Mi az oka, hogy gyermekem csúnyán beszél?

Mit tegyek ha csúnyán beszél a gyermekem?

A verbális agresszió a káromkodás, a másokkal való, másokat sértő beszéd. Ennek gyökerei nagyon mélyen vannak. Bár a szavak elszállnak, a nyomában ott a keserűség, és a megfélemlítés. Mit lehet tenni?

Csúnyán beszél a gyermekem, miért?

Amikor a kertben nyírja a füvet, vagy összeszedi a mosnivalót mert megkérte rá, ő dühösen megszólal, hogy „a k…a anyád”, akkor első pillanatra eláll a lélegzet, majd könnyek között jönnek a kérdések, hogy miért? Miért érdemelem mindezt?
Megfigyelhető, hogy gyermekeink egyes időszakokban elkezdenek szájalni, a stressz, a káosz vagy éppen a fejlődésük egy bizonyos szakaszai hatására. Kóstolgatják a szüleiket. A válaszok során, leereszkedően beszélnek szüleikkel, a hangjukkal megpróbálják megfélemlíteni a másik embert.  A határt igazán akkor lépik át, amikor szóban támadóvá vállnak, követelőznek, és megpróbálnak félelmet kelteni azáltal, hogy fenyegetik a másik embert. Ez ad számukra erőt.

A csúnya beszéd elsődleges motiválója az erő

A problémakezelő készségek hiánya

Ezek a gyermekek azért beszélnek csúnyán, káromkodnak, mert erőtlennek érzik magukat, és azáltal hogy kirohannak valaki ellen, hogy kontrollálhatják a helyzetet.
A másik ok, hogy nincs meg bennük az a problémamegoldó készség, mely segítségével helyesen tudnák kezelni a frusztrációt, csalódást, konfliktusokat.
Amennyiben a gyermek nem sajátítja el a különböző problémamegoldó készségeket, melyek elengedhetetlenek a szocializációhoz, annak több oka lehet.
Az ok kereshető a személyes temperamentumban, a diagnosztizált vagy nem diagnosztizált tanulási nehézségekben, illetve a családon belül zajló problémákban. Ezek a gyermekek érzelmi kimerültséget mutatnak, mikor azzal kell szembesülniük, hogy nem képesek megoldani az együttéléskor felmerülő problémákat. Ha nincsenek meg a problémamegoldó eszközeik, hogy kezeljék a kellemetlen érzéseiket, akkor fordulnak a megfélemlítéshez, verbális agresszióhoz.

Az csúnya beszéd mögötti hiedelem

Azért félemlítik meg a szülőket ezek a srácok, lányok, mert ezt tapasztalják az őket körülvevő kulturális légkörben. Ezeket az információkat a gyermekek minden lehetséges forrásból begyűjtik. TV, a filmek, zene, számítógépes játékok, politikusok, sztárok, stb. A kiskamaszok és a tinédzserek a legfogékonyabbak erre az üzenetre. Az üzenet lényege: „Ha gyenge vagy véged van!”
Ahogy egyre idősebbekké válnak úgy szilárdul meg bennük ez a hiedelem.
Ezzel az üzenettel találkozik a Tv-ben, a közösségben ahova jár, és abban a kultúrában, ami őt körülveszi. Megtanulja, hogy milyen módon használja a megfélemlítés erejét arra, hogy segítségével helyettesíthesse a magabiztosságát. Ahelyett, hogy a gyermek kezelné és felülkerekedne az érzésein, amikor akadályba ütközik, inkább, elkezd sértő és agresszív módon viselkedni annak érdekében, hogy másvalakinek kelljen az ő problémáját is megoldania. Ezáltal ez lesz az ő problémamegoldó stratégiája. Ez egy nagyon veszélyes folyamat a gyermek fejlődése szempontjából.

Hogyan fejlődik ki ez a dac a gyermekben?

A gyermeknevelés 24 órás műszak

Aki gyermeket nevel azt napi 24 órában tanítja, 7 nap a héten, megállás nélkül, még akkor is tanít, amikor úgy gondolnánk, hogy nem. A gyermekek a felnőttektől ismerik meg az életet. Amit a szülők általában nem értenek az, hogy a dac fokozatosan fejlődik ki a gyermekben nagyon korán a különböző események hatására.

A dac kezdetei

Vegyünk egy átlagos normál gyermeket. A fejlődése kezdeti szakaszában minden rendben megtörtént vele, amire szüksége volt a fejlődése során, lehet hogy egy kicsit nyűgös volt, máskülönben az életkorának megfelelően viselkedett. Ahogy egyre idősebb lett egyre több lett vele a probléma.
Körülbelül 5 éves kor tájékán elkezdi megmakacsolni magát, hogy ő nem pakolja össze a játékait, nem rakja el a ruháit. Ha szólnak neki, hogy rakja rendben a dolgait kijön reklamálni. És azt mondja hogy ő ezt nem akarja és elkezd kegyetlenül bömbölni. A szülő ekkor megcsinálja helyette. Ahogy növekszik elkezdi magát kipróbálni és igazolást keres, hogy a régi bevált taktika működik-e még. A hangja egyre erősebb és durvább lesz. Azt mondja hogy ő nem csinálja, majd később, és különben sem kell ezt most megcsinálni. Az egészet addig csinálja, amíg a szülők nézik őt, mihelyt elhagyják a szobát a reklamálás megszűnik.
Néhány szülő ennek hatására csökkenti az elvárásokat a gyermekkel kapcsolatban, és összeszedik a gyermek dolgait, ahelyett, hogy leküzdenék az ellenállást, és megoldást keresnének.
A béke megőrzése számukra fontosabb, mint a rendrakás. Néhány esetben a rendrakás jól működik, a játékok és a könyvek gyorsan a helyére kerülnek, de nem minden rendben. Egyes gyermekek azonban felfigyelnek arra, hogy a szabályok megváltoztathatóak, mert a szülők félnek a gyermek ellenállásától, és a gyermekek akcióba lépnek. Ezek a gyermekek levonják a következtetést: „Ha kiabálok, és veszekszem a szüleimmel elérem azt amit akarok!” Egyre inkább bedobják a stratégiát a mindennapi használatba, egyre erősebben és agresszívabban.

A szülő átadja az irányítást saját maga fölött

A gyermek nagyon korai időszakában  meg kell tanulnia mit jelent az a szó, hogy „nem”. Ezzel együtt meg kell azt is tanulnia, hogy kezelje az emiatt keletkező frusztrációját, mérgét, amikor nemet mondanak neki. Ezt a legtöbb gyermek elsajátítja és kezeli.
De ha az áruházban mondanak neki nemet, akkor a hisztit megelőzi egyfajta felpörgés.  A szülő észreveszi, hogy kezdődik a hiszti, észleli ennek az első jeleit. A szülő ezt el akarja kerülni, mielőtt kitör a balhé.
Más szóval a gyermek jelt ad a szülőnek: „Ha továbbra is nemet mondasz és nem engedsz akkor hisztizni fogok!” Ha a szülő enged, (kompromisszum, kötése, újratárgyalni az eseményt, megadni azt amit a gyermek szeretne.) a gyermek eléri a célját. A szülő megtanítja a gyermekét, hogy átvegye az irányítást a szülő fölött.
Ezzel párhuzamosan beindul egy másik tanulási folyamat a szülő részéről. „Ha kielégítem a vágyait csönd lesz és elkerülhetem ezt a szégyenteljes helyzetet!” A szülő megtanulja elfogadni az egyre helytelenebb viselkedési formákat a gyermekétől.
A két párhuzamosan futó folyamat elkezdi kölcsönösen egymást erősíteni, mely miatt a gyermekben rögzül helytelen probléma megoldási folyamat.
A hisztik egy idő után eltűnnek, mert a gyermek számára már kezdenek kellemetlenné válni. Helyére bekerül a verbális agresszió, káromkodás, fenyegetés, megfélemlítés. Ahogy a gyermek idősödik és bekerül az óvodába, a hiszti nem elfogadható viselkedési forma. Viszont a homokozóban, ha elbánik egy másik gyermekkel és sikerül elijeszteni, akkor övé a pálya! Igaz, hogy a másik gyermekek elkerülik, és nem játszanak vele, de a viselkedési forma ismét megerősítést nyer. A technika itt is működik!
Tehát a szülők és a gyermek között zajló megfélemlítés eredete nagyon korai időszakra tehető.

Nem minden verbális agresszió, csúnya beszéd kezdődik itt!

A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek, vagy a hiperaktív gyermekek esetében vagy családi problémákkal a háttérben, ugyanez a helyzet fennállhat.
A kirohanó, agresszív, „méregzsák” gyermekek, könnyen válhatnak agresszív tinédzserré, mivel nem rendelkeznek működő és használható problémamegoldó technikákkal.
Ezért mint szőlőnek az a feladatunk, hogy idejében felismerjük az ilyen helyzeteket és elkezdjük korrigálni, megtanítani, hogy léteznek más hatékonyabb problémamegoldó stratégiák. Mindig jusson eszünkbe, hogy az agresszív, káromkodó gyermekből, ha nem teszünk semmit, agresszív felnőtt fog felnőni.

Mi a teendő, ha csúnyán beszél, káromkodik a gyerek?

Mit tegyen a szülő?

Szabályok
Az előző példákból jól látszik, hogy a gyerekeknek szüksége van szabályokra. A szabályok közt biztonságban érzi magát. Természetesen lesznek olyan helyzetek, mikor a kereteket a gyerekük ki akarja tágítani. A szülőknek közösen kell eldönteni, hogy mi az ami megengedett, és mi nem.
Azt is érdemes belevenni a szabályokba, hogy mi a következménye, ha megszegik, és ezt tudatosítani a gyerekben is.
Személyes példa
Annyit várjunk el a gyermekünktől, amire magunk is képesek vagyunk.
Ha kicsúszik a szánkon néha egy-egy csúnya szó, akkor azt többféle módon lehet kezelni:

• A gyerekek is jelezhetik, és szólhatnak a szülőnek, ha csúnyán beszél
• Lehet perselyt készíteni, és aki csúnyán beszél, az bedob valamennyi pénzt, a hónap végén az lapja a perselyben lévő összeget, aki a legkevesebbet beszélt csúnyán.
• A csúnya szavak, minősítések elhangzása esetén szép szavakat is lehet mondani. „Bár az előbb nagyon haragudtam rád, és csúnyán beszéltem veled, de szeretlek, kérlek bocsáss meg a csúnya beszéd miatt!”

Segítség, hogy az érzelmeit választékosan ki tudja fejezni
Ez a leghasznosabb út
Néha ki kell ereszteni a gőzt, de egyensúlyt találni nem mindig egyszerű. Személyes példán keresztül tanítsuk meg a gyerekeinket arra, hogy a másik ember szóbeli bántalmazása az sérülést okoz a másiknak. Ne a személyt, hanem a viselkedést szabályozzuk.
„Karcsi elment az eszed?!” helyett „Karcsi, amit csinálsz az veszélyes!”

#1 Dr.BauerBela

---