TÁRSADALMI FELFOGÁSOM
Vitathatatlan hogy létezik egy
társadalom vagy nemzet adott mindennapjaiban vagy akár történelmi időszakaiban
egy kialakuló vagy kialakult erkölcsi értékrend. Ez függhet egy család nemzedékeinek
sorsától a felmenő ágakon,saját társalmi élményanyagától,az asszimilált
történelmi vagy kulturális színvonalától,azoktól az értékektől amit a
társadalomnak nyújtott az istenfélő, de ugyanakkor embert féltő hivatásának
humanitárius vonatkozásaitól stb. De ez mindmegannyi –BELSŐ ÜGY,és nem a politika,
mocsaras sárdobálás és iszapbirkózás,öncélú hadszíntere és világpiaci erkölcsi
kiárusítása a magyar nemzetnek. Ezt az adandó méltóságot minden emberben
tisztelni kell. Ha ezt egy nemzet nem képes magáévá tenni,kizárja magát a
civilizált világból.
Hogy senki sem marasztaljon el
alakoskodással elmondom hogy minden embertársam tisztelete és meggyőződése
figyelembevételével a szociáldemokrácia elveit vallom de nem bigott módon,hanem
ezen kritériumainak állandó újraértékelése mellett.
Hogy
mi érlelte meg bennem ezt az erkölcsi hovatartozást,talán azt is elmondom nyíltan-
-Az
elődeim és saját magam, nagyon küzdelmes élete. Már kisdiák koromtól
vakációimat, az építő iparban, valamint vasúti pályamunkásként töltöttem,és
kialakult egy sorsközösség bennem azok sorsával akikkel dolgoztam.
-Már
korán felmértem azt magamban hogy mióta a világ,világ” egyesek élete emésztő
gond,míg mások élete gondtalan emésztés”
-Minden
lelki és értelmi képességem 54 éven át a –minden kategóriájú,emberi lényt szolgálta
teszem hozzá tiszta szívvel. Az egész orvosi pályámat a betegek
nincstelensége,nyomora és szenvedése árnyékában töltöttem mindennap.
-A
sors úgy alakította hogy már mint fiatal orvos elég hosszú ideig éltem és
dolgoztam az egyik legkíméletlenebb,legdrámaíbb létű emberközösségben-a
bányászok között és osztoztam szenvedéseikben.
-Az
ember világnézete családjának a sorsa,munkája és tisztességes bére után
alakul-tehát ezt a csúcson ücsörgőknek sohasem lenne szabad elfelejteniük,de
sajnos mindennap ezt teszik és gátlástalanul megröviditik embertársaik amúgy is
szegényes anyagi és szellemi társadalmi kelléktárát. Amikor gazdaságilag élére
van állítva a penge,mindig a nélkülözőktől hasítanak még egy darabot.
Amiket itt leírtam az nem
politikai hitvallás,hanem a maga útját megjárt ember élményanyaga/ha ez nem is
trendy/és a társadalom ilyen vagy olyan megítélése. Maradjon az enyém a
gondolat és érzelem igazsága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése