A család szerepe a gyermek életében

1994-ben az ENSZ május 15-ét a Család Nemzetközi Napjává nyilvánította. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb „intézményére” irányítja.
Az ideális modell szerint a család a legkisebb társadalmi egység, anyából, apából és legalább egy gyermekből áll. A család szó elégedett, harmonikus módon együtt élő felnőttek és gyermekek képét idézi fel. 
Magyarországon több mint egymillió ember él csonka családban (körülbelül 660 ezer gyermek és 500 ezer felnőtt), ez a lakosság 11 %-ka. Sajnos ez a szám évről évre csak nő. Lassan az számít ritkaságnak, ha valakinek a szülei boldog házasságban élnek. A csonka családoknak nehéz a helyzete és speciális igényeik, szükségleteik vannak.

Anya szerepe

Már a terhesség ideje alatt is kialakul egy kapcsolat anya és a gyermeke között.Minek elmélyedése a születés pillanatától kezdve jobb esetben egyre mélyebb lesz.
Sokan nem gondolják, de az első egy év meghatározó egy gyermek életében.Kutatások, vizsgálatok bizonyítják, hogyha az első évben anya nélkül nevelt gyerekek fejlődése meglassúbbodik, esetleg elakad, és ez gyakran komoly, helyrehozhatatlan zavarokat okoz. Ezt a jelenséget nevezik hospitalizmusnak.
Egy vizsgálatban R. Spitz és K. Wolf másfél éven át követett nyomon 34 olyan gyermeket, aki élete első hat hónapjában kifogástalan anyai gondozásban részesült, majd hosszabb időre el kellett válnia anyjától.  Elszakadás után a gyerekek testi és lelki állapota hónapról hónapra romlott. Az első hónapban nyűgösek, nyafogósak, kielégíthetetlenek lettek, a második hónapban elkezdtek fogyni, keveset sírtak, inkább nyöszörögtek, fejlődésük megrekedt.
A harmadik hónapban elutasították a kontaktust. Hason feküdtek az ágyukban, ernyedten, fejüket sem tartva föl. Súlyveszteségük növekedett álmatlanság lépett fel, az arcuk kifejezéstelen lett, mimikájuk szegényes. Anyátlanság három hónap után sem szűnt meg, állandósult az arc kifejezéstelen lett, mimikájuk szegényes. A gyerekek közönyösek lettek, majd letargikus állapotba süllyedtek, készségeik fejlődése egyre inkább elakadt.
Ha a gyerek az elválást követő 3-5 hónapon belül visszakerült anyjához, vagy sikerült egy olyan személyt találni, aki valóban szerette és gondját viselte, akkor ezek a tünetek gyorsan eltűntek. Egy másik vizsgálatban még drasztikusabban szemléltették a hospitalizmusnak a következményeit. Spitznek egy menhelyi bölcsődében végzett vizsgálata. 91 olyan csecsemőt kezdett megfigyelni, akit élete első három hónapjában anyja szoptatott és nevelt.
Három hónap után elválasztották őket. A gondozás fizikai feltételei kifogástalanak voltak. A leválasztás után a gyerekek fejlődése rendellenessé vált. Megjelentek a hospitalizmus jellegzetes tünetei, többek közt a tompaság, a közöny. Az első két év halálozási arányszáma is jelentősen növekedett. Az életben maradottak fejlődése kórosan meglassúbbodott: fejlődési mutatójuk a második életév végén 45% volt, tehát a gyerekek fejlettsége kb. az egyévesekének felelt meg.

 

Apa szerepe

A legtöbb családban az apának csak a pénzkeresés marad, és nem tud vagy rosszabb esetben, nem akar sok időt tölteni a gyerekekkel. Bár az apának nincsen olyan csúnyán fogalmazva, olyan létfontosságú szerepe, mint az anyának, de egy családnak igen is, szüksége van a férfira is.
Saját környezetünkben is tapasztalhatjuk, hogy a csonka családban felnőtt gyermekek kicsit másabbak. Még mialatt valaki félreértene, ez nem azt jelenti, hogy nem normálisak, de hiányzik az apai minta. Hiszen a kisfiúk az apától tanulhatják meg, mit jelent férfinak lenni. Ha ez a példa hiányzik a családból, máshol keresnek maguknak ideált, mondjuk a filmekből, a televízióból vagy a reklámokból. Csakhogy ezek a férfialakok gyakran egyoldalúan tárulkoznak fel, a szerető édesapa egészen más példát mutat a gyermekeinek.
Nagyon fontos, hogy a gyermek milyen szerepeket lát maga előtt. Ahol az anya egyedül neveli a gyermekét, ott csakis a női szerep a domináns, az válik mintává.Következménye: a gyermek – függetlenül attól, hogy milyen nemű – egyoldalú szerepfelfogást lát és követ. Speciálisan jelenik meg ez fiúgyermek esetében, mert az apa hiánya különösen hangsúlyos a fiúknál.

#1 Dr.BauerBela

---