Az óvoda hatása a szülői házra
Az óvónők munkája mellett, az élő környezethez
való pozitív viszony kialakításában, az erkölcsi értékek elfogadásában, a
család elsődlegesen meghatározó.
A szülők egyéni felfogása, viselkedésmódja a gyerek számára
követendő.
(A negatív viselkedés oka a környezetről szerezhető ismeretek hiánya.) Ezek
miatt szükségesnek tartják szinte minden
óvodában a szülők ismereteinek kiegészítése, természethez való pozitív kötödés
elősegítése. Ezekhez a hétvégeken szervezett közös családi kirándulások bizonyultak a
legjobbak.
Az óvónők viselkedése, a természethez és a gyermekekhez való
fordulásuk a példa erejével hat. Szülői értekezleten, nyílt napokon gyakran beszélgetnek,
kitűzött témaként a természet-, környezetvédelem fontosságáról, az egyszerű
ember mindennapos cselekedeteiről.
Környezeti nevelés területén fokozott a felnőtt
modell felelőssége. Elfogadva azt az íratlan törvényt, hogy "
mindenki ott tegyen, ahol él. " A pedagógusnak, tudják, hogy
a szokások nagyon korai életszakaszban alakulnak ki.
Azok a pozitív, (negatív) élmények amelyek
alapvetően meghatározóak a felnőtt ember
gondolkodásánál, életmódjánál, az első években megtörténnek.
A nevelésben a leghatékonyabb módszer a
példamutatás.
A gyerekek világlátását a mindennapiság formálja, ahogyan otthon, az óvodában
bánunk velük, amennyi
szabadságélményben részesítjük őket.
Az egészséges életmódra nevelés szempontjából is
meghatározóak
azok a viselkedésminták, viszonyulási módok, amelyet a gyermek otthon, az
óvodában elles. Az
egészséges ember, akiben " ép a
test és ép a lélek"
harmóniára törekszik. A
harmóniát, a mindennapokban megvalósítani nagyon nehéz, beszélni róla még
nehezebb.
A gyermekek "az osztatlan szent
időben" élnek. Az óvodai környezeti nevelés,
becsben tartja a gyermeki örömöt, a képzeletet, a kíváncsiságot, a
találgatás a
"mi minden lehetne a világban " örömélményét, hiszen a
világ megismerésének sokféle módja van, az önmagunk megismerésének is.
Talán
a legszebb pedagógusi képesség felismerni a gyermek értelmének nyiladozását, a
nagy szemű rácsodálkozásokat, az angyalian naiv bontakozó gondolatsorokat,
szemünk előtt látni a gyermek értelmi fejlődését. A változatos módszerek
alkalmazásával elérhető a fejlődés, akkor is, ha tudjuk a gyerek nem mindig működik " előírás " szerint! Néha nem akar
gyümölcsöt enni, időben ágyba menni, kellő mennyiséget mozogni, sétálni, nyúz
bennünket, hogy tévézhessen, szemtelen, durcás, türelmetlen, engedékenység,
szigor, - semmi sem segít.
Az
óvodákban játszva, gondolkodunk együtt, hiszen "ha
rend van a gondolatainkban rend lesz az életünkben". Közösen, a gyerek tevékenységére számítva oldva meg a napi
feladatokat, mi magunk lepődünk meg a legjobban azon, hogy olyan nehezen
megválaszolható kérdést senki emberfia nem tud feltenni, mint a gyerek.
A környezeti nevelés „játszani hív” hiszen az óvodás, életkori
sajátossága az, hogy játszik, és a körülötte lévő világgal így ismerkedik.
Játékos feladatokkal, óvónő által
kezdeményezett tanulási szituációkkal,
becsalogatja a fejlődés a táplálkozás a tisztálkodás, a sport , a
család, a világába. Gondolatokat ébresztve a környezet, a közlekedés, az illem és a
veszélyes helyzetek témaköréből.
A
gyerekek tapasztalatokat gyűjthetnek játszva, beszélgetve rajzolva, festve,
tréfás feladatok megoldása közben, hogy boldogabbak legyenek, hogy másként
viszonyuljanak önmagukhoz, a többi emberhez, és általában a világhoz.
Ahol
van idő, türelem, ahol a gyerek az egész napját átszőheti a játék, ahol a
puszta létével nem zavar, ahol a gyereknek helye van a közösségben, ott a gyermek egészségesen
fejlődik, ott a gyerek "a rám is szükség
van érzésével" ébred. A közösen megoldott megbeszélt játékos
feladatok az egész napi közös tevékenységek, segítenek már csírájában jóra
fordítani a gondokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése