Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. november 5., szombat

A gyermekkor gyakori betegségei: lúdtalp, X- vagy karikaláb



A gyermekkor gyakori betegségei: lúdtalp, X- vagy karikaláb
Népbetegség a lúdtalp, és ugyancsak sok gyermeknél fordul elő az X- vagy karikaláb. Mindhárom problémával ajánlatos idejében orvoshoz vinni a gyereket, az alapbetegségen túl ugyanis számos további – akár felnőttkorban jelentkező – problé­mát okoznak ezek az elváltozások.

Csecsemőkorban a gyerek a mozgásigényét elsősorban mászás, kúszás formájában elégíti ki. A járás a felállás következménye, fokozatosan alakul ki, az izomerő fokozódásával, illetve a reflexek fejlődésével. A két lábon való állás, járás kimondottan az emberre jellemző. Az evolúció során alakult át a csontváz, a szalagrendszer és az izomzat, ami biztosítja ezt. A két lábra emelkedés idején korabeli elődünk még hajlított térdekkel, előrehajlott gerinccel és lelógó felső végtagokkal közlekedett. Fokozatosan alakultak ki azok az anatómiai viszonyok, amelyek jellemzőek a mai emberre: a láb hosszanti és haránt boltozatai, amelyek mint „rugók” biztosítják a biztos talajfogást, illetve járást. A test súlyát a csontos medencén keresztül az alsó végtagok viszik, az egyenes tartásért a gerincoszlop felelős. A csontos váz – amelynek mozgó részei az ízületek – úgy alakult az idő folyamán, hogy optimális legyen a terhelés. Az ízületi tokok és a szalagrendszer a passzív tartórészei a csontos váznak, az aktív tartói és mozgatói pedig az izmok. A tömegvonzás leküzdéséért az úgynevezett antigravitacionális izmok a felelősek. Lábboltozataink passzív tartói a lábtőcsontok és lábközépcsontok architektúrája, illetve szalagrendszere. Aktív tartói a láb saját izmai, illetve a lábszár hajlító és feszítő izmai. Az alsó végtag aktív tartói, illetve mozgatói a farizmok, a comb feszítő és hajlító izmai, valamint a lábszár izomzata. A gerinc passzív tartóelemei a csigolyák, illetve az ezek között lévő ízületek, amelyeket szalagrendszer tart össze. Az aktív tartói a vázizomzat, amely a hátizmokból, a gerinc saját izmaiból áll kölcsönhatásban a tarkó, nyak, valamint a has izmaival. Az élet folyamán kialakulnak a gerinc úgynevezett fiziológiás görbületei, ami a nyaki, valamint az ágyéki homorulatból, illetve háti és keresztcsonti domborulatból áll.

A felsoroltak harmonikus egyensúlyban biztosítják az optimális két lábon való járást.
Mindaddig nincs baj, míg ez a harmonikus egyensúly valamilyen okból fel nem borul
. Ennek számos oka lehet, például a csontrendszert, izomrendszert, idegrendszert érintő betegségek. Mindezeket külső és belső tényezők befolyásolják. A belső tényezőket, mint például az öröklődést, nem tudjuk befolyásolni, a külső tényezőket azonban bizonyos fokig kontrollálhatjuk. Ilyen külső tényező lehet a túl korai felállás, illetve a járás erőltetése. A súlytöbblet, a nem megfelelő cipő, a gyengén fejlett vázizomzat, a túlzott mozgáshiány, a nem megfelelő táplálkozás mind további külső tényezők, amelyek negatívan befolyásolják az optimális járást. Kisgyermekkorban ezen tényezők hozzájárulhatnak a lúdtalp kialakulásához, vagy térdízületi tengelyeltérésekhez vezethetnek, mint amilyen például az úgynevezett X-láb vagy karikaláb. Kisiskolás és iskoláskorban a felsorolt tényezők szintén okozhatnak lúdtalpat vagy térdízületi tengelyferdülést, ugyanakkor leggyakrabban a gerincferdülések, illetve a hanyag tartás kialakulásában felelősek.

A súlytöbblet kialakulásában meghatározó szerepe van a nem megfelelő táplálkozásnak, a túlzott szénhidrátbevitelnek, szénsavas vagy nem szénsavas üdítőitalok fogyasztásának. Negatívan befolyásolja a csontok fejlődését a csökkent kalciumbevitel (kevés tejtermék fogyasztása) vagy a túlságosan káliumgazdag étrend (például a banánban, körtében nagyon sok a kálium, amely kiürülésével együtt a kalciumot is kiviszi a szervezetből). Szintén rizikófaktor a D-vitamin hiánya, amelynek kialakulása rendszeres szabadban való tartózkodással elkerülhető. A mozgáshiány az izomzat gyenge fejlettségéhez vezet, ami számtalan tartásbeli rendellenességet eredményez. Ezért ajánlott minél korábban megtanítani például úszni a gyerekeket, és rendszeres sportolásra bátorítani őket.

– Mennyire gyakori probléma a lúdtalp, és főként, mikor alakul ki?

–A népbetegségnek számító lúdtalp minden életkorban előfordul, de óvodás- és kisiskoláskorban a leggyakoribb lábpanaszt okozó elváltozás. A tízéves korosztálynak körülbelül négy-öt százaléka lúdtalpas.
Ez a szám ötvenéves korra – főként a testsúlytöbbletek miatt – megháromszorozódik. Oka a láb boltozatos szerkezetét tartó képletek meggyengülése, ami miatt a talp lapossá válik, és legtöbb esetben a sarok befelé dől.

Megjegyzendő, hogy a boltozatok csak kétéves kor után kezdenek kialakulni, a terhelés hatására. A csecsemőnek nincsenek boltozatai, tehát lúdtalpról csak már jól járó gyermeknél beszélhetünk. Jelleg­zetessége, hogy a sarokcsont befelé áll, a gyerek fáradékonyságról, később lábszárfájdalmakról panaszkodik. Bizonyos mértékig megelőzhető a kialakulása megfelelő cipő használatával, illetve azzal, ha a gyerek a szabadban füves, illetve homokos talajon gyakran jár mezítláb. Amint arról már beszéltünk, az a jó gyerekcipő, amelynek a szára magas, fűzős, és hátul kemény kérgű, tartja a kisgyermek bokáját. Ha kezelésre kerül sor, akkor hat év alatt nem javasolunk lúdtalpbetétet, mert a passzív tehermentesítés még jobban elgyöngíti az amúgy is meggyengült szalagokat és az „ellustult” izmokat. Inkább döntött sarkú cipő viselését ajánljuk, amely által a sarok belső oldalát külső sarokemelővel megemeljük, így korrigálva a kóros bedőléseket. Ez a cipő viselhető kint az utcán, napköziben, illetve otthon is. Ugyanakkor rendszeres lábtorna ajánlott, amely lábujjhegyen, a láb külső peremén, illetve sarkon való járásból áll. Szintén hasznos a lábujjak fogómozgást végző gyakorlata.

A lúdtalp felnőttkorban is nagyon sok problémát okoz, kopásos betegségekhez vezet. Nagyon sok esetben a felnőttkori gerincpanaszok, derékfájdalmak oka épp egy lúdtalp vagy egy térdízületi ferdülés.

– Mi a térdízületi tengelyferdülés?

A térdízületek deformitása, X-lábnak vagy karikalábnak nevezzük a betegséget. Nem annyira gyakori probléma, mint a lúdtalp, de szintén sokszor előfordul. Hátterében nagyon sok esetben az elégtelen D-vitamin bevitel miatt jelentkező rahitisz (angolkór) áll. A tengelyferdülések na­gyon pici korban is kialakulhatnak. Kezelhetők, korrigálhatók, de sok esetben a szülők nem hozzák idejében orvoshoz a gyerekeket. A tengelyferdülések ugyanis két-három évesen jól befolyásolhatók ortézisekkel (külső rögzítők, amelyek gipszből, műgyantából készülnek, csak időlegesen kell viselni őket, fel- és lecsatolhatók), nagyobb korban viszont már csak műtéttel lehet őket kijavítani. Ha tehát gyanús az anyának, apának, nagymamának, hogy a gyerek „ikszel” vagy karikó, akkor minél hamarabb ortopéd szakorvoshoz kell fordulni.

– Esztétikai jellegén kívül is okoz problémákat az X-láb és a karikaláb?

– Számos felnőttkori ízületi betegség forrásai ezek a tengelyeltérések. A térdízület szintjén ugyanakkor felnőttkorban korai porckopáshoz vezethetnek. Tehát jó odafigyelni erre kiskorban, mert később számos komoly problémát okozhat.

– Azt mondta, nagyon fontos a testmozgás a problémák elkerülése érdekében. Mennyi lenne az ideális mozgás?

– A mozgáshiány főleg kisiskolás- és iskoláskorban következik be, amikor a gyerekek egyre többet ülnek a számítógép előtt és mind kevesebb időt töltenek a szabadban mozgással. A legtöbb gyerek sajnos, állandó sport- és mozgáshiányban szenved, nagyon kicsi az a réteg, amely rendszeresen sportol. Ezért a szülők is felelősek, a megváltozott életvitel, a rohanás mind-mind olyan faktor, ami ehhez hozzájárul. Ha a gyerekek a heti két tornaórán rendesen részt vennének, tehát heti két alkalommal ötven percet aktív mozgással töltenének, és ehhez társulna még hétvégén valami szabadban szervezett program, például kirándulás, biciklizés, az már elfogadható lenne. Ez nem olyan sok, ha akarjuk, meg lehet valósítani.
A legkomplexebb sportok egyébként, amelyek harmonikusan fejlesztik az egész test izomzatát, és jó hatással vannak a légzés- meg a szív- és érrendszerre is, az az úszás és a sífutás, amelyek minden izmot fejlesztenek, és nem terhelik meg az ízületeket.

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése