Szexuális nevelés óvodáskorban
2014. február 27., csütörtök, Család
Mit
tud a három-hat éves gyermek? A játék szerepe a gyermek fejlődésében.
Hisztik és dackorszakok, avagy hogyan kezeljük a kezelhetetlent.
Iskolaérettség. Szexuális nevelés óvodáskorban – Fazakas Ildikó
sepsiszentgyörgyi pszichológus ezekben a témakörökben tartott
előadásokat a 6-os óvodába és a Napsugár Napközi Otthonba járó gyermekek
szülei számára.
A
Pro Pignoris Egyesülettel közösen szervezett előadás-sorozat márciusi
témája A halál gyermekszemmel, áprilisban pedig A mese szerepe a gyermek
fejlődésében. Az alábbiakban folytatjuk a szexualitással foglalkozó
előadása szemlézését.
Az óvodáskor a nemi identitás (a nemi azonosságtudat) kialakulásának fontos időszaka, ekkor tanulják meg a gyerekek a nemüknek megfelelő, a kultúrájukban gyökerező viselkedésmintákat. Óvodáskorban rendszerint elkezdődnek a „szexuális játékok” is, például a doktorjáték, vagy a „papás-mamás” és hasonlók, amelyek főleg a szexuális kíváncsiság kielégítését szolgálják.
Ugyancsak óvodáskorban fogalmazódnak meg a gyermekek első kérdései a saját és általában a kisbabák eredetéről. Az ilyen kérdések még ma is sok gondot okoznak a legtöbb szülőnek, ezért sokan kitérnek előlük, vagy a gólyamesével és hasonlókkal próbálkoznak. Ez ugyan beleillik a fiatalabbak mese- és mítoszorientált gondolkodásába, de félrevezeti őket, és nem segíti pszichoszexuális fejlődésüket. Pedig már ekkor, de különösen a 4–6 éveseknél indokolt lenne a valóságnak megfelelő, bár leegyszerűsítő válaszokat adni, az életkori sajátosságok figyelembevételével. Ilyen válasz például, hogy „a kisbabák az anyukájuk hasában növekednek, s ha már elég nagyok, és nem férnek el, akkor kibújnak onnan, megszületnek”.
A kisebbeknek ez is elég lehet, de később rákérdezhetnek: Hogyan kerül be a kisbaba az anyukája hasába? Nincs értelme mesékkel áltatni a gyereket...
Ha a férfi és női nemi szervek különbségeit már ismeri, és saját nemi szervének simogatása folytán az élvezetről is van némi tapasztalata, akkor megérti hogy az élvezetvágytól és szexuális ingerléstől megduzzadt, merev hímvessző könnyen becsúszik a megduzzadt, síkos női hüvelybe, s ott az élvezet csúcsán megtörténik a magömlés. Így a herében termelődő, apró „magocskák” (ivarsejtek) eljuthatnak a nő hasában (petefészekben) havonta érlelődő „magocskához” (érett petesejthez), amellyel összeforrnak, és az nőni kezd. Ebből lesz a kisbaba. Ez a magyarázat később aztán fokozatosan kiegészíthető, s így jól megalapozza a további szexuális nevelést, a kulturált szexuális attitűdök kialakítását.
Szexológusok (pl. Borneman, 1981) szerint az egyén viszonyát későbbi szexuális partneréhez nem veleszületett késztetések irányítják, hanem főleg a szülők és nevelők viszonya a szexualitáshoz.
A kisgyermek nemi érése során szükségszerűen felmerül a kérdés: a szülő hogyan viszonyul a szexualitáshoz? A maga teljességében, szabadon és természetesen képes megélni, vagy szemérem, tabuk, megtartóztató ideológiák irányítják magatartását?
Nem nehéz belátni, hogy az otthon tapasztalt minta iránytűként szolgál a gyermek életében – ami adott esetben tévútra is vezetheti. Amennyiben a gyermek kérdése meghallgatásra talál, úgy azzal a tudattal cseperedhet fel, hogy a szexualitásra vonatkozó kérdések természetesek, szüleihez pedig bármikor, bármilyen kérdéssel nyugodt szívvel fordulhat.
Aki otthon nem kap segítő és odafigyelő támogatást, fejlődése gyorsan halad tovább, a külvilág és saját teste által küldött ingerek megérintik, amiket a maga eszközeivel igyekszik megérteni, feldolgozni.
A gyereknek azt is meg kell tanulnia, hogy vannak társadalmi normák, szabályok, melyekhez mindenkinek igazodnia kell. Játékosan és körültekintéssel kell rávezetni arra, hogy a bugyiban tapogatni, a lányok szoknyája alá benyúlni nem illik stb. Merjünk zavartság nélkül beszélni róla! Nem szerencsés, ha gyermekünk azt érzi, hogy e téma mögött valami titok lappang. Csak akkor hozzuk szóba, ha gyermekünk kérdezi, és csak arra válaszoljunk, amit ő kérdez! A gyermeknek olyan választ kell adnunk, amit megért, az ő szintjének megfelelő, ugyanakkor teljes mértékben helytálló.
Ne féljünk megválaszolni az igazat! Ha ködösítünk, eltereljük a szót, akkor csak felesleges félelmet ültetünk el gyermekünkben a kérdéssel kapcsolatban.
Amikor biológiai folyamatokról beszélünk (pl.: hogyan kerül a kisbaba a mamák pocakjába), akkor lényeges az érzelmi vetületek hangsúlyozása is (pl.: amikor egy mama és egy papa nagyon-nagyon szereti egymást stb., stb.).
Az óvodáskor a nemi identitás (a nemi azonosságtudat) kialakulásának fontos időszaka, ekkor tanulják meg a gyerekek a nemüknek megfelelő, a kultúrájukban gyökerező viselkedésmintákat. Óvodáskorban rendszerint elkezdődnek a „szexuális játékok” is, például a doktorjáték, vagy a „papás-mamás” és hasonlók, amelyek főleg a szexuális kíváncsiság kielégítését szolgálják.
Ugyancsak óvodáskorban fogalmazódnak meg a gyermekek első kérdései a saját és általában a kisbabák eredetéről. Az ilyen kérdések még ma is sok gondot okoznak a legtöbb szülőnek, ezért sokan kitérnek előlük, vagy a gólyamesével és hasonlókkal próbálkoznak. Ez ugyan beleillik a fiatalabbak mese- és mítoszorientált gondolkodásába, de félrevezeti őket, és nem segíti pszichoszexuális fejlődésüket. Pedig már ekkor, de különösen a 4–6 éveseknél indokolt lenne a valóságnak megfelelő, bár leegyszerűsítő válaszokat adni, az életkori sajátosságok figyelembevételével. Ilyen válasz például, hogy „a kisbabák az anyukájuk hasában növekednek, s ha már elég nagyok, és nem férnek el, akkor kibújnak onnan, megszületnek”.
A kisebbeknek ez is elég lehet, de később rákérdezhetnek: Hogyan kerül be a kisbaba az anyukája hasába? Nincs értelme mesékkel áltatni a gyereket...
Ha a férfi és női nemi szervek különbségeit már ismeri, és saját nemi szervének simogatása folytán az élvezetről is van némi tapasztalata, akkor megérti hogy az élvezetvágytól és szexuális ingerléstől megduzzadt, merev hímvessző könnyen becsúszik a megduzzadt, síkos női hüvelybe, s ott az élvezet csúcsán megtörténik a magömlés. Így a herében termelődő, apró „magocskák” (ivarsejtek) eljuthatnak a nő hasában (petefészekben) havonta érlelődő „magocskához” (érett petesejthez), amellyel összeforrnak, és az nőni kezd. Ebből lesz a kisbaba. Ez a magyarázat később aztán fokozatosan kiegészíthető, s így jól megalapozza a további szexuális nevelést, a kulturált szexuális attitűdök kialakítását.
Szexológusok (pl. Borneman, 1981) szerint az egyén viszonyát későbbi szexuális partneréhez nem veleszületett késztetések irányítják, hanem főleg a szülők és nevelők viszonya a szexualitáshoz.
A kisgyermek nemi érése során szükségszerűen felmerül a kérdés: a szülő hogyan viszonyul a szexualitáshoz? A maga teljességében, szabadon és természetesen képes megélni, vagy szemérem, tabuk, megtartóztató ideológiák irányítják magatartását?
Nem nehéz belátni, hogy az otthon tapasztalt minta iránytűként szolgál a gyermek életében – ami adott esetben tévútra is vezetheti. Amennyiben a gyermek kérdése meghallgatásra talál, úgy azzal a tudattal cseperedhet fel, hogy a szexualitásra vonatkozó kérdések természetesek, szüleihez pedig bármikor, bármilyen kérdéssel nyugodt szívvel fordulhat.
Aki otthon nem kap segítő és odafigyelő támogatást, fejlődése gyorsan halad tovább, a külvilág és saját teste által küldött ingerek megérintik, amiket a maga eszközeivel igyekszik megérteni, feldolgozni.
A gyereknek azt is meg kell tanulnia, hogy vannak társadalmi normák, szabályok, melyekhez mindenkinek igazodnia kell. Játékosan és körültekintéssel kell rávezetni arra, hogy a bugyiban tapogatni, a lányok szoknyája alá benyúlni nem illik stb. Merjünk zavartság nélkül beszélni róla! Nem szerencsés, ha gyermekünk azt érzi, hogy e téma mögött valami titok lappang. Csak akkor hozzuk szóba, ha gyermekünk kérdezi, és csak arra válaszoljunk, amit ő kérdez! A gyermeknek olyan választ kell adnunk, amit megért, az ő szintjének megfelelő, ugyanakkor teljes mértékben helytálló.
Ne féljünk megválaszolni az igazat! Ha ködösítünk, eltereljük a szót, akkor csak felesleges félelmet ültetünk el gyermekünkben a kérdéssel kapcsolatban.
Amikor biológiai folyamatokról beszélünk (pl.: hogyan kerül a kisbaba a mamák pocakjába), akkor lényeges az érzelmi vetületek hangsúlyozása is (pl.: amikor egy mama és egy papa nagyon-nagyon szereti egymást stb., stb.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése