Bezzeg a mi időnkben… – Gyerekjátékok régen és ma

Néhány emberöltővel ezelőtt a gyerekek még javarészt a szabadban töltötték idejük nagy részét: játékuknak a természet adott helyet, keretet. Szabadon mozoghattak, ehhez kellő nagyságú tér, természetes eszközök és lehetőségek álltak rendelkezésükre. A nagy füves területek, patakpartok, dombok, szántóföld bejárása által rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek. Később a modern kor meghozta minden időszakban a jellegzetes slágerjátékot, ám néhány évtizeddel ezelőtt a kínálat és a pénztárca jócskán megszabta a határokat, így a szűkösebb lehetőségek miatt a gyerekeknek nem volt annyi választási lehetőségük, mint ma.

A mai lurkók játékszokásait elnézve sokszor azt állapíthatjuk meg, hogy modern világunk beszippantotta a felnövekvő generációt. A számítógép, tablet és egyéb különböző informatikai eszközök használata már-már természetes lehet akár két-három éves korban is. Felnőttként sokszor azt látjuk, hogy a gyerekek előbb tanulják meg a mobileszközök használatát, mint a járást vagy a beszédet, amit sokszor ártalmasnak, veszélyesnek gondolhatunk, de vajon igazak lehetnek-e ezek az állítások teljes egészében? 

A funkció nem változott, az eszközök annál inkább

Túlzás lenne kijelenteni, hogy a gyerekek ma már nem játszanak, hiszen már babakorukban is azt teszik, csak éppen máshogy és mással, mint elődeik tették. Abban azonban biztosan igazuk van a régi idők játékait visszakívánó embereknek, hogy az egyik legfontosabb játéktevékenység, a mozgásos játékok kikoptak az életünkből és ez valóban káros és egészségtelen. A közös játék élménye azonban a mai kor eszközeivel is megvalósítható, éppen ezért érdemes nagyobb nyitottsággal körülnézni napjaink színes játékpiacán. Még akkor is, ha az ma már arányaiban talán túlzó módon kínál virtuális játékokat. Vajon a részletekben gazdag programok megtörik-e a fantázia szárnyalását, esetleg az interaktív játékok ennek éppen az ellenkezőjét érik el: az élet és a körülöttünk lévő világ tökéletesebb modellálását szolgálják? Az is biztos, hogy minden olyan játék, legyen az asztal körül ülő társasjáték, vagy több ember bevonását, együttműködését kívánó virtuális tevékenység közösségi élményt ad, és fejleszti a társas kapcsolatok erősödését.

A szakpszichológus szerint alapvetően a társadalmi változások tehetők felelőssé a gyerekek játszási szokásaiért. A mostani szülők sokkal kevesebb időt és energiát tudnak olyan játékokba fektetni, amelyek régen természetesek voltak. A gyerekek korábban részt vettek a családi életben, segítettek a háztartásban, de ma már sokkal egyszerűbb lekötni őket azzal, ha telefont, tabletet adunk a kezükbe, vagy leültetjük őket a tévé elé.

– Régen a gyereket bevonták mindenféle feladatba, sok szerepjátékot, szimbólumos, szakmás játékot játszottak – mondta el Szolnoki Krisztina. – Ma már nincs rá tér és idő, hogy ezt megtegyék a családok. A szülőknek kényelmes, hogy a mostani játékmódszerek, lehetőségek elérhetővé teszik, hogy a gyereket helyhez kössék, nyugodtan ott lehet hagyni őket, nem kell figyelni rájuk. A virtuális tér és minta nem természetes és erőszakmentes környezet, a gyerekek az ott látott szerepeket utánozzák játékaikban. Ez az ambivalencia rengeteg feszültséghez, oda nem illő viselkedéshez, problémákhoz vezethet.

A fejlesztőjátékok tekintetében is sokat változott a piac. A modern technológiájú játékok szintén fiktív dolgot kínálhatnak mintaként, amit aztán a gyerek nem tud élményszerűen jól megérteni egy valós környezetben.

– A játékon keresztül a gyerekek alapvetően a személyiségüket is fejlesztik – folytatta a szakpszichológus. –  A szerepjáték és a szabályjáték az, ami igazából fejleszt, alakítja a személyiséget és segíti az identitást kialakítani. Ha nem valós minták mentén játszanak a gyerekek, az egy torz érzelemvilágot, személyiségfejlődést eredményezhet” – tette hozzá a tanácsadó.

A majmot formáló, japán eredetű moncsicsi a nyolcvanas években tört be a hazai piacra
(Fotó: NZP)

Azok a '80-as, '90-es évek 

Búgócsiga, moncsicsi, jojó. A nyolcvanas, kilencvenes évek slágereire minden bizonnyal szeretettel gondol vissza a mai 30-as, 40-es korosztály, melyeket akár a panelrengeteg tövében is nyúzhattak a gyerekek. A szülők megengedték a gyerekeknek, hogy órákat az utcán, felügyelet nélkül töltsenek, akik a parkolókban, a járó-kelő autók között futkároztak, bújócskáztak. Nagyobb volt a közbiztonság, a gyerekeket ki merték engedni az utcára. A játék pedig igazi játék volt.

– Tanulás után minden nap lementünk a többi gyerekkel az utcára, ahol sokat kergetőztünk, fociztunk, tollasoztunk – mondta Sylvia Flaman, 35 éves egykor Fehérváron gyerekeskedő, ma Ausztráliában élő nő. – Nagyon menő volt a kempingbicikli, aztán később a BMX. Kidobott fenyőfákból építettünk bunkereket, sokat játszottunk a lépcsőházban olyan társasjátékokkal, mint például a Ki nevet a végén?, vagy a Gazdálkodj okosan! De sokszor órákon át csak gumiztunk. Egész délutánokat tudtunk eltölteni ezzel a pár forintba kerülő játékkal, amit ma már talán nem is ismernek a gyerekek. De a krétával az aszfaltra rajzolt ugróiskola is nagyon népszerű volt. Két fiúval nőttem fel, így sokat matchboxoztam a testvéreimmel, katonákkal játszottunk, de természetesen nekem is, mint mindenkinek, volt moncsicsim, és Barbie babám. Úgy érzem, teljes, igazi gyerekkorunk volt. Akkor még nem ültünk annyit a tévé előtt, amennyit a mai gyerekek. Emlékszem, akkoriban hétfőnként nem volt adás, és a számítógépnek az utcánkban se híre, se hamva nem volt még a '90-es évekig. Mégis feltaláltuk magunkat. Amikor az utcánkban egy ismerős kisgyereknek videólejátszója lett, az egész környék összegyűlt, és mozidélutánt tartottunk. Ha tehettük, minden nap együtt voltunk, és nem virtuálisan csevegtünk egymással, ahogy manapság teszik a gyerekek a szülők mintáját követve.

A retró él, de a reklám az úr

A régi idők mozgásos játékait elősegítő eszközök gazdagsága utolérhetetlennek tűnhet, ám mégsem az. Az ezerféle hinta, hintaló, ugrókötél, labda – vagyis minden, ami az ugrást, mászást, lendülést, dobást segíti – ma is elérhető, és csupán a szülő felelőssége, hogy labdát vagy számítógépes játékot vásárol-e gyermekének. A kreatív gondolkodást segítő "ősi" játékok (a sakk, a malom, a kártyajátékok) is visszakacsintanak a mai boltok polcairól: néha retró formában, máskor teljesen új csomagolásban, esetleg virtuálisan, de elérhetőek számunkra. Az "építőelemek" régen tiszta formában jelentek meg: csiszolt apró kövek, fa, műanyag kockák, később pedig a LEGO robbant be a köztudatba. Napjainkban a reklám a legfontosabb tényező a vásárlás során, de a retró, vagy újrahangolt régi játékok is népszerűek, azonban nem mindegy, milyen külsőt kapnak.

– Valamikor sokkal kisebb volt a kínálat, mint a kereslet – mondta Szakács István, fehérvári játékbolt-tulajdonos. – A hazai ipar által előállított termékek uralták a piacot, ezen belül is azok, amik hosszú-hosszú időkre, a hagyományokhoz nyúltak vissza. A vevő csak szűk választékon belül gondolkodhatott. Ma sokkal nagyobb a kínálat, mint amennyi vásárló van, amit nagymértékben befolyásol a reklám. Mindig az a legkeresettebb játék, amelyiknek éppen a televízióban fut a reklámja, utána megszűnik rá a kereslet. A LEGO már hosszú ideje jelen van, hiszen minden mesében, hirdetésben látható ez a megunhatatlan játék. Régen a funkció jobban számított. Ma legtöbbször a gyerek mondja meg a szülőnek, hogy mi kell.

A felhúzhatós állatfigurák puszta megjelenésükkel megidézik egy letűnt kor szellemét
(Fotó: NZP)

Informatika és leterheltség

A mai gyerekeknek egyre kevesebb idejük van játszani, egyre több az iskolai és az iskolán kívüli elfoglaltságuk akár a hét minden napján. Ma már teljesen természetes, hogy az óvodás gyerekeket különórákra, sportolni viszik a szülők. Ennek ellenére nagyon fontos lenne, hogy minél többet játszhassanak szabadon, hiszen ők többek között így pihennek, regenerálódnak. Az alsó tagozatos korosztály már belenő az informatika világába, természetesek számukra akár a számítógépre, vagy okostelefonokra letölthető játékok.

– A gyerekek korán megtanulják az informatikai eszközök használatát, hiszen ezt látják maguk körül – mondta Szigetváriné Berta Éva, alsó tagozatos tanár. – Látják a szülőket a számítógépen dolgozni, okostelefont kezelni, információkat keresni, a nagytestvért barátokkal chatelni. A kicsik mindent akarnak, amit a környezetükben látnak, tapasztalnak, ezért szinte ragad rájuk az informatika világa is. Erre később nagy szükségük lesz, mert mire felnőnek, már nem is létezhetnek enélkül a tudás nélkül. Szerencsére azonban még mindig népszerűek a gondolkodtató, fejlesztő játékok, a LEGO, a babák és az autók. Nagyon szeretnek focizni, kosarazni, kidobózni, fogócskázni és mivel a gyerekek fantáziája kimeríthetetlen, képesek akár egy boltot berendezni az iskola udvarán a padokból és az összegyűjtött levelekből, kavicsokból. A mai iskolások hihetetlenül okosak és értelmesek, nagyon terhelhetőek, de érzékenyek és sérülékenyek is egyben. Vágynak a megértésre és a figyelemre. Mi, felnőttek sokszor csak az elégedetlenségünket adjuk tudtukra, elfelejtjük megdicsérni őket, pedig nagyon fontos lenne.

Érzékszervek helyett szimulálás

A régebbi korokban nagyobb hangsúly volt a csoportos és mozgásos, valamint a megfogható, szagolható, rakosgatható, vagyis az összes érzékszervre ható játékok gyakorlásán, míg a mai játékok egy jelentős részének a modellálás, azaz a szimuláció az erőssége. A szimulátoros játékok sora aztán végtelen, hiszen a sportra alapozó – versenyautós, jégkorongos, focizós stb. – játékoktól kezdve a lányok számára kifejlesztett, a külsőségeket célzó játékprogramokig minden elérhető. Végső soron, ha csak ez utóbbit hasonlítjuk össze a múlt hasonló játékával, akkor nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a kivágós-öltöztetős papírbabák ugyanezt az igényt elégítették ki, és tartósságát, hasznosságát, sőt célját tekintve sem voltak értékesebbek, kivéve, ha azt párosan vagy csoportban öltöztették a gyerekek.

Tanács a mai szülőknek

Modernizáció ide vagy oda, az egészséges középút mégiscsak az lenne, ha a mai rohanó világban is jutna idő a szó valós értelmében vett játékra is. A gyerekek az iskolában előbb-utóbb megtanulják használni a számítógépet, ami valóban fontos lesz a későbbiekben, legyen szó a munkáról, egy hétköznapi vásárlásról, vagy bármilyen banki tranzakcióról. De ha már a gyermek korán elkezdi használni a modern technikai eszközöket, korlátozzuk le a játékot! Legyünk ott, hiszen szinte mindig szükség van arra, hogy segítsünk neki a választásban, figyeljünk a korhatárokra! Fontos, hogy hagyjuk a gyerekeket szabadon játszani. Ma már annyi lehetőség közül választhatunk, hogy néha a szülők beleszorítják a gyerekeket egy-egy játékba. Sokszor csak elég lenne hagyni őket kibontakozni, meghagyni a felfedezés örömét. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Legyen ez egy újabb kihívás a modern szülőknek!

•   zdődtek a nyári hadgyakorlatok

#1 Dr.BauerBela

---