TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS

TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS


 

A beavatkozás megjelölésére gyakran használt kifejezés az abortusz. Ez azonban nem pontos meghatározás, mivel a latin eredetű szó csak annyit jelent, hogy vetélés. Ennek két nagy csoportja van: spontán bekövetkező és művileg indukált vetélés. Az előbbi esetben az egyén szándékától függetlenül - többnyire ismeretlen okból - szakad meg a terhesség, az utóbbiban a nem kívánt terhességet megszakítják. Így, ha ragaszkodunk a magyar nyelvben már polgárjogot nyert latin szóhoz, akkor azt mondhatjuk rá, hogy művi abortusz. A téma nem új keletű. Igazolja ezt a hagyományos régi magyar megfogalmazás, a magzatelhajtás.

A kérdést vizsgálhatjuk több szempontból. Az orvosi vonatkozás - amelynek ismertetése e ki-advány célja - csak egy a sok közül. Nem kívánunk foglalkozni morális, vallási, etikai és egyéb kérdésekkel. Ezek szorosan kapcsolódnak az egyén (csoport/társadalom) neveltetéséhez, kultúrájához, szokásaihoz és mindegyikük komoly viták, ellentétek kiinduló pontját képezheti.

Ismertetőnkben - szubjektívumoktól mentesen - tényekre alapozva szeretnénk bemutatni a művi vetélés módszereit, felhívni a figyelmet a beavatkozás veszélyeire és röviden szólunk a terhességmegszakítást szabályozó, jelenleg hatályos rendelkezésről is.

A beavatkozás lényege

A megfogant pete kb. egyhetes kürtbeli vándorlás után jut el a méh üregébe, és ágyazódik be a fogadására felkészült nyálkahártyába. Ebben az ún. szedercsira állapotban a sejtek még nem differenciálódtak el, a magzat még nem ismerhető fel. Az idő múlásával a képződmény mind méretében, mind differenciáltságában jelentős változáson megy át, és mindinkább hasonlít a majdani emberi képződményre. A méhen belüli fejlődés a környezeti hatásoktól jól izoláltan, optimálisan védett környezetben zajlik. A magzatot a külvilágtól a jól záró méhszáj választja el.

Ahhoz, hogy a terhességet megszakíthassák, ezen a zárt védelmi rendszeren kell áthatolni, és kell eltávolítani a petét mellékrészeivel együtt. Minél nagyobb a terhesség, annál ve-szélye-sebb a beavatkozás. A 12. terhességi hét betöltésével a kockázat mértéke ugrásszerűen meg-nő. Ezért terhességmegszakítást kérésre - nem orvosi indok alapján - a legtöbb országban csak az első három hónapban lehet végezni (kivételt képez néhány speciális eset).

A műtét érzéstelenítésben történik. Ahhoz, hogy a magzathoz hozzá lehessen férni, a zárt méhszájat fel kell tágítani. Csak ezután következhet a méh tartalmának kiürítése. Ez a beavatkozás lényegében a terhes méh nyálkahártyájának lekaparása, eltávolítása (ld. ábra). Ezért is nevezi a köznyelv a terhességmegszakítást "kaparásnak".

A magzati részek és járulékos elemek kiürítésének több módja is van. Ezek között vannak nagyobb kockázattal járó beavatkozások, és ismertek kevésbé veszélyesek. Bármelyik csoportba is tartozik egy adott műtéti megoldás az mindig kockázatot jelent a terhes nő egészségére nézve.

A műtét formái

1.
A méh tartalmának kürett-kanállal történő eltávolítása (a "kaparás") a beavatkozás legrégibb, leghagyományosabb és egyben legveszélyesebb módja. Ennek első lépése a méhszáj és a nyakcsatorna feltágítása annyira, hogy a műszer bevezethető legyen a méh üregébe. A kanál előre-hátramozgatásával a terhes méh nyálkahártyája leválasztásra kerül alapjáról, a benne megtapadt magzattal együtt. Minél nagyobb a megszakítandó terhesség, annál nagyobb méretű kanalat kell használni, ennélfogva annál nagyobb tágításra van szükség. Ez növeli a sérülés kockázatát, fokozza a szövődmények bekövetkeztének lehetőségét. A nagyobb magzat eltávolítása nem csupán a többlet volumen miatt okoz gondot, pszichésen is nagyobb terhet jelent - mind a terhesnek, mind a műtétet végző orvosnak.

2.
A vákuum-szívásos módszer az előbbinél kevesebb veszéllyel jár. A méhszáj tágítására itt is szükség van, ennek mértéke azonban kisebb, mivel a méh tartalmának eltávolítására szolgáló szívócső átmérője a kürett-kanálénál kisebb. A cső fémből vagy műanyagból készült, végén ledomborodóan zárt cső, amelynek oldalán ovális nyílás, "ablak" van. A szívó hatás ezen át szippantja ki a méhűr tartalmát. Minél nagyobb a terhesség, annál nagyobb átmérőjű csövet kell használni. A műtét elvégzésének határt szab a terhesség nagysága. Egy bizonyos időn túl ugyanis a magzati részek már olyan méretűek, amelyek nem férnek át a csövön.

Itt is érvényes tehát a szabály: ha a terhesség nem kívánt és megszakításának feltételei törvényesen adottak, törekedni kell arra, hogy a műtét minél hamarabb, a terhesség lehető legkorábbi időszakában történjék.

A vákuum-hatást elektromos szívógéppel, vagy speciális, erre a célra szerkesztett kézi vákuumfecskendővel lehet elérni. Ez utóbbit elsősorban kis terhességek megszakítására használják. Hathetes kor alatt olyan vékony szívócső csatlakoztatható a fecskendőhöz, amely a tágítást is elkerülhetővé teszi, így kockázata lényegesen kisebb.

Mint említettük, a hagyományos kürtetázs mindig, a szívás pedig nagyobb terhességben a nyakcsatorna tágítását igényli. Ez mechanikus dilatációt jelent, egymást követően egyre nagyobb átmérőjű fém pálcikáknak a méhszájba történő felvezetésével. A bekövetkezett sérülések legtöbbször erre vezethetők vissza. Ma már van arra lehetőség, hogy elkerüljük ezt a durva beavatkozást. Gyógyszeres előkezeléssel spontán tágulást eredményezhetünk, amely vagy feleslegessé teszi a mechanikus tágítást, vagy nagyban csökkenti annak mértékét.

3.
Az utóbbi évek próbálkozásai használható, de ma még általánosan nem elterjedt módszerek kifejlesztéséhez vezettek. Ezek a gyógyszeres (injekciós) terhesség-megszakítások nem csupán a mechanikus tágítást teszik elkerülhetővé. Hatásukra a terhesség megszakad és a méhűr tartalma "spontán" kiürül. Ez azonban nem mindig zajlik ilyen simán, és a gyógyszernek is sokszor lehetnek kellemetlen mellékhatásai. Az esetlegesen bent maradó, spontán nem távozó részek felderítése céljából szinte mindig műszeres betapintást kell végezni a procedúra végén. Ma még ezek a módszerek Magyarországon alig, vagy egyáltalán nem elérhetők. Ebben a magas ár és az igen szigorú engedélyeztetési feltételek minden bizonnyal szerepet játszanak.

A terhességmegszakítás következményei

A beavatkozásnak lehetnek közvetlen szövődményei és később jelentkező negatív kihatásai. Az előbbiek vagy már azonnal a műtét alkalmával, vagy a beavatkozást követő rövid időn belül fellépnek, míg az utóbbiak csak jóval a művi vetélés lezajlása után okoznak panaszokat. A különböző statisztikák általában 10% körül adják meg a mellékhatások gyakoriságát. Ez azt jelenti, hogy a terhességmegszakításra jelentkezők közül minden tizedik nő számolhat a következmények kockázatával. Ebben benne van a legenyhébb, még ellátást sem igénylő sérüléstől kezdve, az igen súlyos, adott esetben a nő halálát is okozó szövődményig minden.

1. A korai szövődmények összességükben három nagy csoportba sorolhatók.

a)
A sérülés a terhesség-megszakítás egyik lehetséges velejárója. Bekövetkezhet a méhszáj mechanikus tágításakor, de a méhűr tartalmának kiürítésekor is létrejöhet a műszer (kürett-kanál, szívócső, abortusz-fogó stb.) okozta erőbehatás következtében.

Mivel a terhes méh állománya felpuhult, a sérülés még a leggondosabb kezekben is bekövetkezhet minden előzetes figyelmeztető jel nélkül. Legkönnyebben azok a finom, körkörös, záró izomrostok sérülhetnek, amelyeknek szerepe a méhszáj zárva tartása, a méhűr elszeparálása a külvilágtól. Spontán vetélés alkalmával órák, sokszor napok telnek el, amíg ezek a rostok megnyúlnak, kitágul a méhszáj, és bekövetkezik a pete és mellékrészeinek kilökődése. Ezzel szemben terhességmegszakításkor mindössze néhány perc áll rendelkezésre ahhoz, hogy a szükséges mértékű tágítást elvégezzük. Mindez azzal jár, hogy a durva behatás következtében az izomrostok elszakadhatnak. Mivel az esetek többségében ezek a sérülések mikroszkopikus nagyságúak, közvetlen panaszt nem okoznak, ellátást sem igényelnek. Hatásuk csak később, esetleg évek múlva, egy újabb terhességben manifesztálódik.

Ennél lényegesen komolyabbak a méhnyak vagy a méhtest fedett és áthatoló sérülései, amelyek vérzéssel és más szervek sérülésével is kombinálódhatnak. Az előbbiekben a műszer nem hatol át minden szövetrétegen, áthatoló sérüléskor azonban már közvetlen összeköttetés jön létre a méhűr és a hasüreg között. A súlyosság fokától függ a tennivaló mértéke is. Sokszor elegendő a beteg gondos intézeti megfigyelése, és ha 24 órán belül fenyegető tünet nincs, hazabocsátható a kórházból. Ha nem zárható ki járulékos vérzés, vagy felmerül további szervek (pl. bél, húgyhólyag) sérülésének akár a legkisebb gyanúja, műtétet kell végezni a helyzet tisztázására és a szövődmény(ek) ellátására. Ha mindehhez hozzászámítjuk az újabb műtét - és az azzal járó érzéstelenítés/altatás további kockázatát - még nyilvánvalóbbá válik a terhesség-megszakítás egyáltalán nem elhanyagolható veszélye.

b)
Kevés vérzés műtét után mindig előfordul, ez a beavatkozás velejárójának is tekinthető. Bővebb, vagy elhúzódó vérzés azonban már kóros állapotra utal. Oka lehet a fentiekben említett kisebb-nagyobb sérülés, de az is előfordulhat, hogy a kiürítés nem volt tökéletes, és a méh üregében visszamaradt anyag a vérzés forrása. Ennek eldöntése ultrahang vizsgálattal, vagy műszeres betapintással lehetséges. Ha bent maradt részeket diagnosztizálunk, ezeket el kell távolítani, azaz újabb kürtetázst kell végezni, ami megint csak további kockázatot jelent.

c)
A gyulladás legkevésbé magyarázható nem steril műszerek használatával, hiszen műtéti körülmények között ilyennek nem szabad megtörténnie. A hüvely azonban sohasem tekinthető sterilnek. A nyitott méhszájon át kórokozók hatolhatnak fel a nyakcsatornán keresztül, és fertőzést hozhatnak létre a méh üregében. Különösen adott ennek veszélye sérülés, vérzés, szövetrészek visszamaradása esetén. A gyulladás - még ha láthatóan gyógyul is - késői következményeket okozhat.

2. A késői károsító hatások általában a korai szövődmények velejárói, mint arra a fentiek-ben már utalás történt.

a) Méhnyakelégtelenség alakulhat ki a körkörös záró izomrostok sérülésekor. Az apró, láthatatlan, akkor talán tünetet sem okozó sza-kadások ugyan spontán gyógyulnak, de a méhszáj funkciójában tartósan károsodik. Ez azt jelenti, hogy egy újabb - már talán óhajtott - terhességben az egyébként addig zárt méhszáj már nem tud ellenállni a növekvő magzat fokozódó súlyának, és kinyílik. A védtelen burok megrepedhet, és a terhesség időnek előtte befejeződik. A következmény vetélés, éretlen vagy koraszülés, annak minden további kockázatával.

b)
A sérült méhnyálkahártya, különösen ismételt terhességmegszakítások nyomán, lepénytapadási és lepényleválási rendellenességek forrása lehet. Előfordulhat mélyen tapadó lepény, ami vérzést okozhat. Az előfekvő lepény még vérzéses szövődmény nélkül is műtétes szülést von maga után az esetek döntő többségében, ha pedig vérzést okoz, ez súlyosabb esetben akár az anya életét is veszélyeztetheti. A szívósan tapadó lepény, amelynek ugyancsak a méhnyálkahártya károsodása lehet az oka, a magzat megszületése után spontán nem válik le. Ez vérzéssel járhat, illetve műszeres beavatkozást vonhat maga után, amely tovább növeli a szüléssel járó anyai kockázatot.

c)
A művi vetélés során kialakult gyulladás még megfelelő kezelés után is járhat késői következményekkel. A kialakult összenövések állandó vagy visszatérő alhasi panaszokat, fájdalmat okozhatnak, amelyek fixálódva, pszichés elemekkel is súlyosbodva, évekre megkeseríthetik a beteg életét.

d)
A gyulladásos összenövések lezárhatják a kürtöket. Ha ez teljes, a következmény meddőség. Nem mindegy azonban, hogy egy ilyen állapot olyan szült nőben alakul ki, aki több gyermeket már nem akar, vagy olyan fiatalban, aki még a családtervezés előtt áll. Ezért különösen meggondolandó az első terhesség, illetve a még nem szült nők terhességének megszakítása!

e)
Ha a kürtök letapadása nem teljes, a szálagos összenövések csak részben zárják el az összeköttetést. Ilyenkor a megtermékenyülés létrejöhet, de a méh űre felé vándorló, osztódóban lévő petesejt méreténél fogva a kürtben fennakad, és méhenkívüli terhesség alakul ki. Mivel ez életveszélyes állapot, a mielőbbi felismerés és az azonnali műtéti beavatkozás, illetve kezelés a beteg szempontjából életmentő.

f)
A testi károsodások mellett nem ritka a lelki sérülés sem terhesség-megszakítás után. Szégyen, bűntudat alakulhat ki az elsietett döntés miatt. A morális megfontolás, esetleg a vallási meggyőződésből fakadó kötelezettség átmeneti figyelmen kívül hagyása, semmibe vétele olyan lelki gyötrelmek fonásává válhat, amely később hosszantartó pszichés támogatást igényelhet.

Mindezek világossá teszik, hogy még a panasz- és tünetmentesnek látszó esetekben is számolhatunk a terhesség megszakításának olyan következményeivel, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni a végleges döntés meghozatala előtt. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ismertetett szövődmények, mellékhatások még jól felszerelt intézményben, szakszerűen végzett körülmények között is előfordulhatnak. Még inkább érvényes ez a tiltott magzatelhajtás esetében, amikor általában sem a felszerelés, sem a szakértelem nem adott a beavatkozás elvégzéséhez - a törvénytelen eljárást és annak jogi következményeit nem is említve.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

A fentiekből kiderül, hogy maga a terhességmegszakítás csaknem minden esetben együtt jár bizonyos tünetekkel. Az érzéstelenítéshez használt gyógyszerek okozhatnak kellemetlen utóhatást. Rövid ideig tartó alhasi panasz lehet a műtét után, és néhány napos színes folyás, enyhe vérezgetés (különösen nagyobb terhességek megszakítását követően) sem ritka. Mindezek néhány óra, vagy nap alatt elmúlnak, megszűnnek.

Ha azonban a fájdalom tartós vagy fokozódik, a színes folyás nem szűnik, vérzésbe megy át, vagy az addig észlelt vérezgetés intenzívebbé válik, minél előbb orvoshoz kell fordulni.

Lehetőség szerint ott jelentkezzenek, ahol a műtét történt. Itt ismerik ugyanis legjobban az eset lefolyását, itt található a korábbi ténykedést rögzítő orvosi dokumentáció, és itt van meg az a közben elkészült szövettani vizsgálati lelet, amelyet esetleg már az első alkalommal gyanúsnak ítélt jelek miatt elindítottak. Mindez nagy segítséget jelent a diagnózis gyors felállításához, és a szükséges kezelés mielőbbi beindításához.

Láz megjelenése még enyhe, egyéb tünetek mellett is figyelmeztető jel. Ha ehhez erősebb fájdalom, esetleg vérzés is társul, gyulladásos folyamatra kell gondolni, és mielőbb el kell indítani a kezelést a gyors gyógyulás, a késői károsító hatások megelőzése érdekében.

Törvényes keretek

Minden országban, így Magyarországon is, szigorú rendelkezések szabályozzák az engedélyezett körülmények között történő terhesség-megszakítás elvégezhetőségének felté-teleit. Néhol - vallási vagy politikai okok miatt - a művi vetélés, csupán kérésre, tiltott beavatkozásnak számít. Itt a műtétet csak akkor végzik el, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti (olyan ország is van, ahol a nemi erőszak következményeként létrejött terhességet sem szakíthatják meg). A szigorú tiltás azonban, mint azt statisztikákkal, demográfiai adatokkal többször bebizonyították, nem oldja meg az abortusz-kérdést.

Magyarországon a magzati élet védelméről rendelkező, többszörösen módosított 1992. évi LXXIX. törvény szabályozza a terhességmegszakítás feltételeit, amely szerint:

1. A terhesség a 12. hétig szakítható meg, ha:

ˇ azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja,

ˇ a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved,

ˇ a terhesség bűncselekmény következménye, valamint

ˇ az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van.

2. A terhesség az előbbi feltételek esetén a 18. hétig szakítható meg, ha a terhes nő:

ˇ korlátozottan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen,

ˇ terhességét neki fel nem róható egészségügyi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy terhessége az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a 12. hetet.

3. A terhesség a 20. hétig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hétig - szakítható meg, ha a magzat genetikai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.

4. Időtartamától függetlenül szakítható meg a terhesség:

ˇ az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve

ˇ a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén.

A nőnek írásban kell kérnie a terhesség megszakítását, ha azt nem orvosi ok indokolja, és fel kell keresnie a Családvédelmi Szolgálat (CSVSZ) munkatársát, aki erre a feladatra felkészített védőnő. Ez nem azonos a korábbi, rosszemlékű, terhességmegszakítási bizottsággal. A védőnőnek döntési vagy felülbírálási joga nincs, azonban köteles tanácsadás szintjén foglalkozni a jelentkezővel. Többek között ismertetnie kell mindazokat a módszereket és lehetőségeket, amelyek segítségével elkerülhetővé válik egy újabb, nem kívánt terhesség bekövetkezte.

Magyarországon a terhesség-megszakítás nem ingyenes. Arról, hogy a beavatkozásért teljes, vagy indokolt esetben csökkentett, és milyen mértékben csökkentett összeget kell fizetni, a CSVSZ munkatársa dönt, és erről tájékoztatja a jelentkezőt.

Törvénytelen vetélés

Az elmondottak alapján azok a művi vetélések, amelyek nem a fenti rendelkezéseknek megfelelően történnek, a tiltott (törvénytelen) vetélés fogalomkörébe tartoznak. Még akkor is, ha egészségügyi, orvosi szempontból kifogástalan körülmények között, képzett szakember végzi a beavatkozást. A jogi következmények még szigorúbbak, ha ilyen viszonyok között lépnek fel mellékhatások, szövődmények.

A lehetőségek ismeretében, ha a terhesség megtartására nincs lehetőség, nem kétséges, hogy az egyetlen ajánlott mód a törvényes út.

Összefoglalva

Magyarországon a fogamzásgátlók széles skálája, gyakorlatilag minden típusa elérhető, hozzáférhető. Ennek ellenére még mindig nagyon nagy a terhesség-megszakítás gyakorisága. A magyarázat minden bizonnyal abban rejlik, hogy a nők nem, vagy nem eléggé ismerik azokat a veszélyeket, amelyek a művi vetélés közvetlen vagy késői szövődményei lehetnek, és amelyeknek következményeként egészségüket, adott esetben életüket is komolyan kockáztatják. Különösen veszélyes az első terhesség megszakítása, és többszörös a kockázat ismétlődő művi vetélések esetén.

Teljes biztonságot nyújtó fogamzásgátló sajnos nincs, így számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy védekezés mellett is bekövetkezhet nem kívánt terhesség. A mai magas abortuszarányok ismeretében azonban azt mondhatjuk, hogy nagy eredmény lenne, ha a jövőben csak olyan terhess #1 Dr.BauerBela

---