Iskoláskor előtti környezeti nevelés előnyei és hátrányai ? avagy

Iskoláskor előtti környezeti nevelés előnyei és hátrányai ?

avagy

„mutassuk meg a világot olyannak amilyen, örömre szabottan minden kényszer nélkül, hogy az eredmény ne maradjon el…”Ancsel É.

Sokan gondoljuk, (és egyre többen szerencsére) hogy a világ megmaradása attól függ, hogy a mai ember hogyan él, hogyan neveli a generációk hosszú sorát. " Az embert meghatározzák szokásai ... " Ez közhelynek tűnhet, pedig csak körül kellene nézni a pesti utcán a parkokban, városok, falvak környékén.

Nekünk óvodapedagógusoknak  lehetőségünk van arra, hogy nap mint nap alakítsuk a gyerek " világlátását ", és a valóságot olyannak mutassuk amilyen, és ha lehet " örömre szabottan " , hogy az eredmény ne maradjon el.

Jelenlegi helyzetkép (régen és most)

Az iskoláskor előtti környezeti nevelés valóban örömre szabott, és sok- sok előnye és hátránya ? arra nem emlékszem,  állapíthatnám meg az évtizedek tapasztalataira támaszkodva.

Idézve a környezeti nevelés alapelvei közül az elsőt, miszerint a környezeti nevelést „ születés előtt kilenc hónappal  kell elkezdeni”, hiszen a környezettel kapcsolatos alapvető „attitűdök” már egészen kicsi korban kialakulnak, ezért lenne kiemelt szerepe a családnak. ”

A családi nevelés döntő lehet, az eredmény attól függ, hogy a szülők milyen indíttatásúak, szakmájuknál elhívatottságuknál fogva, v. a saját családmodellt követve, (szokások, napirend, hulladékkezelés stb.) nevelik gyermekeiket alapozzák meg a környezettudatos, természetbarát érzelmeket. (a magyar családok csak kis számban  rendelkeznek a környezettudatos élethez szükséges szokásokkal, amire az intézményi környezeti nevelést alapozni lehetne.)

A bölcsődei (környezeti nevelés ?) nevelés (eddigi tapasztalataim szerint) „gondozónő függő”, hiszen ott a gyerekek testi nevelése az elsődleges, a mindennapi élethez szükséges szokások megtanítása – ami „zöld szemmel” nézve alapja lehet a pozitív gondolkodásnak, a „a helyes énkép” és az „egészséges életmód szokásainak” Ha ez általános lenne, vagy tudatos, és nem a gondozónő belső értékeire, jóindulatra lenne bízva akkor az óvoda  alapozhatna a bölcsődéből  hozott  tapasztalatokra.

Az iskoláskor előtti környezeti nevelés színterei közül csak az óvodában folyik tudatos, tervezett, tevékenységhez kapcsolt nevelés, a gyermekek fő tevékenységi formájából a játékból kiindulva.

Az óvodai környezeti nevelés törvényi, pedagógiai háttere ismert, és részben biztosított. 1995 évi LIII. törvény a környezetvédelmének ált. szabályairól 54. cikkelye kimondja. „a környezeti nevelés mind az iskolarendszeren belül, mind azon kívüli formában elsősorban állami és önkormányzati feladat. A környezeti nevelést meghatározó kormányzati dokumentumok között a legfontosabb az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja.

Az intézményes keretek közötti környezeti nevelés elsősorban az iskolában folyik, beleértve az óvodát…A környezeti nevelés minden pedagógus és valamennyi iskolatípus és tantárgy feladata (hiszen minden ugyanarról a világról szól!) „

Az Intézményi rendszerben az óvoda az első, ahol törvényi szabályozás írja elő a gyerekek nevelését, személyiségjegyeinek alapozását, így a „környezeti nevelését” is. Az idézőjel oka, hogy az Országos Alapprogramban nem szerepel a fenti fogalom (ott: külső világ tevékeny megismerése) annak ellenére, hogy amikor az 1990-1996-ig íródott akkor már Magyarországon is több olyan konferenciát, továbbképzést, találkozót szerveztek, (szerveztünk) ahol e szó tartalmát igyekeztünk a köztudatba elhinteni.

A „környezeti nevelés” néven nevezése különösen az óvodai nevelés területén fontos, hiszen ott komplex módon történik mindaz amit ez a fogalom takar, a környezeti kultúra megélését és átadását, oly módon, hogy  beépüljön a személyiség jegyekbe a természetes és épített környezettel való harmonikus együttélés. És ez történik olyan korai szakaszban  amikor a szokások, szabályok nagy része rögződik. Ha a  fogalmaktól (hogyan nevezzelek) eltekintünk minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy az óvoda mindig nagy gondot fordított a természet és a gyerek megfelelő egymásra találására.

Wargha István írja a XIX.-dik században a helyszíni foglalkozásról „kisétálás az élet útján.„ 

1936-os Kisdedóvó c. folyóiratban is található olyan nevelési terv amiben megtervezik a nyári kerti munkát, sétát, és a munka közben a természet szépségeire hívták fel a gyerekek figyelmét. A „szürke könyv” és a 71-es Óvodai Nevelési Program,  oktatás centrikusan tervezteti meg az óvónőkkel a mostani fogalmak szerinti „környezeti nevelést” a környezetismereti foglalkozásokat, éves, havi és heti bontásban. Meghagyva a pedagógusok szabadságát, a lehetőséget a rugalmas változtatásra, a foglalkozási ágak közötti koncentrációra. A kisiskolás módszerekkel vezetett ismeret centrikus környezetismereti foglalkozások alkalmatlanok voltak a szokások, kialakítására, a tudatformálására, a természet iránti érzelmek kialakítására. Erre a közösségi nevelés az együttes tevékenységek közben volt lehetőség.

A nyolcvanas években az OPI (dr.Vizi Julika) által szervezett Környezetvédelmi szabadegyetemen derült ki a nagyszámú jelentkezőből, hogy az óvodapedagógusok is érettnek találták az időt a természetvédelem, környezetvédelem magyarországi problémáival megismerkedni, a környezeti nevelés új módszereit elsajátítani. A továbbképzésre az elmélet és a gyakorlat szoros egysége volt a jellemző. Egy teljes átfogó képet adva a környezeti nevelés élményszintű megvalósításához. A hetvenes évek elején a környezetvédelemre nevelés megvalósítását segítő dokumentumot ( Környezetvédelemre nevelés kézikönyve ?) adott ki az OPI, majd 1990-ben a Környezeti nevelés az óvodában c. füzetecske segített  az óvodapedagógusoknak átlátni, megtervezni feladataikat.   

A környezeti nevelés „másfajta” értelmezése a  Főiskolai képzéseken is felmerült, a különböző konferenciákon egymásra találva, fogalmaztuk meg ( Kazincbarcikán 1987,  majd Felsőtárkányban 1989) a környezeti nevelés feladatait a felsőoktatásban, az óvodai nevelés lehetőségeit, a pedagógus feladatát. A konferencia  emlékeztetőben megjelent dokumentum, olyan tömören és mindenki számára érthetően fogalmazta meg a korszerű környezeti nevelés feladatait, hogy ma már alapja minden ezzel kapcsolatos munkának. (természetesen a szerzők említése nélkül.)

„Az óvodai környezeti nevelés célja és feladata a természeti és társadalmi környezethez való pozitív viselkedési formák és magatartásmódok kialakítása, a környezeti kultúra iránti igény megalapozása, a gyermek közvetlen környezetében lévő élővilág megismertetése és megszerettetése, az élő és élettelen környezeti tényezők közötti leglényegesebb összefüggések megláttatása, a helyi adottságok, lehetőségek feltárásával, felhasználásával. A megfigyelőképesség és a gondolkodásképesség fejlesztése közben a környezet és természet romlásának, pusztulásának példáit is használja fel az óvodapedagógia.” 

Úgy éreztük, hogy a célok megfogalmazása, a tennivalók megfogalmazásával együtt ér valamit. Javaslatokat tettünk a várható új program, kiemelten a környezeti nevelés gyakorlati megvalósítására. Kitértünk arra, hogy szorgalmazzák a környezeti munkaközösségek megalakulást, és az Óvodai Nevelés ezzel egy időben indítson külön rovatot ebben a témában, leközölve a környezeti nevelés területén elért eredményeket, módszereket.

Fontosnak tartottuk a felsőfokú és középfokú óvóképzőkben a tantárgyi koncentrációt, ami egyben az integrációt segítené elő. A környezetismereti módszertan vállalja fel a leendő óvónők szemléletformálását, a természettudományos módszerek elterjesztésével, különösen a bemutató foglalkozások lehetőségeit kihasználva. Felhívtuk a figyelmet a tematikus kirándulásokra (terepgyakorlatok elődei) ahol a természettudományos ismeretek mellett, az élővilág, az életközösségek megismerésére, lenne lehetőség.

Ezek a gondolatok, javaslatok úttörőként indítottak el, egy másfajta gondolkodásra serkentő pedagógusképzést, továbbképzést, aminek eredményei ma már a 3-7 éves gyerekek környezeti nevelésének alapjait rakták le, és terjesztették el az országban. Ennek a szemléletnek köszönhetően „születtek” meg a „zöld óvónők” és a „zöld óvodák”.

1989.-ben már megérett az új Óvodai Nevelési Program iránti vágy. Az évek alatt kialakult bizonytalanság sem, a gyerekeknek sem a pedagógusoknak nem kedvezett. Mindenféle izmusokra és irányzatokra hivatkozva lazult fel az óvodai nevelés „mindenki azt csinált, amit akart, a pedagógus szabadság” jegyében. Nem volt szükség a szakfelügyelőkre, az óvodavezető lett a szakmai, pedagógiai munkáért felelős, közben a pedagógust „szabadsága” felmentette a napi tervezés, vázlatírás, a gyerekek jellemzése, stb alól. A legnagyobb vívmánynak könyvelhető el, hogy az 1989-es (viharos) program az oktatást „kisöpörte” az óvodából és az óvodát nevelési intézménnyé léptette elő, ( majdnem mindenki örömére), lehetőséget adva a különböző nevelési területek közötti kapcsolatok elmélyítésére, kiemelésére.

A Belghrádi Charta (1975) szelleme még nyolc évet váratott magára, mire Holland mintára dr, Szalai Marzsó Enikő kezdeményezésére létrejött Magyarországon is az Oktatóközponti hálózat. Első tagja a  környezeti nevelés modellje, terepközpontja.( Tiszavasvári, Bölcs bagoly) 1986-ban megalakult az első önálló Óvodai természetvédelmi-környezetvédelmi oktatóközpont a „Kék cinke” Budapesten Jelezve mindenki számára, hogy a városi gyerekek környezeti nevelésére nagy hangsúlyt kell fordítani, hiszen az ő környezetük a nagyváros negatív mintát sugall, és ott nagyon nehéz a természettel, a szépséget gyakran mellőzött épített környezettel harmóniában élni.

A Tibiliszi(1978) konferencia elveit követve terveztük meg a környezeti nevelés új típusú magatartási és életviteli mintáit, kidolgozva a tevékenységhez kapcsolt „globális, lokális terveket” az óvoda minden korcsoportjára. Kitaláltuk az „Erdei óvoda” azóta is működő modelljét. Tervbe vettük a szülőkkel való közös munkálkodást a család szemléletformálását.

1992 „Környezeti nevelés- Ökológiai kultúránk” c konferencia segített a  környezeti nevelés tágabb értelmezéséhez. így az óvodában könnyűszerrel terjesztettük ki az egészséges életmódra a testi-lelki egészségnevelésre.

A környezeti nevelés szájról szájra terjedő eredményeit a Visegrádi konferencián (1990)már mérni lehetett, hiszen sok olyan óvodai szakember pályázott a Magyarországi Környezeti Nevelésért Alapítvány felhívására (WWF-United Kingdom) akik vállalták, hogy munkájukat papírra vetik, és bemutatják módszertani ötleteiket. Így született meg már 1990-ben a Réce 5.”Az óvodások környezeti nevelése” c. kézirat.(1996)

A korszerű szemlélet elterjesztéséhez elengedhetetlenül szükséges volt a modell megteremtése. Annak megszervezése, hogy a benne folyó munka minden érdeklődő számára elérhető, látható, vihető legyen. Ezt az igényt elégítette ki az országban egyre szaporodó Oktató központi hálózat, a Körlánc továbbképzései, a Posztgraduális képzések (Főiskolák) környezeti témájú lehetőségei. A Fővárosi Pedagógiai Intézet lassan (nagyon lassan ) a Kékcinke Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpont eredményeire támaszkodva  felvette a tanfolyamai közé (1993) „A környezeti nevelés és matematikai gondolkodás fejlesztésének lehetőségei „címmel.

A Budapesti kollegák egyre többen jöttek el a Fővárosi Pedagógiai Intézet tanfolyamaira, a különböző továbbképzésekre, kíváncsian figyelve az óvodás spontán kíváncsiságából kiinduló, élményeken alapuló környezeti nevelést.

A gyakorló óvoda a külső világ tevékeny megismerésének lehetőségeit nyílt napokon mutatta be az érdeklődőknek.

Hírünk külföldre is eljutott, és rendszerességgel jöttek Japánból, Franciaországból, Angliából pedagógus csoportok, és csodálkozva figyelték az óvodás gyermekek „hatalmas csapatát” (4csoportos óvoda 120-130 gyerek) és a korszerű nevelés, tudatformálás akkor már kialakult különleges módjait, melynek eredményeként kialakult az épített és a természeti környezet iránt a pozitív beállítódás. Újszerű volt a kisállattartás óvodai módszere, (kanári, pinty, teknős, botsáska)  a kertben végzett tevékenységek, ( magas ágyasban gyógynövény termesztés, kerti tó, madáritató, madárvédelem, madáretetés) Látványos volt  a csöppnyi pesti udvaron, a 250 féle növény fejlődése a gyermekek munkája nyomán. Különösen az óvodában kialakított környezetbarát szokások megvalósítása keltette fel az érdeklődők figyelmét. Pl.: takarékoskodás a vízzel, árammal, papírral, ill. a hulladékkezelés, szelektálás  eredményei.

1994-ben létrejött a KTM felkérésére egy munkacsoport, hiszen az óvodapedagógusokat fel kellett készíteni a környezeti nevelés újszerű értelmezésére, a korszerű környezeti ismeretek és szemlélet átadására.

Feltétlenül szükséges volt egy koncepció, - egy átfogó továbbképzési terv- kidolgozására, amelynek az a célja, hogy a gyakorló óvónők megfelelő szintű korszerű környezeti ismeret és szemlélet birtokába jussanak. Modell értékű volt a csoportunk által kidolgozott Környezetkultúra az óvodában c. továbbképzés, mely az évszakok aspektusában 4 x 3 napra tervezett,  tanfolyam volt (ma már akkreditált) A programban egyenlő arányban szerepelnek az elméleti természettudományos, ill. környezeti ismeretek, a terepgyakorlatok és a környezeti ismereteket, szemléletet fejlesztő szenzitív játékok, módszertani ötletek, gyakorlati kézműves foglalkozások.

1994 óta minden évben 50-70 óvodapedagógus (490) végezte el a tanfolyamot és hasznosítja az ott tanultakat a saját óvodájában. Ez a szám sok is és kevés is lehet, hiszen a 4800 óvodában, 30.000 ezer óvodapedagógus dolgozik az országban. Azóta több akkreditált környezeti nevelési program született, a Budapesti Főiskolán (ELTE) és vidéken is.( Körlánc Országos továbbképzései, a  Természetes Életmód Alapítvány, és még sok egyesület és Pedagógiai Intézet)

Elterjedt az óvodai  környezeti nevelés gyakorlata, szerte az országban „ egy fecskés módszerrel”  Kialakultak az országban, a nagyobb városokban a „zöld óvodák” ahol az Oktatóközpontok, Körláncos óvodák, mintájára a környezeti nevelésre, mint egy fonalra fűzték fel gyöngyként az óvodai nevelés többi területet. Az Óvodai nevelés fontosságát személyiségformáló, szokáskialakító szerepét hangsúlyozva, minél inkább a helyi körülményekre, a gyerekek életkori sajátosságaira tervezték, az óvodák annál nagyobb eredményeket értek el, és okozott annál nagyobb örömöt a megvalósítás.

Az1996.ban megjelent  Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja  túl sok meglepetést nem okozott, hiszen bizonyos fejezeteit kéziratként véleményeztük A program megjelenésével új fejezet kezdődött az óvodák életében. Rendelet szabályozta, hogy minden Óvoda írja meg a helyi nevelési programját.

A lázas munka feltételeit csak részben sikerült biztosítani. Az eredmények látványra hihetetlenek, megszülettek szerte az országban a helyi nevelési programok. Segítségként  az adatbank adaptálható dokumentumokat gyűjtött, mellyel az óvodák bemutatókon és segédanyagok segítségével ismerkedhettek meg.

Ha valamikor, akkor most igazán nagy szerepe lett a továbbképzéseknek, hiszen az Országos program egyszerre környezetkultúráról, biztonságos életvitel szokásainak kialakításáról, matematikai tartalmú tapasztalatszerzésről stb írt. Feltételezve, hogy az óvónők 1986 és 1996 között elsajátították már a megvalósításhoz szükséges fogalmakat, sőt elsajátították a megvalósításhoz szükséges korszerű módszereket is. Sőt azt is feltételezte, hogy e dokumentumra építve megíródik a helyi nevelési program aminek a bevezetését 1999-re tervezték.

Az úttörő munka gyümölcse beérettnek látszott, hiszen az országba elég sokan írtak - egészséges életmód és a külső világ tevékeny megismerése c.- helyi nevelési programot.

/Annak ellenére, hogy az  óvodák nagy részének az alapellátás , az óvoda fenntartása is gondot okoz , eszköz állományuk, felszereltségük hiányos, több óvodának még udvara sincs/

Sokat segített az időközben megjelent sok - sok fogalmat tisztázó, modellértékű munkát bemutató szakirodalom ( OKI, KTM, Körlánc, Alapítvány a Magyarországi Környezeti Nevelés segítségével.

Érdemes lenne, pontos listát  készíteni arról, hogy az országban hány óvoda dolgozik a saját környezeti nevelési programja szerint.( Erről az Önkormányzatokat kellene meginterjúvolni, hiszen a programok eredeti példányait, mint fenntartó gyűjtötte össze) A KTM, majd a KÖM Baja Ferenc  miniszter úr nevéhez fűződően, elismerte az óvodai környezeti nevelés alapozó , személyiség formáló hatását, és javaslatunkra óvodai pályázatok kiírásával segített megteremteni az újszerű, tevékenységhez kötött, környezeti neveléshez szükséges anyagi forrásokat. Nagy dolognak számított ez, hiszen a kibővített, az óvoda falain kívül is tervezett környezeti nevelési színterek, a korszerű módszerek, a gyerekek helyszínre szállítása komoly pénzbe kerül, amit az óvodai költségvetések nem tartalmaznak, amit a pályázatokon kívül a szülők finanszíroznak.

A pályázatok értékelésénél a szakértők tanácsára azok az óvodák kerültek előnybe, akik a nevelő munkájukat a környezeti nevelésre alapozták Évente több ezer pályázat érkezett a jeles napokra, táborra, az erdei óvodára, az óvodakertre, és a tevékenységhez kapcsolt környezeti nevelésre.  A KÖM rendelkezik egy olyan listával, ami „önbevallásra” alapozottan megállapíthatja, hogy ma Magyarországon , hány óvodai intézmény foglalkozik kiemelten az iskoláskor előtti környezeti neveléssel.( A 2001-es pályázati listát július végén mellékelni tudjuk)

Az óvodákban folyó környezeti nevelés előnyei már a fentiekből is kirajzolódik.

Az ÓVODAI környezeti nevelés célja, feladata

Az óvodai környezeti nevelés, alapozó jellegű, így meghatározható szerepet játszik az egyén környezetkultúrájának alakításában.

A környezeti nevelés fontosságát, személyiségformáló, szokás kialakító szerepét tekintjük nevelésünk vezérfonalának és a tevékenységeket (játék, vers, mese, ének-zene, énekes játék, rajzolás, mintázás, mozgás, stb... ) mint egy gyöngyként erre fűzzük fel. Így lesz komplex egész nevelésünk, mellyel megalapozzuk az óvodába járó gyerekek környezeti tapasztalatait, melyek később ismeretté, majd egész életre szóló tudássá alakulnak.

A környezeti nevelés célja és feladata az óvodában

     a természeti  és társadalmi környezethez fűződő pozitív érzelmi viszony alakítása

     a gyermek közvetlen környezetében lévő világ megismerése, megszerettetése.

     az élő és élettelen környezeti tényezők leglényegesebb összefüggéseinek megláttatása, a helyi sajátosságok bemutatásával

     olyan szokások,  szokásrendszerek, viselkedési formák megalapozása, olyan képességek tudatos fejlesztése, amelyek szükségesek a természetes és az ember által épített, létrehozott, környezettel való harmonikus kapcsolat, a környezeti problémák iránti érzékenység, a helyes értékrendszer a környezettudatos életvitel kialakulásához.

A feladatok megvalósítása feltételezi a családdal való szoros együttműködést, de ugyanakkor a családok szemlélete is a gyerekeken keresztül alakítható (a jó szokásokat a gyerekek hazaviszik)

Az óvodások életkori sajátosságaiból következik az óvodai környezeti nevelés megvalósításának speciális  volta.

Ezek megvalósítását a 3-7 éves gyermek következő életkori jellemzői teszik lehetővé:

           cselekedeteit mindig valamilyen érzelem kíséri

           tevékeny, aktív, nyitott, kreatív

           a körülötte lévő világot érzékszerveivel, tapasztalás útján ismeri meg

           érzelmileg kötődik az őt nevelő felnőttekhez " modell követő "

A nevelés kezdetén nagyon fontosnak tartjuk, hogy az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyerekeket, mert ez segít a szociális érzékenységének fejlődését, én tudatának alakulását, lehetőséget, teret ad én érvényesítő törekvéseire. A szocializáció, a környezeti nevelés céljának és feladatának megvalósítása szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása. A megvalósulása olyan sokszínű tevékenységet feltételez a gyermeki közösségben, amely különös tekintettel van a mással nem helyettesíthető játékra. Ezért olyan óvodai élet szervezése kívánatos, amely a természetbarát, környezetbarát szemléletet sugallva, segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség, ...) és akaratának ( önállóság, önfegyelem, kitartás, feladattudat, szabálytudat....) fejlődését.

Környezeti nevelés óvodai feladata: környezettel való "együttélésre" nevelés, ez magába foglalja a környezet tényleges védelmét is, egyben környezet kultúra közvetítése átadása: életmód, gondolkodás- és viselkedésmód, védelem, fejlesztés, okos és mértéktartó fölhasználás - ezeken keresztül a teljes személyiség fejlesztése. 

A környezet szóba beleértjük természetes és "mesterséges" környezetünket is, vagy is, az ember által létrehozott környezetet is (sőt még a kulturális környezetet) és értelemszerűen magát az élő és élettelen természetet is. Ebben az értelemben tehát a környezeti nevelés komplex fogalom.

Az óvodai környezeti nevelés a gyermek és a természet kapcsolatát helyezi a tevékenység középpontjába. A környezeti nevelés maga az óvodai élet. „Ahogyan játszunk, reggelizünk, ebédelünk, pihenünk, ahogyan érzünk, ahogyan alakulnak emberi kapcsolataink, ahogyan vigyázunk a vízre, az energiára, a termek tisztaságára, ahogyan gondozzuk kisállatainkat” ez mind a környezeti nevelés.

Tudjuk, hogy a nevelés nem megy egyik napról a másikra, tudjuk, hogy a szóbeli közlés a " világlátás " alakításában nem lehet elsődleges, nem lesz belőle szokás, életforma. Életformára, természetbarát életformára pedig magával az élettel lehet nevelni. Hiszünk abban, hogy a gyermek nevelése, környezetbaráttá nevelése születéskor veszi kezdetét, és folytatódik három éves korban, az óvodában.

A tanulás tartalma, vagyis a tapasztalatok és ismeretek elsősorban a gyermek közvetlen társadalmi-, természeti környezetéből származnak. Magukba foglalják azokat a magatartási formákat, viselkedési szokásokat, erkölcsi tulajdonságokat is, amelyek kialakítása ebben az életkorban kívánatos.

Az óvodáskor az érzelmek időszaka, az érzelmek hatalmuk alatt tartják az egész személyiséget, és az érzelmek határozzák meg kapcsolatát a környezettel, a környezetben élőkkel. Természetbarát gyermek, csak természetbarát környezetben nevelődhet.

Nevelésünk igazodik a gyermek életkori sajátosságaihoz, és a megvalósítás az apró történéseken keresztül érvényesül.

A gyerekek az óvodába lépéskor benyomásokat szereznek a csoportjukról, az ovi udvaráról, a mi utcánkról, a kerületünkről, városunkról stb. A közös együttlétek alkalmával, a pozitív viselkedés minták hatására fokozódik önállóságuk, intellektuális képességük (megfigyelő, emlékező stb. )

Fontos hogy a gyerekek találkozzanak a természettel, mivel óvodás-gyermekről van szó, meg kell tapasztalnia, hogy például az erdő nem csak " fák sokasága ", hanem növények, állatok sokfélesége, a megismerésből fakadó érzelmi kapcsolat jó alap lesz a későbbi " cselekvési készsége " fejlesztésére. A természeti élmények, tapasztalatok minden korosztály számára fontos, az ovisok számára döntő.

Az óvodák (városi-falusi) a szobákba, a természetsarkokba mindenhova becsempésztették a természet kicsiny darabját. Növényekkel gazdagon díszített csoportszobákban megtalálható az akvárium a terrárium a zöld sarok, ahol mindig csírázik, hajt, zöldell valamilyen növényke a madár- röppdében, kalickákba, kanárik, pintyek szaporodnak.

A gyerekeknek az óvodába lépés pillanatától lehetősége van ezek megfigyelésére, cselekvően részt venni gondozásukban.

Az óvodások gazdag tevékenységéhez tartozik a kertben végzett " munka ". Közben megfigyelhetik tapasztalhatják a növények növekedését, fejlődését - magtól magig - és azt is, hogy fejlődésüket milyen feltételek megteremtésével érhetjük el.(víz, levegő, tápanyag stb.) Megismerkedhetnek a nyíló kerti virágokkal, a rovarok világával.

Az óvodákban is rendszeressé vált kirándulások, terepjárások során megtanulhatják a gyerekek az időjárásnak, a terepnek megfelelő öltözködést, a csalán, a rovarok, az égető napsütés elleni védekezést. Elsajátíthatnak olyan viselkedési mintákat, amelyek alkalmasak arra, hogy gyakorlásuk közben megfigyelhessék az élő természetet, észrevegyék a legapróbb növényt, rovart, meghallják a madarak hangját, más állatok neszeit.

A természet megszerettetésének alapvető feltétele az óvónő nyitottsága, érzékenysége a szép iránt. Fontos, hogy ő is élményként élje meg a természet legapróbb rezdüléseit, hogy az érzelmeken keresztül részesévé váljon, a környezeti, természeti csodák felfedezésének. 

Az óvoda hatása a szülői házra

Az óvónők munkája mellett, az élő környezethez való pozitív viszony kialakításában, az erkölcsi értékek elfogadásában, a család elsődlegesen meghatározó. A szülők egyéni felfogása, viselkedésmódja a gyerek számára követendő. (A negatív viselkedés oka a környezetről szerezhető ismeretek hiánya.) Ezek miatt szükségesnek tartják szinte minden óvodában a szülők ismereteinek kiegészítése, természethez való pozitív kötödés elősegítése. Ezekhez a hétvégeken szervezett közös családi kirándulások bizonyultak a legjobbak. Az óvónők viselkedése, a természethez és a gyermekekhez való fordulásuk a példa erejével hat. Szülői értekezleten, nyílt napokon gyakran beszélgetnek, kitűzött témaként a természet-, környezetvédelem fontosságáról, az egyszerű ember mindennapos cselekedeteiről.

Környezeti nevelés területén fokozott a felnőtt modell felelőssége. Elfogadva azt az íratlan törvényt, hogy " mindenki ott tegyen, ahol él. " A pedagógusnak, tudják, hogy a szokások nagyon korai életszakaszban alakulnak ki. Azok a pozitív, (negatív) élmények amelyek alapvetően  meghatározóak a felnőtt ember gondolkodásánál, életmódjánál, az első években megtörténnek. A nevelésben a leghatékonyabb módszer a példamutatás. A gyerekek világlátását a mindennapiság formálja, ahogyan otthon, az óvodában bánunk velük, amennyi szabadságélményben részesítjük őket.  

Az egészséges életmódra nevelés szempontjából is meghatározóak azok a viselkedésminták, viszonyulási módok, amelyet a gyermek otthon, az óvodában elles. Az egészséges ember, akiben " ép a  test  és ép a lélek" harmóniára törekszik.  A harmóniát, a mindennapokban megvalósítani nagyon nehéz, beszélni róla még nehezebb. A gyermekek "az osztatlan szent időben" élnek. Az óvodai környezeti nevelés,  becsben tartja a gyermeki örömöt, a képzeletet, a kíváncsiságot, a találgatás a "mi minden lehetne a világban " örömélményét, hiszen a világ megismerésének sokféle módja van, az önmagunk megismerésének is.

Talán a legszebb pedagógusi képesség felismerni a gyermek értelmének nyiladozását, a nagy szemű rácsodálkozásokat, az angyalian naiv bontakozó gondolatsorokat, szemünk előtt látni a gyermek értelmi fejlődését. A változatos módszerek alkalmazásával elérhető a fejlődés, akkor is, ha tudjuk a gyerek nem mindig működik  " előírás " szerint! Néha nem akar gyümölcsöt enni, időben ágyba menni, kellő mennyiséget mozogni, sétálni, nyúz bennünket, hogy tévézhessen, szemtelen, durcás, türelmetlen, engedékenység, szigor, - semmi sem segít.

Az óvodákban játszva, gondolkodunk együtt, hiszen "ha rend van a gondolatainkban rend lesz az életünkben". Közösen, a gyerek tevékenységére számítva oldva meg a napi feladatokat, mi magunk lepődünk meg a legjobban azon, hogy olyan nehezen megválaszolható kérdést senki emberfia nem tud feltenni, mint a gyerek. A környezeti nevelés „játszani hív” hiszen az óvodás, életkori sajátossága az, hogy játszik, és a körülötte lévő világgal így ismerkedik. Játékos feladatokkal, óvónő által kezdeményezett tanulási szituációkkal,  becsalogatja a fejlődés a táplálkozás a tisztálkodás, a sport , a család, a világába. Gondolatokat ébresztve a környezet, a közlekedés, az illem és a veszélyes helyzetek témaköréből.  A gyerekek tapasztalatokat gyűjthetnek játszva, beszélgetve rajzolva, festve, tréfás feladatok megoldása közben, hogy boldogabbak legyenek, hogy másként viszonyuljanak önmagukhoz, a többi emberhez, és általában a világhoz. Ahol van idő, türelem, ahol a gyerek az egész napját átszőheti a játék, ahol a puszta létével nem zavar, ahol a gyereknek helye van a  közösségben, ott a gyermek egészségesen fejlődik, ott a gyerek "a rám is szükség van érzésével" ébred.  A közösen megoldott megbeszélt játékos feladatok az egész napi közös tevékenységek, segítenek már csírájában jóra fordítani a gondokat.

A környezeti nevelés négy fő területe a helyi sajátosságokra épül.

A külső természeti környezet: (természet, víz, levegő, talaj, növények, állatok)

Külső ember alkotta (épített) környezet: (épületek, a tárgykultúra, műemlékvédelem, a téralkotás, az eszközök és anyagok ökológiája, környezetbarát szokások, hulladékkezelés, vásárlás és árucikkek, az emberi kapcsolatok, a városi környezet, stb. )

A belső természeti környezet: ("a belső világ": az egészséges életmód, a megfelelő napirend, az egészségre vezető szokások megalapozása, a táplálkozás, a mozgás, a betegség-megelőzés) ld:ONOP Az egészséges életmód alakítása c fejezet

A belső személyes környezet: (a mentálhigiéné, a lelki élet egészsége, önértékelés és énkép) ld:ÓNOP Az egészséges életmód alakítása c fejezet

E négy rész szorosan és szétválaszthatatlanul összetartozik, egymásra épülve adja meg a lehetőséget a környezeti nevelés helyszíneinek „színtereinek” kiválasztására.

A környezeti nevelés színterei

Az óvoda belső tere: a csoportszoba és az óvoda egyéb helységei (folyosó, tornaterem, öltöző, mosdó, stb)

A csoportokban található természetsarkok: az élő és élettelen kincsek helye, növények,(különböző dísznövények) állatok, (halak, botsáskák, díszmadarak)

A közös, és egyéni kirándulásokon gyűjtött "kincsek"(termések, levelek, magok, tollak, kérgek tojások, elhagyott fészkek, kagylók, csigaházak, kőzetdarabok, kavicsok stb.)

Munka jellegű tevékenységek: növények öntözése, leveleinek permetezése, átültetés, szaporítás, egyszerű kísérletek, csíráztatás, hajtatás, különböző körülmények között.

Állatok etetése, szaporítása, tisztántartása, gondoskodás a megfelelő élet feltételekről.

A tapasztalat szerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges képességek, tulajdonságok, (pl a kitartás, önállóság, felelőség, céltudatosság) alakításának egyik lehetősége . Ld. még szocializáció

Család-óvoda szülők,(nemiség ,anya, apa, testvérek,) barátok, "más emberek"

Az Óvoda kertje

·          több funkciós (pihenő, játszó, gondolkodó)

·          pihenés (aktív, passzív)

·          játék

·          testedzés

·          szocializáció (bújó helyek)

·          kerti munka (munka jellegű tevékenység)

·          ültetés, gondozás (a növények életének megfigyelése a magtól a magig)

·          gyógynövény program

·          egészséges gyerek táplálkozás

·          komposztálás - újra hasznosítás

·          életközösségek a kertben:

·          a kertben élő állatok életének megfigyelése, életfeltételeinek biztosítása (pl. bozótos a madaraknak virágos növény : pillangó, méh, stb...)

·          madárvédelem

Az épített környezet, az ember által alkotott világ környezeti nevelési vonatkozásai is lokális körben kezdődnek. A közvetlen környék "bejárásával" a település és épületei, útjai múltjával, jelenével való ismerkedéssel kezdődik.

Környezetvédelmi, természetvédelmi tapasztalatok

Az élethez levegőre van szükség : jó-rossz levegő (tapasztalat gyűjtés

szellőztetés, séták, kirándulások, nyaralás során )  tiszta-szennyezett

levegő,(kísérletek hóval, vízzel, szűrés, összehasonlítás)

Közlekedés hatásai: por, gázok, zaj hatásai az emberekre és az út mentén élő

növényekre . A növények élettere nyáron(szárazság) télen sózás)

Zaj okai, hatása

Víz nélkül nincs élet.( kísérletek növénygondozás során,)  Tiszta víz- szennyezett

Víz, patakvizsgálatok, ismerkedés a vízi gerinctelenekkel (kísérletek a mosóporral és a pénzzel , a "molnárka élete ") takarékoskodás a  vízzel. (otthon és az óvodában)

Hulladék-szemét, kezelésének megoldása, városi, falusi szinten, emberek és szokások

Természetvédelem: védelemre szoruló állatok, növények, tájak. Szabályok a védett területeken, parkok, vizek, tavak, folyók, életközösségei.

Az óvoda közvetlen környékére tervezett séták, ismerjék meg a helyet ahol az óvoda található, a helyet ahol élnek.(egy belvárosi óvoda terve)

           Városliget , csónakázótó és környéke, szánkózó domb, napozórét  növény és állatvilága

           Sportolási lehetőségek (télen, nyáron )

           Vajdahunyad vára és környéke, Mezőgazdasági Múzeum különböző kiállításai, foglalkozásai Állatkert élőhely szerinti területei, különleges növény és állatvilága

           Hősök tere (régmúlt, szobrok, történelem) társadalmi környezet

           Közlekedési Múzeum              "

           Kelet-Ázsiái Múzeum              "

           Műcsarnok                 "

           Szépművészeti múzeum          "

           Rátkai klub, ma élő művészeinek kiállítása

           Írószövetség gyermekirodalmat érintő rendezvényei

           Állatkert: - az ökológiai nevelés központja, életmódok, életközösségek megfigyelése, más földrészek állatai gondozás, állatápolás, figyelése örökbefogadással érzelmi kötődés

Almáskert:

           gyümölcsfák élete a négy évszak jegyében

           szedd magad...egészséges gyerek

           az alma más módon, nyersen, kompót, sütemény, lé formában stb....

Jeles napok ünnepek:

Feladata, hogy a különböző jeles napok egységes arculatának, tartalmának a gyerekek életkori sajátosságának megfelelő üzenet kialakítása és ennek megfelelő dekorációban való megjelenítés.

           A víz napja (március 22.)

           A Föld napja (április 22.)

           Madarak Fák napja (május 10.)

           Állatok napja (október 4.)

Egyéb társadalmi ünnepek:

           március 15.

           augusztus 20.

Teljesség ünnepei:

           Karácsony

           Húsvét

           Mikulás

Folyamatosan gyűjtik a népi időjárás jóslás gyerekekkel is megvalósítható játékait

Az óvoda hagyományai:

           családi kirándulások, túrák

           Magyar Természettudományi Múzeum látogatása /családi kirándulás /

           erdei óvoda    falusi óvoda

ERDEI óvoda mint a környezeti nevelés egyik fontos színtere

Az Erdei óvoda ötlete I986-ban született Gerecsén, törekvése egybeesett az Erdei iskolák gondolatával. 

"Elővételez valami idillikus kiszabadulást és felüdülést gyermekeink számára, mindennapjaik agyonhajszolt életmódja, az iskola merev zártsága, beszabályozott keretei alól: vidám együttlét, kalandos barangolásokat felfedezéseket sejtet a természetben: örömteli kényszer nélküli tanulást és még sok mindent amire  a " szabvány iskola " nem képes. De  mindenek elött  legalább arra a    természetben töltött rövidke időre - jó levegőt, egészséges feltöltekezést az év hátra levő     időszakára. romantikus elvárások? Lehetséges.....az erdei iskola valóban képes ezek teljesítésére is..... komplex pedagógiai vállalkozás, a környezeti nevelés legalkalmasabb terepe.  " olvasható Hortobágyi Katalin tollából    (Altern füzetek   I993)

A „Kék cinke” Oktatóközpont munkája eredményeként a szülők segítségével megvalósította az Erdei óvoda tervét, megteremtve az óvodai környezeti nevelés speciális színterét, kidolgozva az életkornak megfelelő tevékenységhez kapcsolt más tanulási, tapasztalatszerzési módot.

Az Erdei óvoda célja:

" A csodálkozás öröm  mivel, hogy  fölfedezés”

(Ancsel Éva)

Óvodások tapasztalathoz juttatása, természeti környezetben, ahol óvodapedagógusok irányításával  élményszerű, komplex cselekvésen keresztül, felfedező jellegű játékos programokon ismerkedhetnek a természettel , a természetvédelem fontosságával.

·       Olyan cselekvésformák gyakorlása, amelyek segítségével elsajátíthatják az élő természet megfigyelésének különféle módjait,( rovarok szelídítése, növények illata, formája, színe, állatok mozgása,  neszek, madárhangok...stb)

·       Olyan ökológiai szemlélet megalapozása , amely lehetővé  teszi a " természetben  mindenre szükség van ....nincsenek hasznos és káros élőlények..." elvek elfogadása

·       Olyan  aktivitásra, felelős cselekvésre nevelés, amelyben a legfontosabb elv az élet védelme  és tisztelete.  

A jó  erdei óvodára jellemző,  hogy  "csinálás " közben lehet tanulni. A cselekvés eredménye pedig a „feszültségtől”, az érzelmi-töltéstől függ, ami a kritikus pillanatban lép fel, és a környezeti nevelés eredménye mérhető lesz!!! Olyan szokások, szokásrendszerek alapozódnak meg, amik lehetővé teszik az élővilággal való harmonikus együttélést. A tapasztalatok összessége alapján formálódik ki a szemlélet, attitűd, amely igazán működteti a tanultakat.

Az alternatív programokból kiderül, hogy lehet korán kelni, és" későn " feküdni.  Lehet agyagozni, szalmázni, focizni, patakban állni,   stb. , de mindezt a másik ember," társ " tiszteletben tartásával, a másik megértésével lehet tenni !. " Sok mindent meg lehet  próbálni, amit otthon nem szabad."

" Játszani  tudni  kell  és aki nevetni tud, az játszani is tud "

Az 1996-ban megjelent Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja a következőket írja:

" Az óvoda a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságára építve biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységeket, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhet a természeti és társadalmi környezetről. "

Az Erdei óvoda, ideális lehetőség a környezeti nevelés szempontjából, a példa erejével hat. Hozzásegít azoknak a szokásoknak a kialakításához, amelyek a növények, állatok védelmét a tiszta, kultúrált környezet igényét szolgálják.

A kirándulások, terepjárások során is fontosnak tartjuk a differenciált, egyéni bánásmódot.

Az ovis terepmunkánál, a " pöszmötölésnél " lényeges, hogy hagyjuk, a gyerek maga fedezze fel a tájra jellemző élővilágot. Hagyjuk, hogy mindent észrevegyen, ami a réten, erdőben látható.

Az Erdei óvodában is gyerekek környezethez fűződő pozitív viszonyának megalapozása az egész pedagógiai folyamat részeként valósul meg. Ott lehetőségünk van arra, hogy nap mint nap alakítsuk „gyermekeink világlátását” . Ancsel Évától megtanultuk, hogy ez a jó pedagógus feladata.

 A szóbeli közlés, a világlátás alakításában nem elegendő. Az óvodáskor az érzelmek időszaka, az érzelmek tartják hatalmuk alatt az egyén személyiségét, az érzelmek határozzák meg kapcsolatát a környezettel, a " környezetben élőkkel ". Természetbarát gyermek csak természetbarát környezetben, természetbarát életmóddal nevelhető. Erre kitűnő programokat találtak ki az ország minden pontján a kreatív óvodapedagógusok.

" Amit hallok elfelejtem, amit látok arra emlékszem, amit csinálok, azt tudom is... ", jegyezte le egy keleti bölcs az életkori sajátosságok mibenlétét.

A környezeti nevelés zajlik bent és kint, az egyik izgalmasabb, mint a másik, hiszen az " élmény kapcsol a valósághoz " felnőttet, gyereket egyaránt. A pedagógus talán duplán élvezi az életet, hiszen a gyermek a szeme láttára növekszik, okosodik, töltődik fel érzelemmel, és lesz belőle társakat szerető, toleráló ember.

A környezeti nevelési alapelvek „elterjedése”

A környezeti alapelvek elterjesztése a különböző szakirodalom, a tanfolyamok, továbbképzések feladata lett. Az alapelvek közül szinte valamennyi az „óvodára lett kitalálva” segítségével a környezeti nevelés magas szinten megvalósítható, hiszen az alapozás a tapasztalati, érzelmi itt történik. Az alapelvek megismerése hozzásegítette az óvodákat a pontosabb célok, feladatok meghatározásához, megfogalmazásához, a helyi sajátosságok kiemeléséhez, a külső világ megismerését segítő tanulási tevékenységek megtervezéséhez. Ahol alkalmazzák, ott a környezeti nevelés valóban áthatja az óvodai nevelés egészét és jelen van a fejlesztés valamennyi formájában.

 Jó környezeti neveléshez jó módszerek

Az 1990 szeptember 1-jétől érvényes óvodai nevelési programban megfogalmazottak szerint az óvodai nevelés célja a 3-7 éves gyermek sokoldalú fejlesztése, a harmonikus fejlődésének elősegítése. A gyermek személyiségének egészére ható, a gyermek testi, lelki, értelmi és közösségi fejlődését formáló. A különböző fejlesztését, csak a nevelési területek egymásra épülésével, a közöttük lévő kapcsolási lehetőségek felismerésével, tudatos alkalmazásával   lehet elérni. Környezeti nevelés nem korlátozódik a foglalkozásokra, hiszen áthatja az óvodai élet egészét. Ha ezt a folyamatot az óvodapedagógus körültekintően tervezi meg, akkor a gyermekek sokféle újabb felfedezésre ösztönző tapasztalatszerzése közben, fejlődik megfigyelő- gondolkodási, a beszédmegértő és nyelvi kifejezőképességük, formálódik társas kapcsolatuk. A természet szépségének megláttatása pedig alapozza a természet iránti vonzódásukat, azt szerető, tisztelő, értékeit megbecsülő azokat védő emberré válik.

Ezeknek az igen fontos nevelési feladatoknak csak akkor tud az óvodapedagógus színvonalasan eleget tenni, ha ő is ismerője az élő természetnek, ha arra vonatkozó sokoldalú a gyakorlatban közvetlenül is felhasználható tudással, tapasztalattal rendelkezik, és felismeri a természetben érvényesülő kölcsönhatásokat. A gyermekek előzőekben jelzett képességeinek fejlesztése feltételezi néhány tudományos ismeretterjesztő módszer alkalmazását a környezeti nevelőmunkában.

A megfigyelés, módszerével elsősorban a gyerekek megfigyelő és gondolkodó képessége fejleszthető. Ezért kezdjük már óvodás korban az élettelen tárgyak, egyszerű természeti jelenségek ,,időjárás elemek , élőlények érzékszervekkel felismerhető tulajdonságainak megfigyeltetését. Elsősorban a helyszíni foglalkozásokon, játékos tevékenységeken már kézi nagyítót, és távcsövet is használunk. Természetesen gondolkodtató kérdésekkel irányítva a tevékenységet. A leírás módszerének alkalmazása, a megfigyelt jelenségek rajzos ábrázolása, illetve azok szóbeli megfogalmazása. A megfigyelés és a leírás módszerének következetes gyakorlásával a gyerek képessé válik elemi összehasonlítások elvégzésére, csoportosításra. Természetesen közben gyönyörködik a természet csodáiban, a pocsolyából kiugró békákban, a nyíló virágokban. Az ilyen jellegű pozitív élmények szükségesek a környezetbarát magatartás formálódásához. A harmadik fontos megismerő módszer a kísérletezés, az óvónő által beállított kísérletek biztosítják, hiszen a természetben nehezen megfigyelhető, tanulmányozható jelenségek, mint pl. a rügyfakadás, a növények mozgása, csíráztatás így folyamatosan megfigyelhető. Természetesen a megfigyelések színtere az a környezet, amiben a gyerekek élnek, és ezt az a tervezésnél figyelembe is veszik az óvodák.

A módszerként egyre gyakrabban szerepelnek a szenzitív játékok. Az érzékszervek játék közbeni érzékenyítése a beleélő képességet, az empátiás készséget fejleszti olyan mértékűvé, hogy a természetben lejátszódó folyamatokat a gyerekek átélve, átérezve megérzik, megértik. A játékok során felébred lelkesedésük, figyelmük az életközösségek, erdő, rét, patak növényeire, állataira irányul és képesek lesznek élményeiket megosztani másokkal. 

A vizek világának  „ tanulmányozásának” elterjedt módja a „patak vizsgálat” melyet a kollegák továbbképzéseken, az erdei óvodai nyílt napokon tanulhattak meg. A módszer elterjesztésében a média is sokat segített. A projekt módszert az óvodában csak kevesen tudják jól használni,  pedig a gyerekek komplex fejlesztésének csodálatos eszköze.

Az óvodai környezeti nevelésben a tanulás, tapasztalatszerezés megszervezése változott a legtöbbet előnyére, hiszen kivonult a szoba falai közül, és a természet a környezet lett a tanulás tárgya. Szinte teljesen megszűnt az ismeret centrikus foglalkozásvezetés és az élménypedagógia, módszereit alkalmazzák a tevékenységek tervezésénél. A közvetlen élményeken alapuló tevékenység hatására fejlődik a gyerekek érzékenysége, és alapozódik meg a természettel együtt élni tudó ember szokása.

Környezeti nevelés a helyi nevelési programok tükrében.

Az országban senki sem tudja pontosan, hogy hány intézmény választotta a környezeti nevelést a helyi nevelési programjuk fő vezérelvének. Már fentebb említettem, a KöM pályázati kiírásainál összegyűjtöttünk egy országos listát, amelyen a külső világ tevékeny megismeréséréhez szükséges anyagi hátteret lehetett megteremteni.( Pl.: kirándulások, erdei óvodák, udvari élet, kerti játékok, múzeumlátogatások állatkert,  stb megvalósítása) Évente 1000-1500 óvoda vallja magáról, hogy kiemelten kezeli a környezeti nevelést, és a köré csoportosítja a többi nevelési feladatokat. Sajnos az anyagi feltételek kevésnek bizonyultak több száz óvoda hiába pályázott. 150-200 intézményt tudtunk csak támogatni, 150-200ezer forinttal és ez egy óvoda életében sokat segíthet.  A  2001-dik évben a kiírás szabályain változtattunk, a pályázat részeként be kellett számolni az elmúlt három év eredményeiről, sőt a helyi nevelési program címét is meg kellett adni. Így szűkült le a kör. Összesen 600 pályázat érkezett az idén az óvodai kiírásra. A pályázatokban lefestett kép pozitív. Sok-sok óvodában mintaszerűen oldják meg a környezeti nevelés  komplex feladatait…

Talán fenti a számból lehet következtetni, hogy az országban mennyien vállalják a környezeti nevelés „rögös utját” Az országot járva sok- sok városban van környezeti nevelési program szerint dolgozó óvoda. Ezek az óvodák modell értékű munkát végeznek, nem csak az óvoda berendezésével, a dekoráció harmóniájával, hanem a gyermek centrikus pedagógiai felfogásukkal.

Az óvodák közül ma már kb. 8-10 Környezet- és természetvédelmi oktatóközpontként is működik kapcsolatot, szakmai segítséget adva a környezetükben dolgozó kollegáknak.

Pl.: Szentendre,  minden óvodája összevonás után a környezeti nevelés köré csoportosította nevelési elgondolásait, és e szerint dolgozták ki Szentendre Intézményei Nevelési programját, egyéni megoldásokkal , speciális módszerekkel. Esztergom, Kecskemét, Tata, Tatabánya,  Százhalombatta, Oroszlány, Nyergesújfalu, Dorog, Tiszavasvári, Kazincbarcika, Szolnok, Szeged, Vál, Gyenesdiás, stb  mintaként üzemelő óvodai intézménnyel rendelkezik.

Programjaik közül, kiemelkedő a közvetlen környezetet bemutató kirándulások, vagy a többnapra tervezett Erdei óvodák. A múzeumlátogatások, is kedvelt színterei a környezeti nevelésnek. Az állatkerti bemutatók, nyílt napok után megjelent módszertani könyv ( Óvódásokkal  az állatkertben) segítségével komoly foglalkozásokat szerveznek az óvodapedagógusok, bemutatva  az állatkerti állat érdekességeket, élőhelyük szerint.

Törvény vagy személyfüggő   (mi lesz a jövő nemzedékével ?)

A helyi nevelési programok ismeretében a problémát, ott látom, hogy a megírásuknál, nem lett elég „erélyesen” tudatosítva, hogy a környezeti nevelés, nem személyhez kötött tevékenység, törvény szabályozza, és kötelező minden pedagógusra nézve. Az intézmények az Önkormányzat meghosszabbított karja így minden óvoda is, az állami feladatok megvalósításában.

Az óvodákban folyó környezeti nevelés esetleges, személyfüggő, ezért az óvodák egy részében nem megfelelő. ( pl.: a környezeti nevelés megvalósítása foglalkozáshoz kötött ismeret centrikus, ritkán van helyszíni foglalkozás, a kert, az udvar kialakítása nem a környezeti nevelést szolgálja, az óvoda életmódja a környezeti nevelés szempontjából nem modell értékű, ( pl: nem takarékos a víz, a villany, a hulladékkezelés szempontjából stb...)

A szakszerű, hatékony, élményközpontú környezeti neveléshez szükséges tapasztalatokkal ezekben az óvodákban az óvodapedagógusok többsége nem vagy csak részben rendelkezik.

Az hogy ma, milyen szinten oldják meg a feladatokat, függ az óvodapedagógusok elhivatottságától, felkészültségétől, a kollektíva támogatásától, a vezetés felfogásától. Az adaptálható programokban sem kapott kellő hangsúlyt, talán a Körlánc hálózatán keresztül jutott a köztudatba egy-két minta program. (Ez az Oktatóközponti hálózat hibájaként is felróható, hiszen 16-17 éves komoly úttörő munka nem lett leírva, dokumentálva, (a Réce óvoda is csak 1996-ban jelent meg)

Képzés továbbképzés

Az 1984/85. tanévig az óvónőképző főiskolákon és intézetekben tanuló hallgatókat, a környezeti foglalkozások megtartására,  készítették fel, a környezetismereti módszertana tantárgy keretében. A természet ismereti stúdiumot az 1984/85-ös tanévben vezették be, akkor még mindössze egy félévi  heti egy órában.

A hallgatóknak az óvodai környezet megismerésére nevelés feladatainak megvalósítására való elméleti és módszertani felkészítésében jelentős változás  a Főiskolák egy részénél  a 3 evéssé válásával következett A tantárgy csoport óraszáma  ez időtől jelentősen emelkedett.( heti 4 óra) félévenként 60 órára. Főiskolánként  az óraszám átcsoportosítása eltérő ugyan, de céljában feladatában ,követelményeiben és vélhetően szemléletében azonos . Ez szinkronban van   "Az óvodai nevelés országos alapprogramja " című dokumentummal /1996/

 A leírtakból következik, hogy a több mint 30.000 óvodapedagógusnak csak kis hányada részesült eddig olyan tartalmú  és szemléletű alapképzésben amely alkalmassá teszi a kor követelményeinek megfelelő színvonalú környezeti nevelő munkára.

A továbbképzések szükségességét természetesen már mintegy 15 éve felismerték az illetékes szervek - Pedagógiai Intézetek, Főiskolák, Minisztériumok, Múzeumok, stb. Szervezésükben különböző célú, időtartamú, tartalmú, igen eltérő követelményeket támasztó, továbbképzések voltak és vannak az országban. Ezeken azonban az óvodai szakemberek csak viszonylag kis hányada vett részt.

Az óvónők jelzései, konferenciákon, találkozókon, az Óvodai nevelés hasábjain, az óvodai környezeti nevelés minőségét javító, az óvodások környezeti szemléletét formáló pályázatokon való egyre nagyobb számú részvételük, bizonyítja e nevelési terület kiemelt fontosságának felismerését, másrészt, viszont jelzi természet- és ökológiai ismeretek vonatkozásában elméleti tudásuk hiányosságait, valamint részbeni korszerűtlenségét és nem utolsó sorban ezek pótlásának igényét

Az igények egyre sürgetőbbek, hiszen az óvodáknak komoly feladata van a környezetkultúra alapozásában

A helyzet nem reménytelen, hiszen a több éve meghirdetett  továbbképzéseken, szerte az országban, sokan sajátították el a terepi, életkorhoz igazodó, élménypedagógiát ötvöző, módszereket, még ott is használják,  ahol a program jellege egészen más. Pl. a művészetekkel az óvodai nevelésért nevelési programban dolgozó intézményeknek Szeresd, óvd, védd” címmel, konferenciát szerveztünk, Győrben két éve. Eredményeként több óvoda szakmai segítséget kérve módosította programját a környezeti nevelés javára. Az akkreditált továbbképzések sorában is találhatunk olyat, ami felkészít a környezeti nevelés gyakorlati megvalósítására. (ELTE Tanárképző Főiskola) „Környezeti nevelői” szakirány,

NSZI – Főiskola Környezetkultúra az óvodában, Természetes Életmód Alapítvány ” Környezeti nevelés szobában - szabadban”   FPI továbbképzései, mentorhálózata stb. Ezeken a továbbképzéseken évente kb.150 óvónő vesz részt, ha 30.000 ezer óvodapedagógus van az országban akkor nagyon lassan halad ez a munka. Több javaslatban jeleztük az illetékesek felé, (de mindig egy másik felé) az óvodai nevelés fontosságát, az óvodapedagógusok felkészítését a  környezeti nevelés gyakorlati megvalósítására. Fontossága abban is rejlik, hogy a magyar gyerekek 80 százaléka jár óvodába, és a tankötelességet 5 éves kortól írja elő a törvény. Ha a személyiségjegyek a 3-7 éves korban alapozódnak, akkor nem mindegy, hogy a gyerekeket milyen hatás éri, nem lehet személyfüggő, nem szabadna a pedagógusok lelkiismeretére apellálva, abban bízni, úgy is megteszik, és nevelik a feltételek biztosítása nélkül is gyermekinket. Ami a létünket mentheti meg, nem lehet esetleges. Egy más gondolkodású nemzedék felneveléséhez az államnak is hozzá kell járulnia. Most még nem késő, hiszen a lelkes „öregek” még köztünk vannak, és át tudják adni a fiatal pedagógusoknak életük ilyen jellegű tapasztalatait is.

A továbbképzéseknek, a lelkes óvodapedagógusoknak , környezet mentoroknak köszönhető, hogy az országban egyre több óvodában törekednek az élmény központú ,életkori sajátosságokat figyelembe vevő,  tevékenységen alapuló, környezeti nevelés megvalósítására, és választották a helyi program alapjául a környezeti nevelést. Ezekben az óvodákban megpróbálnak olyan életmódot teremteni, ami példa lehet a közvetlen környezet számára.  Az életmód hatására kialakulnak azok a szokások, amik megalapozzák a környezet- természetbarát óvodás szokásait.

Anyagi feltételek és a környezeti nevelés

A környezeti nevelés igényesebb programjaihoz nehéz megteremteni az anyagi feltételeket. Az önkormányzatok sem bíztatták az óvodákat, sőt nem fogadtak el olyan nevelési programokat, amelyek túllépték volna a költségvetést. Az óvodák leleményességére jellemző, hogy a szülőkkel közösen alapítványokat hoztak létre, így a program támogatására a külső segítség feltételeit megteremtették. A kirándulások, az erdei óvodák, a táborok, a környezeti nevelés a terepi foglalkozáshoz szükséges eszközök anyagi feltételeinek megteremtésére lehetőség nyílt. 

Társadalmi szervezetek hatásai

Az intézmények így az óvodák is egyre gyakrabban veszik fel a környezeti nevelés színvonalasabb megvalósítása érdekében a kapcsolatot a társadalmi szervezetekkel. A 

Kapcsolat kiterjed a terepi foglakozások, madarász óvi, továbbképzés, állattartás, madárvédelem, pályázatírás, családi szemléletformálás stb egyéb területeire. Több társadalmi szervezet, összefogva, ha lehet a területi Nemzeti Parkkal törekszik  átvállalva az állami feladatokat, hogy a környezeti nevelés megtanulásához terepi oktatóközpontot hozzon létre, ahol a rendszeresen meghirdetett bemutatókon, továbbképzéseken, terepi foglalkozásokon lehet megtanulni a természeti nevelés szenzitív módszereit.  (Szentendre, Nyíregyháza, Tiszavasvári, Kecskemét, Agostyán, stb)

Gyakran felvetődik a modell óvodák, a minta óvodák kérdése. Tanulni egy életen keresztül lehet, a környezeti nevelés pedig egy életen át tartó folyamat, mondogatjuk. A pedagógusokban is él ez a vágy, hiszen megtanulták „ gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”. Szívesen elszegődnének és átélnék az élménypedagógia módszereivel a természetben való gyönyörködés, együttélés csodáit, megtanulnák, hogy más hogyan csinálja és a tanultakat lefordítva otthon alkalmazva, nevelné gyermekeit. A  terepi foglalkozásokat bemutató modell óvodák,  szerepe itt fontos lenne.

Olyan tereptanulmányi központok létrehozása pl. :Nemzeti Parkokhoz kapcsolva, ahol a környezeti nevelés, speciális 3-7 éves korosztály módszereit is , összegyűjtik kidolgozzák, és segédanyagokkal ellátják az óvodákat.

- ahol, már működő modellek, projektek tanulmányozására, kipróbálására van mód .

 pl.: hulladék kezelés (elemi szintű ), takarékoskodás vízzel, villannyal, környezet kímélő tisztítószerek használata, beszerzési lehetőségei, kertépítés, bio gazdálkodás, gyógynövények, komposztálás 

- egészséges életmód megszervezése, táplálkozás, mozgás, napirend...stb.

- ezekhez a központokhoz lehessen fordulni, (pl  :ARGE ) itt lehessen  gyakorolni,

- speciális  könyvtára elérhető legyen

- továbbképzései az óvodán kívüli tevékenységekre is terjedjen ki.(tábor, erdei óvoda, terepséták, kirándulások, családokkal való kapcsolattartás, közös programok szerv. stb).  

- olyan programok megszervezése ahol a pedagógusok  megtanulhatják  a tapasztalaton alapuló tudás előtérbe helyezését, a cselekvő képesség kialakításának, megőrzésének tudományát.

-          A hagyományos továbbképzések mellett (Pedagógiai Int. Főiskolák) élmény centrikus továbbképző műhelyek kialakítása, ahol segítséget kapnak az óvodák ahhoz, hogy a helyi programjukat a környezeti nevelésre építsék

-          a környezeti neveléshez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása (önkormányzat, óvodavezető, szülők közössége stb. )

-    megfelelő szolgáltatások igénybe vétele

Iskoláskor előtti környezeti nevelésének hátrányai ??

Ha az országban körül nézünk, láthatjuk, hogy bizonyos helyeken, az anyagiakra hivatkozva éppen most teremtik meg a hátrányokat, és hozzák a pedagógusokat méltánytalan helyzetbe a következőkkel:

·          Óvodák összevonásával, más intézményekhez kapcsolásával (pl: a mellettük lévő iskolákhoz) Óvodavezetői állások megszüntetése

·          Óvodák bezárása,

·          Gyermekcsoportok létszámának növelése

·       A környezeti neveléshez szükséges anyagi feltételek hiánya

·       A környezeti neveléshez szükséges eszközök hiánya

·       A képzésekhez, továbbképzésekhez szükséges anyagi források hiánya

·

Az óvodai környezeti nevelés előnyei röviden

 Az óvodai környezeti nevelés a környezetbarát életformát nem csak " bemutatja " a gyerekeknek, hanem meg is éli azt velük együtt. Nem kampányokról van tehát szó, hanem gondolkodásmódról. Nem akciókról, hanem folyamatosságról. A környezetvédő magatartás legfeljebb kötődik a fényes dátumokhoz, de nem korlátozódik azokra. A levegőben van a természet közeliség és a környezetvédelmi látásmód. 

Mindenhol ott van a mindennapok tevékenységében, a polcon sorakozó könyvekben, a rendszeres természetjárásban stb., ez a környezetbarát jelleg nem látványos, vagy hangos, hanem szolid és biztos. Bármilyen kicsi is egy ember, megtalálhatja azt a kis birodalmat, amelynek épségéért tenni tud valamit. Egy óvodás is tud vigyázni a katicabogarakra, a békákra, a növényekre. Az ilyen óvodába járó gyerekek már tudják, hogy érték a Here-hura !

"A gyerekek egyéniségének, elismeréséhez, tiszteletben tartásához az is hozzátartozik, hogy mindenki szabadon gyakorolhatja a  hóbortjait,  amíg az nem káros vagy veszélyes. Lehet békázni, szöcskézni, fennhangon szavalni, és énekelni, naponta tízszer fogat mosni, és ódivatú kalapokban járni. Csak felfogás dolga, hogy ezeken a hóbortokon bosszankodunk, vagy szórakozunk.  " A jó óvodai nevelés az utóbbit választja!

#1 Dr.BauerBela

---