Szülői érzelmi zsarolás

Az elmúlt évek során nagyon sok ember problémáját végighallgatva azt tapasztaltam, hogy van egy olyan tényező, ami már-már népbetegség szintű méreteket ölt. A legtöbb szülő – felnőtt gyermek probléma közös vonása az, hogy nem tudnak mit kezdeni a szülői érzelmi zsarolás tényével, egyszerűen leblokkolnak, és védtelennek érzik magukat.

Anyagilag független, tanult embereknek vajon miért okoz nehézséget kikeveredni ebből az érzelmi állapotból, és rendezni kapcsolataikat? Az érzelmi zsarolás lehet enyhébb és súlyosabb, nem mindig pontosan megfogható, ám annál inkább érezhető.
“Mennyi mindent megadtunk, és ez a hála érte?”“Bezzeg az XY gyereke örülne, ha olyan szülei lennének, mint mi”
“Már egy hete felém se nézel”
“Bezzeg, amikor neked kellett valami, én azonnal ugrottam”
“Én csak jót akartam”
“Ugyanolyan vagy mint apád/anyád”
“Apád/anyád nem akarta, hogy megszüless”
Ez csak néhány példa a tipikus szülői érzelmi zsarolás mondatok közül, emellett léteznek olyan viselkedésformák is, amelyek célja a rejtett manipulálás, mint például a sírás, vagy olyan betegség, amelynek rejtetten az a funkciója, hogy a másikból figyelmet, törődést váltson ki (nem összekeverendő a manipulálástól mentes sírással vagy betegséggel!), vagy a durcás sértődöttség, kommunikáció beszüntetés.

Érzelmi zsarolás háttere

A legtöbb érzelmi zsarolás hátterében egyetlen érzelem áll: a félelem. Félelem attól, hogy “egyedül maradok, ha kirepül a gyerek”, hogy “nem vagyok elég jó”, hogy “nem fogadnak el”, hogy “nem ismernek el”, hogy “nem viszonozzák az áldozatomat” és így tovább. Mindezek a szülői hiányérzetek a saját életút megtapasztalásaiból gyermekkorban, vagy később alakulnak ki – vagy generációsan adódnak tovább – hiszen senki nem születik eredendően magányérzéssel, önbizalomhiánnyal, bizalmatlansággal, önbecsüléshiánnyal, még a felmenők sem.
Amíg pedig a befolyásolt gyerek reagál a zsarolásra, addig tulajdonképpen kielégíti a manipuláció hátterében álló érzelmi igényeket, és segít kitölteni az érzelmi űrt, vagyis enyhíti a szülő magányérzését, önbizalomhiányát, a “feláldoztam érted” fájdalmát, és így tovább, csakhogy ebbe a gyerek előbb-utóbb lelkileg belefárad, hiszen nagy teher egyszerre két-három ember érzelmi puttonyát cipelni, amelyikből az egyik a sajátja, a többi a szüleié.
Sok olyan vendéggel találkoztam, akik az efféle érzelmi zsarolásra csak az indulatos kommunikáció eszközét ismerték, egyszerűen így tudtak védekezni. Aztán újra csapdába estek, hiszen a szülő kapva kapott az alkalmon, és gyereke stílusát annak hálátlansága bizonyítékaként kezdte értelmezni. Ördögi kör.

Miért nehéz kilépni az érzelmi zsarolásból?

Erre a lélek rejtett működése adja a választ.
A lojalitás
A kilépés azért nehéz, mert a gyermek lojális mindkét szülőjéhez, függetlenül attól, hogy kik a szülei. Ez abból fakad, hogy a lelkében érzi és tudja, hogy azzal, hogy megkapta az életet a szüleitől, “adósukká” vált, hiszen az élet a legnagyobb ajándék, amit ember kaphat. Ezt a tartozást pedig valahogy le kéne róni… Ráadásul ha már egészen korán azt tapasztalta a gyermek (rosszul működő családokban), hogy ő folyamatosan adósa a szüleinek, és csak akkor elfogadható számukra, ha a szülőknek tetsző élete/gondolatai vannak, akkor ez az érzelmi mintázat alaposan beivódott a gyerek lelkébe, így az “adósságérzése” még erősebb, az önállóságra törekvése pedig még nagyobb bűntudatot ébreszt benne.
Böszörményi Nagy Iván óta tudjuk, hogy a szülők felé érzett egészséges adósság kiegyenlítés nem azt jelenti, hogy a gyerek felnőtt korában is a szülők elképzelései és érzelmi igényei szerint tesz mindent, és mintegy felajánlkozva lelki boxzsákjuknak gondoskodik az érzelmi jóllétükről, hanem az, hogy majd a gyermekeinek adja tovább azt, amit kapott (az életet). A szülők is megkapták az életüket a nagyszülőktől, és azzal, hogy továbbadták gyermekeiknek, azzal kiegyenlítették a “számlát”. A kapott gondoskodást és törődést nem a nagyszülőknek adták vissza (mint ahogyan életet sem képes senki visszafelé, a felmenőinek adni), hanem a saját gyermekeiknek.
Stoptábla
Amikor a felnőtt gyermek kiteszi a stoptáblát a szüleinek, magyarul nem enged beleszólást az életébe, és már nem tart igényt a korábbi anyai/apai gondoskodásra mert éli felnőtt életét, akkor a manipulációra hajlamos szülő gyakran megsértődik, és elvonul.
Attól függően, hogy a gyerek mennyire tudott lemondani a szüleitől meg nem kapott érzelmi-lelki támogatásról, olyan mértékben jelentkezik nála a lelkiismeret furdalás és bűntudat érzés, amiért kitette a szülőknek a megállj táblát. A lemondás nem összekeverendő a gyermekkori anya-apasebek elnyomásával, szőnyeg alá seprésével. Ha nagy a bűntudat érzés, akkor viszont könnyen visszarendeződhet a kapcsolat a stop tábla előtti időszakra.
Itt a szülői érzelmi zsarolás kivédésére 4 konkrét tanácsot itt olvashatsz.

Szülői érzelmi zsarolás kiútja

A szülők hibáztatása nem megoldás, nincs is értelme, és harcolni sem kell azért, hogy megváltozzanak. A megoldás az, hogy te változtatsz az érzelmi szűrőiden és reakcióidon, hiszen ekkor lesz esélyed kiszállni a játszma mókuskerékből. (Anyasebek begyógyítása, belső gyermek munka)
Szülőként pedig azt teheted, hogy begyógyítod az érzelmi zsarolás hátterében álló hiányérzeteidet, hogy ne a gyerekedtől várd mindazt, amit a saját szüleidtől vagy a sorsodtól nem kaptál meg.

#1 Dr.BauerBela

---