Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. november 14., hétfő

A boldog gyerek és a rendetlen lakás



A boldog gyerek és a rendetlen lakás
EGY ELGONDOLKODTATÓ LEVÉL.
Különös elégedettség töltött el a minap, amikor olyan apróságoknak tűnő feladatokat sikerült sorjában elvégeznem, mint az ebéd előkészítése, majd megsütése, a mosatlan edények elmosogatása és szekrénybe helyezése, a gyermek elaltatása, majd pedig egy finom kávé csendben és nyugalomban való elfogyasztása.
Az igazság az, hogy jómagam nehezen birkózom meg a mindennapi házimunkával. A fene se érti, hogyan is kell azt jól csinálni, hogy mindig tiszták legyenek az edények, hogy a gyerek ne egyen morzsákat és egyéb, majdhogynem izgő-mozgó dolgokat a földről, hogy csillogjon a fürdőszoba, de mellette azért normális is maradjon az ember, és persze a gyerekkel is legyen. Nekem a kettő egyszerre egyszerűen nem megy.
Már a szülővé válás elején úgy döntöttem, inkább játszom egy jót a fiammal, mint hogy sikáljam az edényeket, ő pedig közben rángassa a lábamat, esetleg odaültessem a tévé elé, amíg én végzek a munkával. Mert megtehetném. Sokan meg is teszik, akár annak érdekében is, hogy nyugodtan, újságot olvasva vagy internetezés közben forrón elkortyolhassák kávéjukat.
Nem mondom, hogy ez bűn, és azt sem mondom, hogy velem nem fordul elő, hogy szuszannásnyi időre szükségem van, hiszen ez teljesen természetes. Viszont, amikor úgy érzem, hogy kezdenek átcsapni a fejem felett a hullámok, mindig József Attila sorai jutnak eszembe: „Hagyja a dagadt ruhát másra. / Engem vigyen föl a padlásra.” Olyan fájdalmasan őszinték ennek a gyermek Attilának a szavai, hogy inkább hagyom gyűlni a csetrest, és az estémet áldozom fel a házimunkára, vagy még inkább akkor mosogatok, ha a gyermek Apával vagy a Mamával, Nagyapóval játszik éppen önfeledten.
Azt mondják a pszichológusok, a jó anyukáknak rendetlen lakásuk és boldog gyerekeik vannak. Hiszem, hogy így van. Mert egy gyerek a morzsás nappaliban és konyhában is boldog, ha szeretet és a boldog, kiegyensúlyozott, nem pedig a feladatoktól idegzsábás szülők veszik körül.
Visszagondolva az anyává válásom előtti időszakra, rájövök, hogy sohasem voltam egy mintaháziasszony. A mindennapi rendrakás, a folyamatos portalanítás helyett inkább leültünk a párommal beszélgetni, megnéztünk egy filmet, vagy ki-ki a saját hobbijának, én legfőképp az olvasásnak hódoltam. Ma sem teszünk másként. Ha esténként lenne is mit elmosogatni, inkább döntünk a filmezés mellett, s lehet, hogy másnap rossz felkelni, mert még mindig ott várnak az edények, viszont szellemileg és lelkileg feltöltődve lehet ripsz-ropsz a végére járni a munkának.
Az olvasás viszont hiányzik, mert akármennyire kipihentnek és energikusnak hiszem magam napközben, az esti olvasás egyszerűen dugába dől, mert ha a kezembe veszek egy könyvet, két perc múlva lecsukódnak a szemeim, és olyan mély álomba merülök, amelyből csakis a kisfiam sírása tud felébreszteni.
Semmiért sem cserélném el ezt az időszakot, még akkor sem, ha néha azért úgy érzem, ekkora rendetlenségben és „koc”-ban (értsd: kosz), ahogy a fiam mondja, valóban nem lehet már élni.
Lehet, és boldognak lenni is lehet benne, mert olyan élményekkel gazdagodom, amelyek megismétlődni nem tudnak, s amelyek erőt adnak majd a későbbiekben a munka végzéséhez.
Én a nőnap kapcsán sem kívánok sem magamnak, sem más nőnek és anyának mást, mint hogy teljes nyugalomban tudjuk élvezni a mindennapjainkat, elfeledve a házimunkát és a mindennapi kötelezettségeket. A mosatlan edények megvárnak, inkább mozduljunk ki valahová, és élvezzük az életet!

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése