Tényleg olyan nagy baj, ha a gyerek játék fegyverrel
játszik?
Vannak, akik tiltják, mert úgy
vélik, agressziót szül, mások megengedők, mint mondják, nem ettől lesz
agresszív a gyerek. A kérdés összetett, de az biztos, akár vesznek játék
fegyvert a gyereknek, akár nem, sok múlik a szülőkön.
Az
egyik tiltja, a másik engedi
Kíváncsi voltam, vajon én vagyok túl
elutasító a játék fegyverekkel kapcsolatban, vagy más szülők is hasonlóan
gondolkodnak. Megkérdeztem ismerőseimet a témáról, röpke közvélemény-kutatásomból
kiderült, hogy a többség nem lát kivetnivalót abban, ha a gyermeke játék
fegyverekkel játszik, bár azt fontosnak tartják, hogy a szülők figyeljenek
arra, hogy ne durvuljon el egy esetleges csata.
hirdetés
A negyvenes éveiben járó Jánosnak
három fia van, így maximálisan érintett a kérdésben.
„Gyerekként
nekem is volt játék fegyverem. Az anyai nagyapám már hároméves koromban
készített nekem csúzlit és íjat. A fiaimnak én is csináltam fafegyvereket
(kardot, lándzsát, pisztolyt meg puskát), és nagyon boldogan játszanak vele. A
kommandózás közben hajlandók együttműködni, míg más alkalommal marják egymást.
Ráadásul ez elsősorban kinti foglalatosság, így legalább jó levegőn vannak.”
A fiúk jó
fantáziával vannak megáldva, egy faággal is elkardoznak. Ettől nem lesznek
agresszívabbak, viszont megtanulják, hogyan működhetnek együtt csapatként, és
azt is, hogyan viseljék el a vereséget.
Réka
szerint, ha a játék fegyverek mellé beszélgetés is társul, akkor semmi gond nem
lehet. „Ebben is – mint mindenben – egy tudatos szülő tud igazán segíteni a gyereknek. Beszélgetni kell arról, hogy mi milyen
veszélyt rejt. Ha ez elmarad, az szerintem nagyobb problémát jelent, mint
egy-két játék fegyver megléte.”
Vannak
persze olyan szülők is, akik teljesen elzárkóznak a játék fegyverektől. Éva,
akinek fia ma már egyetemista, egyetlen ilyen játékot sem vett, és nem érezte
úgy, hogy ezzel a gyermeke kimaradt volna valamiből. Balázs sem érzi úgy, hogy
3 és 7 éves fiainak igénye lenne a fegyverhasználatra, annak ellenére, hogy
látnak erre példát, az ovis társak között van pár fiú, akinek már komoly
arzenálja van.
Fakardtól a AK–47-esig
A játék
fegyverek terén ma már elképesztően széles a kínálat. Aki ilyesmit szeretne
vásárolni, számos lelőhelyet találhat, a legnagyobb játékgyártóktól kezdve a
kifejezetten „military játékokra” szakosodott webshopokig. Merthogy már ilyenek
is vannak. A játékgyártók kitesznek magukért, minden kapható, a szolidabb
lovagi jelmezektől és fakardoktól kezdve az élethű kézigránáton át, az
eredetihez megszólalásig hasonlító, legendás szovjet AK–47-es
géppisztolyig, melyhez még élethű hang- és fényeffektek is járnak. Az igazi
küzdelemhez azonban nincs szükség ilyesmire, ahhoz egy faág is bőven elég.
Edit negyven
évig dolgozott óvópedagógusként, így sok tapasztalata van a témában. „A gyerekek egy bizonyos kor elérésével
szerepjátékokat játszanak. A kislányok babáznak, főzőcskéznek, a fiúk a
katonásdit, a vadászos és a harcos játékokat szeretik. Ez régen is így volt.
Bármiből
tudnak készíteni fegyvert, amivel kiválóan tudnak játszani. Építőkocka, legó,
faág, a fantáziájuk határtalan.
Ez nem
jelenti azt, hogy agresszívvé válnak, ha ezzel játszanak. Pályafutásom alatt
voltak olyan gyerekek, akiknek soha nem volt a kezében ilyen harci eszköz,
mégis ők voltak a legerőszakosabbak a csoportban.”
Anett
szerint a saját készítésű fegyverek, vagy egy egyszerű fakard és az élethű
fegyverutánzatok között ugyanaz a különbség, mint a felolvasott mese és a tévé
közt. „Az egyik a fantáziát mozgatja, lehet várvédő hős, jedilovag,
Robin Hood, Old Shatterhand, bármi. A másik készen osztja a primer gyilkológépi
szerepet.”
Bojti Andrea
gyermekpszichológus, a Gyermekpszichológus blog szerzője szerint is különbséget
kell tenni a harcias játékok között.
Egy olyan
tárgy esetében, amit a gyermek ruház fel képzeletével, mint például egy faág,
lehetőség van arra, hogy elképzeljen egy helyzetet. Például azt, hogy ő és a
barátja katonák, és legyőzik az ellenségeket vagy a sárkányt. Az ilyen,
klasszikus értelemben vett szabad játék fejlesztő hatással van a gyermekekre,
és ezzel ráadásul le is tudják vezetni az agressziójukat. Egy olyan játék
fegyver azonban, mely nagyon hasonlít az igazira, és teljesen egyértelmű, hogy
az egy fegyver, nagyon behatárolja a játékot és a gyerek képzeletét is. Ha
mindenképpen műanyag játék fegyvert szeretnénk venni, a gyermekpszichológus azt
tanácsolja, a nagyon élethű játék fegyvereket inkább mellőzzük, válasszunk színes,
játékos vízipisztolyokat és kevésbé fegyvernek látszó tárgyakat.
Indiánok vs. szuperhősök
A mi
gyermekkorunkban is voltak játék fegyverek és harcias játékok. Anett és nővére
vízipisztollyal kommandózott a balatoni kert orgonabokrai között, mi, a
bátyámmal műanyag katonákat vezettünk csatába. Bátyámnak komoly gyűjteménye
volt kis indiánokból és cowboyokból, és persze neki is volt cowboykalapja meg
puskája. Azóta azonban sok minden változott, a világban tomboló erőszak, ha
csak a tévén és az interneten keresztül is, de belépett az életünkbe. Épp ezért
nemcsak a valódi fegyverekkel szembeni ellenérzésünk nőtt, de sokan a játék
fegyverekre is másképp néznek, és az erőszakot látják benne.
hirdetés
A mai
világban mindenhonnan eljut hozzánk az információ, és eláraszt bennünket ez az
infódömping, felnőtteket és a gyerekeket egyaránt. El kellene tudni ezektől
vonatkoztatni, ez azonban sok felnőttnek sem megy, és egyre többen félnek a
világtól. A gyerek számára pedig még nehezebb a valóságot a képzelettől
elválasztani. Ezért van az például, hogy óvodáskortól gyakoribbak a rémálmok,
ha a gyerek hallott vagy látott valamit, ami nem neki való. A fegyverek
esetében is megtörténhet, hogy a gyerek a híradóban lát egy lövöldözést, majd
kap egy játék fegyvert, és összezavarodik, nem tudja azt hová tenni.
A
gyermekpszichológus szerint alapvető lenne, ha a gyerek kap egy játék fegyvert,
a szülő üljön le vele beszélgetni, mondja el, hogy a való életben az egy rossz
dolog, mi történik, ha valaki használja, és az is fontos lenne, hogy a szülő
megtanítsa a gyereket „jól” játszani. A szülőnek abban is nagy felelőssége van,
hogy mit mutat meg a gyerekének. Amit a gyerek megél, hall vagy lát, a játékban
is visszaköszönhet.
Sajnos, sok
családban egész nap megy a tévé, de találkoztam már olyan családdal is, ahol
még éjszaka is be van kapcsolva a készülék, és olyanokkal is, ahol már egész
kicsi kortól kezdve néznek horrorfilmeket a gyerekek.
A küzdelem fontos, nem a fegyver
A kérdésre,
hogy a játék fegyverekkel való játék vezethet-e agresszív magatartásformák
megerősítéséhez, nehéz egyértelmű választ adni. „Nehéz ezt vizsgálni, mert
az is sokat számít, milyen közegben nő fel a gyerek. Azt gondolom, ha egy
gyerek olyan családban él, ahol foglalkoznak vele, ahol nem megy egész nap a
tévé, ahol figyelnek rá, ahol megbeszélik vele, ott ez jobban elfogadható. De a
gyakorlat azt mutatja, hogy nem az ilyen családok vesznek valóságos
játékfegyver-arzenált, inkább olyanok, ahol rengeteg játék van, de igazán senki
nem figyel arra, mit játszik a gyerek, és mennyi tévézik.”
Sokan
nemcsak a játékfegyvereket tiltják, de az agresszívnak tűnő küzdő játékokat is,
ezek azonban nem feltétlenül rosszak a gyerekek életében. Bojti Andrea szerint
az teljesen természetes, hogy a gyerekek küzdenek egymással, és azzal nincs is
probléma, hogy ilyenkor a játék közben kiélik az agressziót is magukból. De
ehhez egyáltalán nincs szükség élethű játék fegyverekre, helyette szervezhetünk
nekik versenyeket, bátorságpróbákat, ahol megmérettethetik magukat, vagy
elvihetjük őket valamilyen küzdősportra.
A küzdősport
kifejezetten jó, mert ott nagyon egyértelmű keretek között tanulja meg a
gyerek, hogyan használhatja az adott sportágat, vagy akár a fegyvert, például a
vívás esetén. Van terep a küzdelemre, de megvannak a szabályok is, és
alapvetés, hogy ezeket be kell tartani. Itt a gyerekek azt is megtanulják, hogy
az elsajátított tudást a civil életben nem alkalmazhatják poénból.
Talán
meglepő, de küzdősportokat magatartászavaros gyerekeknek is szokták ajánlani,
egy jó edző személyisége és a küzdősport szellemisége ugyanis nagyon jó
terápiás hatással bír.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése