Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. augusztus 9., szerda

Szülőknek - A gyermek és a pénz



Minden családban felvetődik a kérdés: kapjon-e a gyerek zsebpénzt – és ha igen, mennyit és hány éves kortól? A válaszunk egyértelműen: kapjon! A kérdés további része nem ennyire egyszerű.
A válasz attól is függ, milyen funkciót szánunk a zsebpénznek. Az a legszerencsésebb, ha a zsebpénz által a gyermek fokozatosan beletanul abba, hogyan bánjon a pénzzel. Eleinte, óvodás korában még csak úgy kezeli, mint például a kavicsokat, darabszámra, az értékétől függetlenül.
Később jön be, hogy mit lehet kapni érte, vagyis mire cserélhető. Ennek tudatában pedig egyre inkább képes lesz vágyait késleltetni, összespórolni annyi pénzt, amiből végre meg tudja valósítani azokat. A pénzhez való viszony alakulása személyiségfejlődésének szerves része lesz.
A kognitív fejlődéselmélet alapján azt mondhatjuk, hogy az érettség azon fokán érdemes zsebpénzt adni, amikor a gyermek már fel tudja fogni, hogy a pénz csereeszközként szolgál. Ehhez bizonyos fokú absztrakcióra, elvonatkoztatásra való képességre van szükség, ami nagyjából a 11-12 éves korra tehető. Ez nem azt jelenti, hogy korábban egyáltalán ne rendelkezzen pénzzel!
Kisebb korban érdemes például malacperselyben gyűjtögetni, mert így tanulja meg, hogy kellő türelem, kivárás után valamit már venni is tud belőle. Itt még szükséges a szülő szoros kontrollja, hiszen csak az ő segítségével tudja egyáltalán összeszámolni, illetve eldönteni, mire fordítsa. De szokás szinten rögzül a gyűjtés, a takarékosság, ami hosszú távon is jellemző marad.
Zsebpénzről igazán akkor beszélhetünk, amikor meghatározott rendszerességgel meghatározott összeget bocsátunk a gyerek rendelkezésére.  Még azt is hozzátehetnénk, hogy „szabad rendelkezésre” – s ez az, ami a legtöbb szülőnek nem megy könnyen. Mert mi az, hogy bármilyen eszetlenségre elköltheti?!
Igen, nehéz szívvel, de tudomásul kell vennünk, hogy neki magának kell megtapasztalnia pénzének végességét. Vagyis ha elkölti, várnia kell addig, míg esedékes lesz az újabb apanázs.
Bizalommal kell lennünk, hogy képes lesz megtanulni a pénz kezelését, de ezt csak úgy tudja megtenni, ha lehetőséget kap rá.
Nem egy családban az a szokás, hogy a gyerek minden alkalommal, mikor költeni szeretne valamire, a szülőtől kér és kap. Ezzel az a gond, hogy egyrészt bevésődik, hogy csak kérni kell, mintha egy feneketlen kútból a végtelenségig meríthetnénk. Másrészt így éppen a kivárást, a türelmet nem gyakorolja a gyerek, nem „szenved” meg azért, hogy valamije legyen. Márpedig vizsgálatok sokasága bizonyítja, hogy sokkal értékesebbnek érezzük azt, amiért erőfeszítést kellett tennünk. Harmadrészt a hibázás lehetőségét tagadjuk meg tőle, holott a saját hibájából tud a legtöbbet tanulni.
Gyakori kérdés, hogy valami teljesítményért kapjon-e pénzt a gyerek? Ha a zsebpénz funkciójára gondolunk, akkor erre nemet kell mondanunk. Természetesen legyenek elvárások vele szemben (akár tanulás vagy házimunka), de ezeket ne fizetségért teljesítse.
A kezdeti izgalmak megérik, hogy később biztosak lehessünk, csemeténk és a pénz boldogulnak egymással. 

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése