük. Kortikoszteroidot tartalmazó orrpermettel és tablettákkal a nyálkahártya gyulladása csökkenthető. Az egyértelmű allergiás tünetek antihisztaminokkal kezelhetők. Az orrüreg sós vízzel történő öblítése kitisztítja, és nedvesen tartja az orrmelléküregeket. Ha az antibiotikumok nem hatásosak, műtétet végeznek. A műtét egyik célja lehet, hogy kimossák a melléküreget és tenyésztéshez mintát vegyenek, másik cél lehet, hogy javítsák a melléküreg szellőzését és a váladék ürülését, ami a gyulladás gyógyulását segíti elő.

Orrcsonttörés

Az orr csontjai gyakrabban törnek el, mint az arc többi csontja. Töréskor az orrnyálkahártya általában megreped, ezért orrvérzés jelentkezik. Az orrnyereg gyakran az egyik irányba tolódik el. Az orrsövény porcos része is eltörhet. Ha vér gyűlik össze a porc körül, az elhalhat. Az elpusztult porc felbomlik, nyereg-orr alakul ki, azaz az orrnyereg közepe besüllyed.

Kórisme és kezelés 

Ha a beteg orra tompa ütést követően vérzik, fáj és megdagad, valószínűleg eltört. A fájdalom és a duzzanat enyhíthető, ha a beteg 2 óránként 15 percre jeges tasakot helyez rá, valamint ha megemelt fejtámlával alszik; azonban mindenképpen orvosi ellátásra van szükség.

A nyálkahártya és más puha szövetek hamar megduzzadnak, ettől a törés helyének meghatározása nehézzé válik, ezért a vizsgálatnak gyorsan (az első néhány órában) meg kell történnie. Ha ez nem lehetséges, akkor a vizsgálatot a duzzadás enyhülése után, de a csontok rögzülése előtt kell elvégezni.

Szokványos esetben az orrhátat óvatosan megtapogatva az orr formájának és helyzetének változása, a csontok rendellenes mozgása és az egymáshoz súrlódó törött csontvégek tapinthatók, valamint érzékenység tapasztalható. A csontok elhelyezkedése a röntgenfelvételen sokszor kevésbé látszik, mint amilyen mértékben az orvos szemével és ujjával azt érzékelni tudja.

A törött csontvégek összeillesztése előtt általában 3-5 napot várnak, amíg a duzzadás elmúlik. Ilyenkor az orvos jobban látja és érzi, mikor illeszkednek helyesen a csontvégek.

Sok orrtörésnél a csontok jó helyzetben maradnak, beavatkozás nem szükséges.

A törött csontok helyreillesztése felnőttek esetében helyi, gyermekek esetében általános érzéstelenítésben történik. Az orrsövényben felgyűlt vért lebocsátják, az orvos kis bemetszést ejt az orrsövény nyálkahártyáján, hogy megakadályozza a porc elhalását. Az orvos ujjainak nyomásával helyére illeszti a csontokat, majd az orrot külső sínnel rögzíti. A sín helyett belső rögzítés is alkalmazható. Az orrcsont törése kb. 6 hét alatt gyógyul.

Az orrsövény törésének kezelése nehéz, gyakran utólagos műtétre van szükség.

#1 Dr.BauerBela

---