Minden családban felvetődik a kérdés: kapjon-e a gyerek
zsebpénzt – és ha igen, mennyit és hány éves kortól? A válaszunk egyértelműen:
kapjon! A kérdés további része nem ennyire egyszerű.
A válasz attól is függ, milyen funkciót szánunk a
zsebpénznek. Az a legszerencsésebb, ha a zsebpénz által a gyermek fokozatosan
beletanul abba, hogyan bánjon a pénzzel. Eleinte, óvodás korában még csak úgy
kezeli, mint például a kavicsokat, darabszámra, az értékétől függetlenül.
Később jön be, hogy mit lehet kapni érte, vagyis mire
cserélhető. Ennek tudatában pedig egyre inkább képes lesz vágyait késleltetni,
összespórolni annyi pénzt, amiből végre meg tudja valósítani azokat. A pénzhez
való viszony alakulása személyiségfejlődésének szerves része lesz.
A kognitív fejlődéselmélet alapján azt mondhatjuk, hogy az
érettség azon fokán érdemes zsebpénzt adni, amikor a gyermek már fel tudja
fogni, hogy a pénz csereeszközként szolgál. Ehhez bizonyos
fokú absztrakcióra, elvonatkoztatásra való képességre van szükség, ami
nagyjából a 11-12 éves korra tehető. Ez nem azt jelenti, hogy korábban
egyáltalán ne rendelkezzen pénzzel!
Kisebb korban érdemes például malacperselyben gyűjtögetni,
mert így tanulja meg, hogy kellő türelem, kivárás után valamit már venni is tud
belőle. Itt még szükséges a szülő szoros kontrollja, hiszen csak az ő
segítségével tudja egyáltalán összeszámolni, illetve eldönteni, mire fordítsa.
De szokás szinten rögzül a gyűjtés, a takarékosság, ami hosszú távon is
jellemző marad.
Zsebpénzről igazán akkor beszélhetünk, amikor meghatározott
rendszerességgel meghatározott összeget bocsátunk a gyerek
rendelkezésére. Még azt is hozzátehetnénk, hogy „szabad rendelkezésre” –
s ez az, ami a legtöbb szülőnek nem megy könnyen. Mert mi az, hogy bármilyen
eszetlenségre elköltheti?!
Igen, nehéz szívvel, de tudomásul kell vennünk, hogy neki
magának kell megtapasztalnia pénzének végességét. Vagyis ha elkölti, várnia
kell addig, míg esedékes lesz az újabb apanázs.
Bizalommal kell lennünk, hogy képes lesz megtanulni a pénz
kezelését, de ezt csak úgy tudja megtenni, ha lehetőséget kap rá.
Nem egy családban az a szokás, hogy a gyerek minden
alkalommal, mikor költeni szeretne valamire, a szülőtől kér és kap. Ezzel
az a gond, hogy egyrészt bevésődik, hogy csak kérni kell, mintha egy feneketlen
kútból a végtelenségig meríthetnénk. Másrészt így éppen a kivárást, a türelmet
nem gyakorolja a gyerek, nem „szenved” meg azért, hogy valamije legyen.
Márpedig vizsgálatok sokasága bizonyítja, hogy sokkal értékesebbnek érezzük
azt, amiért erőfeszítést kellett tennünk. Harmadrészt a hibázás lehetőségét
tagadjuk meg tőle, holott a saját hibájából tud a legtöbbet tanulni.
Gyakori kérdés, hogy valami teljesítményért kapjon-e pénzt a
gyerek? Ha a zsebpénz funkciójára gondolunk, akkor erre nemet kell mondanunk. Természetesen
legyenek elvárások vele szemben (akár tanulás vagy házimunka), de ezeket ne
fizetségért teljesítse.
A kezdeti izgalmak megérik, hogy később biztosak lehessünk,
csemeténk és a pénz boldogulnak egymással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése