Befelé vagy kifelé forduló az Ön gyermeke?

Extrovertált, introvertált személyiségjegyű gyerekek

Az extrovertált (kifelé forduló) és az introvertált (befelé forduló) gondolkodásmód egy olyan személyiségjegy, mely sorsdöntően képes meghatározni a gyermeke, és az Ön életét. A hírlevél első fejezetében megismerhetjük mindkét személyiségjegy jellemzőit, előnyeit, hátrányait.

Extrovertált gyermek jellemzői

Számára fontos önkifejező eszköz a beszéd. Könnyen ismerkedik másokkal, és jól feltalálja magát a közösségben. Hirtelen nagy mennyiségű információt képes befogadni.

Az információk azonban felületesek, nem figyel oda a részletekre. Az extrovertált gyermek jól alkalmazkodik a változó környezethez. A társaságban be nem áll a szája, ezért néha nehezen hagyja, hogy más gyerekek is érvényesüljenek. Ez okozhat ellentéteket, konfliktusokat.

Sokszor úgy tűnhet, hogy minden rendben van vele, de képes kiborulni mások számára talán jelentéktelen dolgokon, mert felületesen értékel, érzékel, és nem veszi figyelembe a mélyebb tartalmakat. Közvetlenek, és könnyen kitárulkoznak mások, akár ismeretlenek előtt is.

Számára konfliktushelyzetet eredményez, ha nem lehet emberek társaságában, ha nem figyelnek rá. Idegesítő lehet a pörgésük, az állandón sajtkukac módjára valamit csinálniuk kell viselkedésük. Extrém esetben kétemberes gyerekek.

Az introvertált gyermek jellemzői

Tévesen azt állítják róluk, hogy félénkek. Holott ez messze nem így van, csak más módon elemzik, értelmezik a világot.

Ezért amikor egy új helyzetbe kerül egy introvertált (befelé forduló) gyermek például bekerül az óvodába, akkor nem azzal kezdi, hogy összehaverkodik mindenkivel, hanem leül és elkezdi megfigyelni a helyzetet. Sokszor abból tanul, ami körülötte történik, ahogy mások játszanak, viselkednek egymással.

Ezért kevesebbszer keveredik konfliktusba a többiekkel. Mivel kiváló megfigyelők, ezért olyan dolgokra is képesek felhívni a figyelmünket, melyre nem is gondoltunk. Ezzel együtt lassabbak, megfontoltabbak.

A stresszt, feszültséget jobban kezelik, ha fel tudják azt dolgozni. Viszont nem biztos, hogy ki tudják beszélni a bennük lévő problémákat. Sok türelem kell ahhoz, hogy ki tudjuk nyitni őket.

A visszahúzódó viselkedésüket könnyű félreértelmezni, ráakasztani egy címkét: félénk, szorongó, barátságtalan.

Az extrovertált személyiségű gyermek előnyei

• Életrevalóság, képesség a társadalmi szerepvállalásra.
• Jól motiválható a figyelemmel, azzal, hogy központban lehet.
• Ha bajban vannak, jelzi, mer segítséget kérni.
• Gyors döntéshelyzetekben jól reagál, mert hamar átlátja azt
• Mivel erőssége a beszéd, ezért képes másokat is inspirálni.
• Sok barátja van.
• A stresszt a feszültséget nem fojtja magába, hanem kibeszéli, kiengedi magából, ez hosszútávon hasznos egészségmegőrző funkcióval bír.

Az extrovertált személyiségű gyermek hátrányai

• Felületesség, néha azt gondolhatjuk, hogy sekélyes a gondolkodása.
• Analitikus gondolkodásmód hiánya.
• Monotónia tűrés alacsony foka.
• Érzelmi hullámzások.

Az introvertált személyiségű gyermekek előnyei

• Alaposság, higgadt döntéseket képes hozni.
• Kevesebb a kapkodásból fakadó stressz, mert jól megrágja a dolgokat.
• Aki kinyitja őt nagyszerű barátra, társra lelhet.
• Ragaszkodó, kevés barátja van, de őket értékeli, a megfelelő helyen kezeli.
• Mivel képes a jó értelembe vett befelé fordulásra, a saját lelki problémáinak felderítésében kiemelkedően jól teljesít.
• Környezetében az emberek megnyugszanak, el tudják engedni magukat, sőt fontosnak érzik magukat, mert úgy érzik, itt figyelnek rájuk.

Az introvertált személyiségű gyermek hátrányai

• Lassúság.
• Gyakran úgy érzi, hogy lemarad, hogy nincs bevonva kívülálló szerepkörben él.
• Nem tud mit kezdeni a pörgős emberekkel.
• Lassan dönt, néha már fájóan lassan.
• Nehezen nyílik meg, akár bizalmatlannak is gondolhatnánk.
• Nehezen tudja a problémáit kifejezni, ezért könnyen magába fojtja.

• De gondoljon csak bele, hogy mi lenne akkor, ha a gyermeke képessé válna arra, hogy felismerje, és jól kezelje személyiségének hátrányos vonásait?

Hogyan segítsek az extrovertált vagy introvertált gyermekemnek abban, hogy a személyiségéből fakadó hátrányokat jól kezelje?

Hogyan segíthetek neki, hogy képes legyen nyitni a világra? Vagy képes legyen jobban elmélyülni a dolgokban?

Mindkét személyiségtípus az extrovertált (kifelé forduló), és az introvertált (befelé forduló) esetében vannak olyan hátrányos jellemzők, melynek felismerése, és hatékony kezelése segíti a gyermekét abban, hogy minél életrevalóbb legyen, és jól tudjon alkalmazkodni a környezetéhez.

Lehet egy ember személyiségén változtatni?

Vannak olyan kutatók, akik azt vallják, ahogy az ember megszületett, az genetikailag már kódolt, és nem lehet rajta változtatni. Más kutatók azon a véleményen vannak, hogy mindenki fehér lappal indul, és képesek vagyunk a változásra. Ez persze a két szélső érték.

Mi lenne, ha megpróbálnánk azt elfogadni, hogy képesek vagyunk a folyamatos változásra, megtartva természetesen az alapértékeinket?

Az ember személyiségére a környezet hatást gyakorol, abban az esetben, ha ez a hatás erős, akkor képes arra, hogy megváltozzon a személyiségünk.

Az emberek egy részére a sorsfordító tragédiák annyira negatívan hatnak, hogy az addig még pozitív, életerős emberek egyre inkább sorvadnak, és nem akarják folytatni a földi életüket. Más embereknél ez pont ellenkezőleg hat, főnixként újra, és újra képesek felállni, és személyiségük egyre pozitívabbá válik. Ezek természetesen ismét szélsőséges esetek, de jól tükrözik, hogy az ember személyiségére hat a környezet.

A környezetből az hat ránk, amit mi fontosnak tartunk

Ez negatív, és pozitív értelemben is így van. A sikereink erősítenek bennünket, a kudarcaink gyengítenek minket.

A kudarcélmények, és a sikerélmények úgy viselkednek, mint egy hiedelem meghatározó rendszer. Igazolják, a világról, önmagunkról, az emberekről alkotott hiedelmeinket. A hiedelmek pedig befolyásolják a viselkedésünket, a személyiségünket.

Az a hiedelem például, hogy jó óvatosnak lenni, úgy működtet minket, hogy lezárja vagy visszafogja azoknak a viselkedésformákat, melyek során nyitnánk az emberek felé.

Így rögtön ráhúzhatnánk az illetőre, hogy ő egy befelé forduló, introvertált ember.

Ne típusokat állapítsunk meg, inkább tanuljuk meg felismerni, és elsajátítani a másik személyiségtípusban rejlő előnyöket!

Miért?

• Mert nem létezik se tisztán extrovertált, se tisztán introvertált ember.
• Mert egysíkú gondolkodásmódot alkalmaznánk, ha csak megállapítanánk valamit, de nem tanulnánk belőle.

• Hogyan segítsek gyermekemnek abban, hogy egy befelé forduló személyiséggel merjen nyitni a világ felé?

• A legfontosabb, hogy elfogadjam őt olyannak, amilyen. Az introvertált személyiség tulajdonképpen egy tanulási forma, mely nem jobb, nem rosszabb, mint a többi.
• Ha introvertált a gyermekem számára a legfontosabb, ha támogató környezetet teremtek számára. Ez nem azt jelenti, hogy búra alatt nevelem! Csupán annyit, hogy segítek neki megtalálni azt a társaságot, ahol ő is jól érzi magát.
• Ne erőltessem a dolgokat, (Például: elküldöm szavalóversenyre az erősen introvertált személyiségjegyeket mutató gyermekem.) mert csak az ellenállást fogom vele növelni.
• Oldom, vagy segítséget kérek, ha nem tudom oldani, az emberekkel szemben szerzett negatív tapasztalatait.
• Fokozatosság elvén igyekszem tágítani a komfortzónáját. A társaságban nem a mélyvízbe dobom, hanem felépítem benne azt a magabiztosságot, hogy ő maga képesnek érezze magát arra, hogy megállja a helyét.
• Erősítem azokat a tulajdonságait, melyben jó, hogy ezzel növeljem az önbizalmát, hogy sikerélményt adjak neki.
• Bátorítom arra, hogy megtalálja a rá jellemző önkifejezési formát, és segítek neki, hogy próbálkozzon.
• Tudatosítom benne azt a fontos szabályt, hogy nincs kudarc csak visszajelzés. Vagyis, ha egy helyzet balul üt ki, az nem kudarc, csak visszajelzés számomra, hogy legközelebb mit kell jobban csinálnom.
• FIGYELEM! Abban az esetben, ha én, mint szülő extrovertált vagyok, és a gyermekem introvertált az magában hordozhat egy csomó konfliktushelyzetet. Lehet, hogy a gyermekem valamit nekem is tanítani akar? Hiszen nem csak a szülő tanítja a gyermekét, hanem a gyermek is a szüleit. Az ilyen helyzetekben nagyon fontos, hogy le tudjak lassítani a gyermekem szintjére.

Hogyan segítsek gyermekemnek abban az esetben, ha ő egy extrovertált személyiség, de szeretném, ha kevésbé legyen felületes?

• Az elfogadás szintén kiemelkedően fontos a szülő részéről.
• Abban az esetben, ha én egy introvertált személyiség vagyok, nagyon sokat tudok tanítani a gyermekemnek.
• Mutassam be neki azokat az előnyöket, melyek késztethetik őt arra, hogy merjen a dolgok mélyére nézni. Ilyen előnyök a mélyebb, és tartósabb barátságok, párkapcsolatok.
• Tanítsam meg neki a tükörszabályt: Amit adok a világnak, az tükröződik vissza rám! Ha szeretném például, hogy sikeresebb legyek a komolyabb lányoknál, fiúknál, akkor azt sugározzam ki magamból (hitelesen), amit ők is szeretnének megkapni.
• Tanítsuk meg szemlélődni, elmélyülni az extrovertált gyermekünket. Ebben legkönnyebben az őket érdeklő területek jöhetnek számításba először. Segítsünk nekik észrevenni a részleteket. Tegyük kíváncsivá őket a részletek iránt! Ezt legutóbb úgy csináltam a nagyobbik fiamnál, hogy egy nevezetes történelmi helyen jártunk. Ahol annak idején sok kincset rejtettek el. Ez mindig vonzó egy fiú számára! Megkérdeztem tőle, hogy ő hova rejtené el a kincset, hogy más ne találja meg? A megfejtéshez nagyon körül kellett néznie, és megfigyelni mindent, amit különben meg se tett volna talán.
• Inspiráljuk arra, hogy beszéljen arról, ami tetszett egy kiránduláson, egy filmben, vagy könyvben, ez nem csak az elmélyülést fejleszti, hanem ehhez segítségére lehet az ő legerősebb „fegyvere” a beszéd. 

#1 Dr.BauerBela

---