A sikeres szülő nem szereti a tökéletlen gyermekét…
Létezik olyan, hogy egy anya utálja
gyermekét? Létezik bizony! Pszichológusok sajnos találkoznak olyan frusztrált
anyákkal, akiknél kiderül, hogy a gyermek bántalmazása mögött bizonyos fokú
utálat is meghúzódik.
A gyermek bántalmazásán a
közvélemény általában csak a fizikai bántalmazást, azaz a verést érti. Sokan el
is fogadják, hogy a gyereknevelés egyik fontos eszköze egy-egy pofon, vagy
elfenekelés. Pedig az első ilyen testi bántalmazás az első jele, hogy anya és
gyermeke nincs teljes lelki összhangban, hanem haragját, tehetetlenségét ezzel
próbálja levezetni.
A rendszeres fizikai bántalmazás
mellett pedig már ugyanúgy rendszeres a lelki és érzelmi bántalmazás is.
"Ha ilyen vagy, nem is szeretlek! Fúj, de utálatos vagy!"
s hasonló kifejezések hangzanak el.
Az okok között leggyakrabban a
pszichológusok azt találják, hogy a szülő maga is hasonló
"szellemben" nevelkedett, s ezt tartja nevelési modellnek. Az
ilyen szülők nem is tekintik – a jog által egyébként annak tartott – nevelést
bántalmazásnak. Az ilyen szülőket legtöbbször elég felvilágosítani arról, hogy
ez bizony bántalmazás, mely komoly mentális problémákat okoz a gyermeknek.
Ám sajnos egyre gyakrabban derül ki,
hogy a gyermek bántalmazása mögött valódi utálat, a gyermek bizonyos
tulajdonságainak elutasítása, el nem fogadása húzódik meg. Erről beszélni szinte tabu téma, hiszen a közfelfogás
szerint minden anya szereti a gyermekét.
Ám igazi szeretetről csak akkor
lehet beszélni – anya és gyermek viszonyában is – ha elfogadom a másikat
olyannak, amilyen. Minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Sok szülő
hajlamos arra, hogy "megálmodja", milyen legyen gyermeke. S ha
nem olyan, s nem tudja elfogadni, akkor idegenkedve, sőt utálkozva tekint
rá. Elvált szülőknél sajnos gyakori példa, hogy az anya, vagy az apa
odavágja gyermekének. "Olyan vagy, mint az apád/anyád! Ezért utáltam
meg!" S nem csupán "kiszalad a szájukon", hanem így is
gondolják, és a gyermekhez kapcsolódó érzelmeik között megjelenik az utálat.
Nem új keletű, ám egyre gyakoribb
probléma, hogy a sikeres szülő nem viseli el, ha gyermeke nem tökéletes.
Szidás és büntetés a rosszabb osztályzatokért, az ügyetlenségért a sportban,
stb.
Majd
lelkiismeret furdalástól vezérelve, elhalmozzák a szeretet sok felesleges
jelével – ajándékokkal, plusz zsebpénzzel, stb.
Ettől a
gyerek végképp megzavarodik és frusztrálódik, amit sokszor deviáns magatartási
megnyilvánulásokban vezet le. Amiért újabb szidás és büntetés a jutalma.
És ez így
lesz egy ördögi kör, melyben gyermek és szülő egyre jobban szenved.
Ha szülőként
egyedül nem tudnak szembenézni az okkal, változtatni gyermekükhöz való
érzelmi-lelki kapcsolatukon, s így mielőbb kikerülni ebből az ördögi
körből – sürgősen forduljanak szakemberhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése